Hidrológiai Közlöny 1992 (72. évfolyam)

4. szám - Dobos Irma: Regényes élettörténet a tudósról: Pávai-Vajna Ferencről

237 Regényes élettörténet a tudósról: Pávai-Vajna Ferencről Dobos Irma 1027 Budapest, Margit krt, 44. Kivonat: Nagy László János: „A csillagok gyermekei vagyunk" címmel a debreceni Piremon Kiadó kiadásában 1991-ben könyvet jelentetett meg dr. Pávai-Vajna Ferenc életéről és munkásságáról. A könyv jelen bemutatása túllép az egyszerű könyvismertetés keretein, ós a könyvben közölt adatok alapján a hazai földtani ós vízföldtani kutatás történetének egyes lényegesebb részeit is érinti. A szakember látásmódjával igyekszik áthidalni a regényesség felé hajló szerző leírásmódja és a szakmai közönség érdeklődésének tárgyai között húzódó szükségszerű eltéréseket. Kulcsszavak: Tudománytörténet, geológia, hidrogeológia, könyvbírálat. Szép- és szakíróink közül kevesen vállalkoznak arra, hogy a hazai föld ásványi nyersanyagának kutatását, feltárását és hasznosítását nagyobb terjedelmű műben, pl. regény formájában feldolgozzák. Ennek révén emléket állítanának és a széles olvasóréteg részére is ismertté tennék azoknak a kiválóságoknak a munkáját és eredményét, amelyekkel nap mint nap találkozunk, amelyek kedvezően befolyásolták vagy megváltoztatták életünket és környezetünket. Kiemelkedő tudósok és műszaki nagyságok életének és eredményeinek feldolgozása azért is rendkívül nehéz, mert a műszaki alkotásokat az emberek az élet természetes velejárójának, sok esetben a természet ajándékának tekintik. Hatása igen gyakran csak egy földrajzilag körülhatárolható szűk területen érvényesül, és ott is hamar megszokottá válik, az alkotót pedig gyakran már életében elfelejtik. Mivel a nagyközönség leginkább a mindennapi életét formáló politikusokat, művészeket, szépírókat stb. tartja számon, ezért a műszaki alkotások és alkotóik ébren tartásának feladata elsősorban a szakma művelőire hárul, de ezt szívesen megosztja a rajta kívülállókkal is. Az ismertebb szépirodalmi művek közül utalhatunk Jókai Mór Fekete gyémántok c. 1870-ben megjelent kitűnő regényére, amelynek Berend Iván főhősét Zsigmondy Vilmos szénkutató bányamérnökről mintázta meg. Megeleveníthette volna mint hévízkutatót is, hiszen ebben kiemelkedően nagyot az országban először ő alkotott. Az 1980-as évek első felében kiadott Galgóczy Erzsébet Vidravas c. regénye adott hű képet az 1950-es évek elején szabadságától megfosztott és ártatlanul meghurcolt Papp Simonról, a hazai szénhidrogénkutatás kiválóságának több éves küzdelméről. Ebből a szépirodalmi műből a nem szakmabeli olvasó észre sem veszi, hogy az 1950-es évek (1956ig) korrajzánál Simon Pál néven nem kitalált személyt, illetve személyeket szerepeltetett az író. Egészen más jellegű viszont az a nemrég megjelent kötet, amely véletlen folytán Papp Simonnal együtt ugyanannak a fiöcM-iskolának egy másik tagjáról, Pávai-Vajna Ferenc (1886—1964) geológus életútjáról ós működéséről számol be. Ez az igen terjedelmes munka nem nevezhető regénynek, nem is teljesen szakmai mű, hiszen igen sok tudománytörténeti adattal alá nem támasztható, gyakran meseszerű elemekkel át van •tzőve. Minden bizonnyal nem tévedünk sokat, ha a regényes életrajzok közé soroljuk a kötetet. A szerző írását jóformán teljes egészében PávaiVajna Ferenc elbeszéléseire és emlékirataira ala-