Hidrológiai Közlöny 1993 (73. évfolyam)

3. szám - Józsa István: Szivattyúzási rendszerek fejlődése a Fővárosi Vízműveknél

149 Szivattyúzási rendszerek fejlődése a Fővárosi Vízműveknél Józsa István Fővárosi Vízművek 1566 Budapest, Pf. 512. Kivonat: A cikk bemutatja Budapest vízellátó rendszerének általános felépítését, a vízelosztás és a zónakapcsolatok rendszerét. Részletesen ismerteti a pesti alapzóna: energiatakarékos, napi tározási ciklussal működő legnagyobb vízellátási övezet üzemét. Szól a viszonylag kis tározóterű, hegyvidéki vízellátást megoldó budakeszi zóna működéséről. Részletesen foglalkozik továbbá a szivattyúk fordulatszám-szabályozásának alkalmazásaival és egy állandó nyomásra vezérelt vízellátási zóna ismertetésén át - rendszerelemzési problémákat is érint. Kulcsszavak: vízmíí, szivattyúüzem, vízelosztás. 1. Bevezetés A jelenlegi budapesti vízellátás felépítésének ismertetésén túl, azokról a jellemző' rendszertechnikai és szivattyúzástechnikai megoldásokról kíván a jelen dolgozat tájékoztatni, amiket az utóbbi évek üzemeltetési követelményei hoztak eló'térbe a vízellátás területén. A 2 millió lakosú főváros vízfogyasztása az elmúlt időszakban rendkívül meredek felfutást mutatott, és csak a közelmúlt 2-3 évben tapasztalható lassú csökkenés. Az elmúlt negyedszázadban a Vízművek fejlesztése versenyt futott a fogyasztói igényekkel. Az éves átlagban bekövetkezett legutóbbi fogyasztáscsökkenés mellett a nyári csúcsfogyasztások értéke közel állandó, 1,2-1,3 millió m

3/d körüli értéken maradt. így a berendezések mértékadó kihasználtsága alapvetően nem csökkent. Az 1. ábra mutatja az utóbbi évek ivóvízfogyasztásának alakulását. 2. Vízelosztás — tárolás Budapest vízellátása a kezdetektől a mai napig a Duna kavicságyának természetes szűrésével működő partiszűrésű kutakra van alapozva. Az északi víztermelő rendszer - ami a Szentendreiszigeten és a balparton terül el - ma már teljesen kiépítettnek tekinthető, és ennek a vízhozamát a pesti alapzónába a káposztásmegyeri főtelep gépházai, a budai alapzónába a békásmegyeri főnyomógépház továbbítja. Délen a Csepel-szigeten elterülő déli vízbázis víztermelését a csepeli főnyomógépház juttatja a pesti alapzónába. Ezen túlmenően a város belterületén még meglévő termelőegységek közvetlenül a két alapzónát táplálják, de ezek vízhozama nem éri el a teljes fogyasztás 7-8 %-át. A termelés felfutásával párhuzamosan nagymértékben kiterjedt és mind sokrétűbbé vált a város ivóvízrendszere. Ennek érzékeltetésére a 2. ábrán látható a vízművek zóna felépítése. Az ábra elrendezése magassági értékekben arányos, és a topográfiai elrendezés is közelítőleg helyes, figyelemmel a Duna két partján elterülő zóna kapcsolati vonatkozásokra. Amíg a 100 éves r vcímen -y "1 • > 1 « 1 1 1 I • 1 T • . , | 1 r+»75 ma 1985 1990 ívek 1. ábra. Budapest vízfogyasztása az elmúlt időszakban jubileumkor kb. 20 vízellátási övezettel - zónával működött a város vízellátása, addig jelenleg 67 - nagyságát tekintve igen különböző - városi ivóvízellátó zóna, 2 termelő zóna, és 6 agglomerációban elterülő zónával működik a Vízművek, nem beszélve az 5 ipari vizet szolgáltató övezetről. A pesti alapzónára terhelődő továbbemelések száma rendkívül megnőtt. Ennek alapvető oka a középmagas 10+1 szintes panelházas lakótelepek kialakulása volt. Ezek vízhálózatát szigetszerűen körkörösen kizárják az őket körülvevő alapzóna csőrendszeréből és ez a hálózatrész külön nyomásfokozó gépházzal magasabb nyomásszinten kerül megtáplálásra. A lakótelepi nyomásfokozó gépházak kezdetben un. hidrofor üzemben légüstös tározással, nyomáskapcsolóval léptetett működésű szivattyúkkal voltak kialakítva. A korszerű automata nyomásfokozó gépházak fordulatszám-szabályozású szivattyúkkal működnek, tározó légüstök nélkül. A szivattyú üzemét, a zónanyomást állandó szinten tartó automatika irányítja úgy, hogy az független a vízfogyasztástól. A budai vízellátó rendszer főbb irányai szinte változatlanok, de a déli területeket az utóbbi években a pesti alapzónára terhelték a csepeli termelés fokozatos belépésével párhuzamosan. így pl. levált a vári zónáról a Budaőrs-Gazdagrét-Irhásárok rendszer. Itt is megnövekedett a zónák száma, részben a lakótelepek belépésével, részben a hegyoldalak mind teljesebb beépülésével kapcsolatban. Döntő azonban a budai zöldövezetek vízigényének nagyságrenddel történt megnövekedése a "szélső szárnyakon". Pl. Pesthidegkút térségé-