Hidrológiai Közlöny 1992 (72. évfolyam)

2-3. szám - Homonnay Andrásné–Zrupkó Gizella–Endrődi Gáborné: A Fővárosi Vízművek déli vízbázisának minőségi problémái

118 HIDROLOGIAI KÖZLÖNY 1992 . 72. ÉVF., 2—3. SZAM A Fővárosi Vízművek déli vízbázisának minőségi problémái Homonnay Andrásné Zrupkó (Jizella Endrődi (íáborné Fővárosi Vízművek, Vegyészeti Osztály 1134 Budapest, Váci út 23—27. Kivonat: A szerzők tanulmányukban a Fővárosi Vízművek ivóvízhálózatában található üledékképződós okait, mechanizmusát ós megszüntetésének lehetőségét vizsgálják. Megállapítják, hogy az iiledókkópződós szerves összefüggésben van a Csepel-szigeti kutak által termelt víz biológiai minőségével, amit a terület általános elszennyeződése okoz. A szennyeződési folyamat a Duna-víz minősége, a parti szűrőréteg ós a háttéroldali hatások együttes következménye. Ezért a partiszűróst a tisztítási technológia első lépcsőjének kell tekinteni, melyet további vízkezelő eljárások követnek. Kulcsszavak: „mangán kalamitás", fonalas vas-mangán baktóriumok, partiszűrésű kutak. 1. Bevezetés A kelta időben bő vízéről elnevezett település helyén napjainkra kialakult Közép-Európa legnagyobb városa, a kétmilliós Budapest, melynek vízellátása ma is szinte teljesen a Dunára alapul. A 35 km hosszú Szentendrei-sziget, a Duna bal j>artja és a Margitsziget vízkészleteinek kiaknázása után Budapesttől délre, a Csepel-sziget víznyerésre alkalmas területein is megkezdődött a kutak telepítése. Már a fejlesztések meghatározásakor nyilvánvaló volt, hogy a Csepel-szigeti vízkészlet minősége nem kifogástalan, a kutak által termelt vizet feltehetően tisztítani kell. Ennek szellemében épült meg egy 130 000 m

3/nap kapacitású kezelőtelep a ráckevei kutak vizének tisztítására, mely jelenleg a legdélebbre telepített kútsorunk. Az elmúlt időszakban egyre gyakrabban és egyre tömegesebben érkeztek minőségi panaszok — jogos panaszok —, különösen a déli vízellátási zónából, melyek az ivóvíz lebegőanyag-tartalmára, üledékességére, s időnként az ivóvíz szagára utaltak. E panaszsorozat indította el azt a szerteágazó kutatási-fejlesztési munkát a Fővárosi Vízműveknél, mely a hálózati üledék kialakulásának okát keresi, annak érdekében, hogy javaslatot tegyen a megfelelő minőségű víz biztosításához szükséges teendőkre. A hálózati üledék kialakulása nem ismeretlen az ivóvízellátó rendszerek körében. Legelőször a „breslaui mangánkalamitás" néven emlegetett szennyeződés hívta fel a figyelmet az ivóvíz mangántartalma által okozott károkra (Haberer, K. 1967). Beán, E. L. (1974) amerikai, Haberer, K. (1972) hannoveri, düsseldorfi és grazi ivó vízhálózati szennyeződésről számol be, ahol bakteriális jellegű mangániszap okozott problémát. E vízműveknél a mangántartalom 0,01—0,05 mg/l között mozgott, de Haberer (1972) szerint 0,03 mg/l mangánkoncentráció alatt még nem feltétlenül indokolt a mangán eltávolítása. A WHO Guidelines (1984) szerint már 0,02 mg/l mangánkoncentrációnál csőbevonat képződhet és fekete csapadék formájában üledék kialakulása várható. A kanadai előírások maximum 0,05 mg/l mangánkoncentrációt javasolnak (1978). Az US Public Health Service is 0,05 mg/l-ben határozza meg a megengedett értéket, de az Amerikai Vízművek Szövetsége a 0,01 mg/l megengedhető mangántartalom elérését tűzte ki célul (White, G.C. 1986). Nálunk az ivóvízben a megengedett max. mangánkoncentráció 0,2 mg/l volt. 0,15 mg/l koncentráció felett azonban kifejezett ízrontó hatással is számolni kell, ezért a maximálisan megengedhető szintet 0,1 mg/l-ben határozták meg az MSZ 450/1—1989. sz. szabványban. A budapesti hálózati üledék összetételéről jó felvilágosítást adnak a medencemosások alkalmával a medencefenékről, valamint a hálózatöblítések és a kúttisztítások során vett minták analízisei. Természetesen, az összetétel változhat az iszap életkorával, s a kiválást előidéző folyamatok jellegének függvényében, de minden esetben fő tömegét élő és élettelen fonalas vas-mangán baktériumok képezik. A fonalak között vas- és mangán-oxid, -hidroxid szemcsék és rögök figyelhetők meg. Átlagosan a szárított iszap 20—25%-a szerves anyag, 15—20%-a.mikrohomok, s a maradék vas-, mangán-oxid, a mangán jelentős dominanciájával. A fővárosi vezetéki ivóvíz és a partiszűrésű kutak mikroszkopikus biológiai minőségéről Hegedűs (1974, 1974/a) megállapította, hogy az ivóvízhálózat legjellegzetesebb élőlényei a fonalas vasmangán baktériumok. Némedi et al. (1981) a hálózati víz üledékét többszempontú (kémiai, toxikológiai és mikrobiológiai) vizsgálat alá vetették. A partiszűrésű kutak élővilágáról Homonnay A.-né et al. (1991) közölnek adatokat, mely szerint megállapítják, hogy a főváros kút vizeinek do-