Hidrológiai Közlöny 1993 (73. évfolyam)

3. szám - EMLÉKSZÁM A FŐVÁROSI VÍZMŰVEK FENNÁLLÁSÁNAK 125. ÉVFORULÓJÁRA - Csernyánszky László–Várszegi Csaba: A Fővárosi Vízművek partiszűrésű víztermelő rendszerének kialakítása, üzemeltetése

133 A Fővárosi Vízművek partiszűrésű víztermelő rendszerének kialakítása, üzemeltetése Csernyánszky László Várszegi Csaba Fővárosi Vízművek 1566 Budapest, Pf. 512 Kivonat: A Fővárosi Vízművek 125 éves történelme folyamán mindig a várost átszelő Duna volt az ivóvíztermelés meghatározója. A 857 partiszűrésű kút melleU egy 260 000 m'/d kapacitású felszíni csúcsvízmű alkotja a termelési rendszert. Az utolsó 25 év leglényegesebb változásai a korábbi 100 évhez képest: rendkívül gyorsan, 550 000 m

3/d-vel nőtt a kútkapacitás; az alapvető kúttípus a csáposkút lett; a Szentendrei-sziget teljes beépítése után a fejlesztés súlypontja a Csepel-szigetre került; átalakult az üzemeltetési rendszer. 1992-ben a Szentendreisziget és a bal part 64 %-ban, a Margitsziget és környéke 7 %-ban, a Csepel-sziget 21 %-ban részesült az ivóvíztermelésből. A kútrendszereket hatalmas értékű alacsonynyomású vezetékhálózat, 10 kV-os energiaellátó kábelrendszer és telemechanikai berendezés együttes szolgálja ki. Az elkövetkezendő 10 évben a minőség és a gazdaságosság növelése a cél: új kútvízkezelő telep épül Csepelen, elteijed a kutankénti veszteségmentes teljesítményszabályozás, korszerűsödik a kutak üzemirányítási rendszere. Kulcsszavak: partiszűrés, autonóm csáposkút; vas-mangántalanítás. 1. Bevezetés A Fővárosi Vízművek víznyerő, víztermelő egységeinek kialakítására 125 évvel ezelőtt is és napjainkban is két, gazdaságosság szempontjából is szóba jöhető alternatíva kínálkozott, illetve kínálkozik. Európa második legnagyobb folyója a Duna, keresztülfolyik Budapesten, így lehetővé teszi a felszíni vízkivétellel rendelkező vízkezelő telepekkel való ivóvíz nyerést, ugyanakkor hatalmas felszínközeli kavicsteraszával könnyen kiépíthető és üzemeltethető kútrendszer kialakítására is lehetőséget ad. Budapesten a két víznyerés kedvező kombinációja alakult ki. A termelés alapját a jelenleg 90 km hosszúságban elnyúló partiszűrésű rendszer képezi, ezt kiegészíti az alacsony vízállású időszakokban csúcsvízműként üzemelő Víztisztítómű. A kútrendszer folyamatosan és fokozatosan épült ki, a termelt víz döntő többségét 110 éven át nem kellett kezelni. Még ma is üzemel a 120 éve létesített Kossuth téri galéria, valamint a századfordulóban épített Balparti és vele szemben létesített ún. Szigeti telepek kútrendszere. Ugyanakkor napjainkban is tovább bővül a Csepel-sziget közepén, illetve déli részén ez az egyedülálló nagyságú partiszűrésű kútegyüttes. A rendszer (a 12 kelet-pesti talajvíz kúttal együtt) jelenleg 857 kútból áll, melyből 601 csőkút, 74 különböző típusú aknakút, 182 csáposkút és emellett 2 galéria biztosítja a víztermelést. A kutak kb. 10 %-a - bár technikailag üzemképes állapotban van - vízminőségi okokból üzemen kívül van. Ezek döntő többsége a csepeli és halásztelki vízműhöz tartozik. A kutak összes kapacitását nagyon nehéz egyértelműen meghatározni, mert az függ a Duna-vízállástól, a vízállás-változás irányától (csökkenő vagy növekvő) és dinamikájától, a talaj hőmérsékletétől, figyelembe vesszük-e a leállított, de vészhelyzetben üzembe helyezhető kutakat stb. Az 1. táblázat alapján megállapítható, hogy a partiszűrésű rendszer átlagosan napi 1 050 000 m

3 vizet termel, de nyáron magasabb (3-4 méteres, Vigadó téri Duna) vízállásnál akár 1,4 millió m

3 kiadására is képes. Ezt igazolja az 1988-as adat, amikor 2,2 méteres Dunánál nyáron 1,23 millió m -t adtak a csúcsfogyasztási napon a kutak. A táblázat adataival nagyjából egyezik Kontúr Adám ismertetése (1), mely szerint nyár közepén 3 méteres Duna vízállásnál 1 255 000 m

3, 2 méteresnél 1 074 000 m

3 a kutak napi kapacitása. 2. A partiszűrésű rendszer fejló'dése 1968-1993 között A Fővárosi Vízmüvek fennállásának centenáriumán 1968-ban Setényi Pál publikálta a vállalat víztermelő rendszerét. Az azóta eltelt 25 év alatt lényegében az előző évszázad alapgondolata adta meg a kutas termelőtelepek fejlesztésének programját: továbbra is a Duna, a felszíntől 10-20 méter mélyen húzódó kavicsterasza szolgált vízadó rétegként. Néhány műszaki változást azonban szükségessé tett a létesítmények megépítésének sürgőssége, az üzemeltető személyzet csökkenése, a távolságok növekedése, stb. Ezen változtatások megvalósítására lehetőséget teremtett a vízellátási berendezések területén végbement szinte robbanásszerű technikai fejlődés. Az elmúlt negyedszázad legfontosabb változásai: - Mennyiségi fejlődés. Az 1960-as évek végén, '70es évek elején jelentkező rendszeres téli vízhiányok, valamint az ugyanebben az időben kezdett, és 1985-ig tartó erőltetett lakásépítési program soha nem látott víztermelési fejlesztést igényelt. Összesen több mint 240 kút épült, mintegy 550 000 m

3/d névleges kapacitással. - Kúttípus változtatás. A korábbi csőkutak és aknakutak helyett a csúposkút lett az alapvető víznyerő egység. A kezdetben épült költséges és lassan kivitelezhető nagyátmérőjű vasbeton aknájű csáposkutak helyett 1968-tól csak az ún. „kis" csáposkút került süllyesztésre. Ebből a típusból volt év, amikor 10, vagy annál több is létesült. A 156