Hidrológiai Közlöny 1992 (72. évfolyam)

2-3. szám - Homonnay Andrásné–Zrupkó Gizella–Endrődi Gáborné: A Fővárosi Vízművek déli vízbázisának minőségi problémái

HOMONNAY A.-NÉ et al.: A Fővárosi Vízművek déli vízbázisa 119 minána élőlényei a fonalas vas-mangánbaktériurnok. Budapest legfőbb ivóvíznyerő bázisának, a Duna mellé telepített partiszűrésű kutaknak az átlagos mélysége 15—20 m. Ebben az átmeneti zónában (Alföldi, 1988) a Duna-víz és a talajvíz hatása áttételeken keresztül érvényesül. Ezeknek a hatásoknak a következtében és a talajadottságok miatt speciális környezet alakul ki, amely ideális feltételeket biztosít a natív készítményben — mikroszkopikus biológiai módszerrel — is kimutatható fonalas vas-mangán baktériumok számára. Ezek az élőlények több-kevesebb mennyiségben a főváros minden partiszűrésű kútjában megtalálhatók. Tipikus gradiens szervezetek, az oxidált és redukált környezet közötti szűk ökológiai sávot foglalják el. Mikroaerofilek, az életműködésükhöz szükséges energiát a vas- és/vagy mangántartalmú szerves anyagok átalakításából nyerik, miközben vas-és/vagy magántartalmú vegyületek csapódnak ki sejtjeik körül. Ily módon szilárd hüvely képződik a Crenothrix, Clonothrix, Leptothrix, Phraginidiothrix, genusok tagjainak fonalain. A Gallionella fajok spirálisan csavarodó fonatot képeznek. A szilárd képződmények| az élő rész elhalása után is megmaradnak, s a vízárammal továbbsodródhatnak. A különböző fajok megjelenése függ a közeg szervesanyag-tartalmától. Szaporodásuk rendkívül apró, 1—3 f/m átmérőjű gamétákkal történik (Glathe, H.—Ottow, C. G., 1972; Beger, U. 1966; Némedi L. (ed.) 1989; Svorcová, L. 1985;| Hüusler, J. 1982). A fonalas vas-mangán baktériumok domináns jelenléte mellett más vas-mangán baktérium csoportok is megtalálhatók. Ilyen az egysejtű, vagy néhány sejt laza konglomerátumából álló Ochrobium és Siderocapsa genus fajai. A Fővárosi Vízművek kúttelepeinek mikroszkopikus biológiai vizsgálatai szerint 1986 és 1990 között a százalékosan kifejezett kifogásolási arányok a következőképpen alakultak: 1980 1987 1988 1989 1990 Bp. feletti telepek kit'. aránya 20,4% 21,4% 28,9% 24,8 % 24,0% Bp. területén lévő telepek kif. aránya 27,1% 15,6% 17,4% 32,2 % 40,0% Bp. alatti telepek kii. aránya 45,5% 38,5% 43,6% 52,7% 50,5% Az adatok alapján látható, hogy a Budapest alatti kutak mintáit öt év alatt közel kétszer olyan gyakran kifogásoltuk, mint a város fölött elhelyezkedőket. A két vízbázis közötti jellegzetes különbség okainak feltárásában jelentős szerepe volt a „Partiszűrésű vízkészletek állapotvédelme" címmel, a Világegészségügyi Szervezet által koordinált projectnek, melyben a Fővárosi Vízművek is részt vett. E többéves project feladata volt, hogy meghatározza a partiszűrésű víztermelés során lejátszódó folyamatokat a következők szerint: A partiszűréssel kitermelt víz fizikai, kémiai, mikrobiológiai minősége számos tényező függvénye. Meghatározó a tájiláló felszíni víz minősége, a szűrőközeg tulajdonsága, a szűrési sebesség és a szűrőközegben való tartózkodási idő, valamint a hátoldalról szivárgó víz minősége, illetve a két vízfajta keveredési arányát meghatározó tényezők. Ennek szellemében vizsgálva a csepeli vízbázisunkat a következő megállapítások tehetők a termelt víz minőségét meghatározó tényezőkről: A magyar Duna-szakasz vízminőségének alakulását számtalan tanulmány és szakcikk taglalja, a partiszűrésű vízkészleteket terhelő szennyezőforrásokat a HUN/86/007, sz. „Partiszűrésű vízkészletek védelme" project keretében összegezte a VITUKI részjelentése (1988). Jelen cikk keretein belül a csepeli vízbázis szempontjából döntő — s ez már a Fővárosi Vízművek által két ponton, az 165G fkm-nél és az 1631 fkm-nél végzett naponkénti vizsgálat alapján is egyértelmű —, hogy Budapest szennyvízkibocsátásai hatására a folyóvíz minősége, szennyezettsége a főváros alatt megnő. E káros vízminőségi hatásokra a folyó oldalról legegyértelműbben a víztoxikológiai vizsgálatok utalnak (Hegedűs, 1989). E megnövekedett szervesanyag-terhelés jelentőssen hozzájárulhat ahhoz, hogy a szűrőrétegben lejátszódó folyamatok — különösen kedvezőtlen szűrőközegnél — eltolódnak a reduktív viszonyok felé. 2. Vízbeszerzési adottságok „A Csepel-sziget morfológiailag 100—105 m Áf felett helyezkedik el, sík felszínű terület, jelentéktelen kisebb homokbuckákkal. Talajtakarója változatos, a nagy arányt képviselő homok és humuszos homok talajtípusok mellett különböző csernozjom, réti és öntéstalajok fordulnak elő. Rétegtani felépítését tekintve megállapítható, hogy a fedőréteg iszapos homok, ártéri üledék, mely alatt 1—3 m vastagságban lösz található. Ez alatt található az egykori pleisztocén-korú Duna-terasz kavicsfelhalmozódása, melynek vastagsága 3—15 m, északról dél felé vastagodik. Ez képezi az első partiszűrésű vízadóréteget . A pleisztocén fekü az egész sziget területén pannonkorú homokos agyag. A vízadó kavicsösszlet összeköttetésben van a Duna alatti vízadóréteggel és így a Dunával, ill. a Ráckevei Duna-ággal. Egységesen „sziget-típusú" partiszűrésű rendszert alkot. A vízadó összlet azonban nem homogén, hanem többször áthalmozott üledék. Ennek következtében vízvezető képessége változó és a Budapest feletti „kavicsteraszokéhoz képest kedvezőtlenebb" (Horváth G. et al. 1989). A szigeten található vízműterületeket az 1. ábra térképén tüntettük fel, mely számba veszi az ezeket veszélyeztető szennyezőforrásokat is. A jelenlegi és a múltbeli ipari, mezőgazdasági tevékenység, s a csatornázatlan települések hatására a sziget vízkészlete jelentősen szennyezett.