Hidrológiai Közlöny 1992 (72. évfolyam)
1. szám - Hírek
60 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 1992. 72. ÉVF., 1. SZAM Ezért módszere a) semmiképpen sem korrekt enzimaktivitás mérés b) a tápoldat primitív összetétele és a kiértékelés jellege folytán nem a keményítőbontók elfogadhatónak tekinthető aktivitás- vagy csíraszám mérése c) nem a mintavétel meghatározott időpontjának a-amiláz aktivitás viszonyairól tájékoztat, mely mindenféle összehasonlításhoz alapvető követelmény lenne, hanem egy ellenőrizhetetlen kimenetelű, 24 óráig tartó utótenyésztés eredményeképpen kialakult új és más aktivitásszintet mutat be. d) Elvileg könnyen feltételezhető, hogy 24 óra elteltével a tápfolyadékban már olyan kemónyítőbontók szaporodtak, melyek az eredeti vízmintában csak alárendelt szerepet játszottak, ill. abban szórványos előfordulásúak voltak. 4. A szerző még kísérletet sem tett annak kimutatására, hogy az átala beoltott keményítő tartalmú tápoldatokban, 20—22 °C-on 24 óra alatt a keményítőbontó baktériumok milyen típusai mekkora kiinduló csíraszámról milyen végső denzitásra szaporodtak fel. Ilyen vizsgálatok nyilván igazolhatták volna, hogy a különböző eredetű vízmintákból származó baktériumok között eredetileg mennyi volt a keményítőbontók száma és hogy az ezek szaporodási sebességében jelentkezett differenciák miként befolyásolhatták a keményítőbontás mórtókének 24 óra elteltével becsült relatív értékeit. 5. Heterogén összetételű, természetes baktériumközösségek totális anyagcsere aktivitásának mérésére javasolt új módszerek bevezetésének elengedhetetlen előfeltétele az új eljárások használhatóságának korrekt igazolása. Ennek biztos módja, ha az új módszerekkel kapott adatokat, a széles körben alkalmazott már megbízhatónak bizonyult módszerekkel szinkron végrehajtott vizsgálatok mérési eredményeivel egybevetve megfelelő korrelációt mutathatunk ki. Sajnos a szerző ilyen ellenőrző módszereket (C0 2-leadás-0 2-elnyelés; totál ATP meghatározás; peptidoglikán mennyiségi kimutatás; direkt baktériumszám-becslés; közvetett csíraszámbecslések stb.) egyáltalán nem vett igénybe. Borsodi Andrea és Szabó István Mihály Válasz Borsodi Andrea és Szabó István Mihály „Megjegyzések a bakterioplankton lebontási erősségének vizsgálatára javasolt alfa-amiláz teszt margójára" című hozzászólására 1. A hozzászólók szerint: ,,az új módszerrel kapott aktivitási érték nem a mintavétel meghatározott időpontjának a-amiléz aktivitás viszonyairól tájékoztat... stb." Ez az észrevétel nem felel meg a valóságnak. Ugyanis a tápoldatban baktériumszaporodás nincs. A kísérleti minta keményítőn kívül semmi más tápanyagot nem tartalmaz. Szaporodás nitrogén forrás nélkül pedig lehetetlen. A keményítőbontó baktériumok tápanyagot nem raktároznak, maximum az fordulhat elő, hogy kevés saját tápanyagaik birtokában egyszer osztódnak. Ez pedig nem olyan mennyiségi változás, amely következtetéseink levonását megkérdőjelezhetné. Ha a tápoldatban baktérium szaporodás lenne, akkor e módszer a „lebontási erősség" meghatározására teljesen alkalmatlan lenne, mivel a kísérlet során eléggé szennyezett vizeket vizsgáltam, és ebben az esetben szinte minden vizsgálat alkalmával a maximális aktivitási erősséget kaptam volna. 2. Módszeremet a vizsgált felszíni vizek kémiai, bakteriológiai és biológiai vizsgálatának eredményei ismeretében, az előkísérletekkel együtt többezer vizsgálat alapján tapasztalati úton alakítottam ki. 3. A keményítőbontó baktériumok telepszámának meghatározását használják „a felszíni vizek természetes tisztulásának és biológiai szennyvíztisztító berendezéseknek lejátszódó néhány folyamat elemzésekor". Lásd: Egységes vizsgálati módszerek, VITUKI, 1977. Dr. Nómedi László szakmai szerkesztésében megjelent Környezetbiológiai kiadvány (Budapest, 1989) is foglalkozik a keményítőbontó baktériumok csíraszámának és biokémiai aktivitásának meghatározásával (Imshenetskij táptalaj) és az egyes vízminták különböző mértékű aktivitásának meghatározásával. Dr. Hegedűs János TOVÁBBI ADATOK SZEGED VÁROS 1879. UTÁNI ÚJJÁÉPÍTÉSÉNEK TŐ RTÉNETÉHEZ Csatli Béla oki. bányamérnök Budapest, Stoczek J. u. 17,(B. 1111 A Hidrológiai Közlöny 1990. évi 6. számában jelent meg Barta Erzsébet: „Tisza Lajos, Szeged 1879. utáni újjáépítésének királyi biztosa" c. dolgozata. A cikk olvastán ismertetésem az 1879. október 27 — 1880. április 15. közötti időszakból idézi fel Zsigmondy Béla tatalaj fúrási munkáit. Az elpusztult város rekonstrukciójának első lépése a városrendezési terv elkészítése volt. A város újjáépítését Lechner Lajos tervezte, aki a Királyi Biztosság műszaki osztályának vezetőjeként közvetlenül irányította a munkát. A városrendezési terv elfogadása után Szeged „lejtmérési térképét" ós az utcák sarokpontjainak kijelölését Hálácsy Sándor mérnökre bízták. A város talajviszonyainak „tanulmányozhatása" céljából a királyi biztos, Tisza Lajos talajfúrásokat rendelt el, mely célból Lechner Lajos és Zsigmondy Vilmos 1879. október 27. ós 27.-án az „eszközlendő talajfúrások" érdekében helyszíni tárgyalást folytattak, mely alapján Zsigmondy Béla 1879. december hó 29-én kötött 2214/k. b. számú szerződés szerint megkezdte a „talajkémlelés"-re szolgáló fúrások kivitelezését a reáliskola előtt, valamint a Dugonics-téren. A fúrásokat Zsigmondy Béla irányította. A talajmintavételre egy egyszerű, 0,80—0,85 méter hosszú ós 0,1 méter átmérőjű félhenger alakú, ún. kanálfúrót használtak, melynek az alsó vége ferdén el volt mesztve, a felső része pedig csavarmenettel volt ellátva, a rudazathoz való csatlakozás céljából. 1880. február 14-ón kelt 289/k. b. sz. alatt megkötött szerződés értelmében a szegedi kir. Biztosság műszaki osztálya által kijelölt helyeken meg kezdte Zsigmondy Béla a talajfúrásokat, melyeket 1880. április 15-ig be is fejezett. A fúrási munkálatok befejezése után a munka felülvizsgálatával Wein Aurél kir. főmérnököt bízták meg, akinek május 21-én kelt jelentéséből megtudhattuk, hogy Zsigmondy Béla „a kijelölt helyeken talajfúrást kívánt sikerrel eszközölte és a feltárt rétegekről a jegyzőkönyvet ós rajzokat beszolgáltatta". Az első szerződés értelmében 61 helyen" eszközöltetett talajfúrás" öszszesen 926,15 m hosszban, míg a második szerződés értelmében három helyen öt fúrást mélyítettek le 164,65 m hosszban, így az összes fúrási méterhossz 1090,80 m-nek adódott. A szerződések értelmében 4,— illetve 8,—Ft/folyómóterenkénti árak figyelembe vételével a szegedi talajmechanikai fúrások 5021 ft 80 kr-ba kerültek [1], Eltekintve azon tudományos munkásságtól, melyet Magyarországon eddig az ideig csak Szeged városa végeztetett a munkálat különös fontossággal bírt, mert mind a híd, mind a rakpart alapozásának különféle eljárását ezek alapján lehetett megállapítani. A munkálatok felügyeletével Kuklay Béla, a szegedi kir. Biztossághoz kirendelt kir. segédmórnök volt megbízva, aki a nyert adatokat a „Talajfúrások Szegeden" ill. „Plan Geologique de la ville de Szeged" címen a királyi Biztosság műszaki osztályának részére dolgozta fel szemléltető térképek és metszetek kiegészítésével [2]. [1] OL. K. 576.1880—IV.a.—71.—Általános iratok. [2] Zsigmondy B.—Kuklay B.: Talajfúrások Szegeden Plan Geologique de la ville de Szeged. Szeged 1880.
