Hidrológiai Közlöny 1991 (71. évfolyam)

5. szám - Kőváriné Gulyás Erzsébet–Sajgó Zsolt–Scheuer Gyula: A Gönyü–Nyersegújfalu közötti Duna menti magaspart vízföldtani vizsgálata

KOVÁRINÉ et al.: A Gönyii—Nyergesújfalu közötti magaspart 281 A fúrások a talajvíztől független rétegvíztartókat is feltártak. A rétegvíztartókban észlelt vizek a mélységgel növekvő nyomásviszonyokat mutattak. Ha a víztartóba a Duna belemetsz és megcsapolja annak vizét, akkor a folyó felé csökkenő nyomásértékek jelentkeznek. Ha nagyobb mélységben települnek (30—50 m), úgy a vízszintek alakulását az egyéb tényezők alakítják. A magaspart pereménél vagy annak közelében a legtöbb esetben olyan hidrológiai helyzet alakul ki, hogy a talaj- és rétegvizek kapcsolatba kerülnek egymással, a két víztípus keveredése jön létre, ezért ilyen esetekben már kevert vizekről beszélhetünk. A fentiekből megállapítható, hogy a magaspart peremi részén igen változatos vízföldtani helyzet alakult ki, amelyre még a folyó is jelentős befolyást gyakorol. A Duna szerepe és hatása az egyes víztartókra az alábbiak szerint mutatható be. A folyó Gönyü és Komárom között változatos vízföldtani adottságú területeken folyik keresztül. Medrét különböző korú és kiterjedésű rétegekben alakította ki, így azokkal közvetlen vagy közvetett hidrológiai kapcsolat alakult ki, és mint a terület fő erózióbázisa, különböző hidrológiai rendszerek megcsapolójaként működik és jelentős vízszintingadozása révén befolyásolja azokat. A magaspart, miután morfológiailag nem más, mint egy-egy kiemelt helyzetben levő terület elvégződése, így a mögöttes részek a tápterületet képezik, ahol a beszivárgás történik és a magaspart pereme pedig megcsapoló hely. A megcsapolási körülmények alapján hidrodinamikailag kétféle rendszert lehet elkülöníteni. Amennyiben a talajvíztartó összlet a Duna árvízszintje felett végződik el, így a folyó nem képes befolyásolni a hidrodinamikai rendszer megcsapolási körülményeit. A folyótól tehát függetlenek lesznek a megcsapolási viszonyok. Ha a talajvíztartó összlet a folyó átlagos vízszintje alá nyúlik, akkor olyan nyitott hidrodinamikai rendszerrel állunk szemben, amelynek megcsapoló része a folyó által befolyásolt. A folyó a rendszer megcsapolódását vízszintingadozásaival lényegében vezérli. A felső pannóniai rétegvizek olyan hatalmas, félig nyitott hidrodinamikai rendszerhez tartoznak, amelynek tápterülete a magaspart mögött helyezkedik el. A Duna e félig nyitott rendszert helyenként eróziójával felnyitotta, ott, ahol a rétegvíztározó homokrétegeket átmetszi. így lehetővé teszi a rendszer felső részének természetes megcsapolását. Ennek megfelelően a folyó és a rétegvíztartó rendszer között közvetlen hidrológiai kapcsolat jött létre, amelyet a vízállás magassága és tartóssága befolyásol. Alacsony vízállás esetén a rétegvíz táplálódik be a magaspart peremi részein a Dunába, tehát természetes úton megcsapolódik. Magas vízállás esetén a víztartóból a rétegvízkiáramlás csökken vagy megszűnik, és ennek következtében a rétegvíztartóban a nyomásértékek megemelkednek. 2.2 Az Almásneszmély—Nyergesújfalu közötti magaspart Ez a partszakasz, amely 1752—1735 fkm-ek között húzódik és geomorfológiailag a Gerecse-hegység északi peremterületéhez tartozik. Nagyon tagolt, mert túlnyomó részt szerkezeti törésekhez kapcsolódó, mélyen bevágódott völgyek osztják kisebb egységekre. Morfológiailag elterjedése a Komáromi-öblözet—Tatai-folyó völgye — és a Táti—Dorogi-öblözet között adható meg, mert e két résztájegység között húzódó magaspart tartozik csak a Duna hatásterületéhez. A folyó ma már a magaspartot közvetlenül sehol sem pusztítja, mert a Duna és a magaspart között olyan létesítmények készültek a táj természetes állapotát meg1. kép. Löszből és jelső-pannóniai üledékekből álló magaspart (Almásneszmély)