Hidrológiai Közlöny 1993 (73. évfolyam)

3. szám - EMLÉKSZÁM A FŐVÁROSI VÍZMŰVEK FENNÁLLÁSÁNAK 125. ÉVFORULÓJÁRA - Csernyánszky László–Várszegi Csaba: A Fővárosi Vízművek partiszűrésű víztermelő rendszerének kialakítása, üzemeltetése

CSERNYÁNSZKY L. - VÁRSZEGI CS.: A partiszűrésű rendszer 135 Kisoroszi x = klórozó Surany Szigetszentmiklos 1. ábra. A Fővárosi Vízművek ivóvíztermeli rendszere foki, a budatétényi és a Csepel városi kútrendszert. Ezen kutak egy része ipari vizet termel. A gyorsabb kivitelezés, az igényesebb méréstechnika, a hatalmassá vált saját energiarendszer is megkívánt néhány változtatást: a nagy átmérőjű monolit vasbeton helyett előregyártott csőelemekből (Rocla, Premo Eternit) készülnek a gyűjtővezetékek, a vízmennyiségmérést szinte minden telepen indukciós mérők végzik, a zsilipeket csapózárak váltották fel, az energia rendszert a két szigeten 10 000 V-os kábelhálózat biztosítja stb. 3. A Fővárosi Vízmüvek partiszürésü kútjainak rendszere Jelen ismertetés lényegében a vízmű teljes felszín alatti termelő létesítményeit bemutatja, mert az ezen kívüli két talajvízmű (Mátyásföld, Rákoscsaba) csak 3 ezreléke a kapacitásnak. (7. ábra). A termelő telepek földrajzi elhelyezkedés szempontjából 3 csoportba oszthatók: - Szentendrei-sziget és az ún. balparti rendszer - Margit-sziget és a sziget melletti Duna-partok - Csepel-sziget 3.1. Szentendrei-sziget és a bal part A sziget keleti és nyugati partján végignyúló telepek vizét vagy központi szívóaknából dolgozó gépházak, vagy a kútba helyezett alacsony szállítómagasságú (1,0-2,5 bar) búvárszivattyúk emelik be a nagy átmérőjű alacsonynyomású (északi rész), illetve szabad vízfelszínű (déli rész és bal part) vezetékekbe. Ez a vezetékrendszer (lásd 2. táblázat) összesen 7 Duna alatti átvezetéssel juttatja el az ivóvizet a főváros északi nagy gépházaiba - Káposztásmegyer és Békásmegyer - illetve a váci regionális vízműrendszerbe. Szifonrendszerrel működik a Monostor II. III. IV. és V. telep, a Pócsmegyer I. és III. sz. telep, a Szigeti I. és II. gépház, a Horány I-II. telep, valamint a Balparti I-II. termelő egység. Az összes többi telep, valamint néhány egyedi építésű csáposkút kutanként emeli az ivóvizet a gyűjtő rendszerbe. A termelt víz semmilyen kezelést nem kap, a biztonsági klórozásról 4 nagy teljesítményű klórozó gondoskodik. (Tahi, Monostor III., Balparti III.) A kutak egy része alig kimutatható koncentrációjú, néhány surányi kút azonban már tízed mg/l nagyságrendű vas-mangán tartalmú ivóvizet termel. Az északi rendszer 444 csőkútból, 60 aknakútból és 89 csáposkútból áll. Ez a kúttrendszer szolgáltatta 1992-ben az egész évi víztermelés 63,8 %-át. (1968ban ez a mutató hajszálpontosan ugyanennyi volt.) 3.2. Margil-sziget és a szemben levő Duna-partok A város belterületén helyezkednek el a Fővárosi Vízművek legrégibb termelő telepei. A Kossuth téri gépház egy végaknán keresztül szívja meg a gh. és a Margit-híd közötti 595 m hosszú galériát. A Margithídtól észak felé nyúló 582 m-es galériafolytatás vizét a Radnóti utcai gh.-ból működtetett búvárszivattyú nyomja közvetlenül a csőhálózatba. A Margit-szigeten lévő legészakibb csáposkút a pesti alapzóna szigeti hálózatába dolgozik. A többi 10