Hidrológiai Közlöny 1991 (71. évfolyam)

5. szám - Kőváriné Gulyás Erzsébet–Sajgó Zsolt–Scheuer Gyula: A Gönyü–Nyersegújfalu közötti Duna menti magaspart vízföldtani vizsgálata

277 A Gönyü-Nyergesújfalu közötti Duna menti magaspart vízföldtani vizsgálata Kőváriné Gulyás Erzsébet Sajgó Zsolt Scheuer Gyula Földmérő és Talajvizsgáló Vállalat 1088 Budapest, Reviczky u. 4. Kivonat: A szerzők a Bős—Nagymaros-i vízlépcső tervezése során az érintett Duna-szakaszon a magaspartnak az állékonyság vizsgálatát és állapotrögzítését végezték. Ennek keretében nagyszámú kutatófúrás és figyelőkút készült, amelyek a vizsgált magaspart földtani és vízföldtani viszonyait tisztázták. A gönyü—komáromi partszakasznál a magaspart a Duna középvízi medre fölé 5—16 m-rel emelkedik és a folyó több helyen közvetlenül erodálja. A folyó a medrét a felső-pannóniai rétegösszletben alakította ki, több helyen víztartó homokréteget harántolva. A magaspart felső részén a Dunának felső-pleisztocén teraszanyaga mutatható ki. A kiemelt helyzetű dunai teraszanyag fiatal negyedidőszak végi mozgásokra utal. A partszakasz vízföldtanilag összetett víztározó rendszernek tekinthető. A talajvíz sok helyen összejátszik a rétegvizekkel és a folyó mindkét víztípusra együttesen vagy külön-külön is hatással van. A parti sávban azok vízszintváltozásait közvetlenül vezérli. Az Almásneszmély—Nyergesújfalu közötti magaspart a folyótól különböző távolságban húződik és ezeket ma már sehol sem erodálja. Relatív magassága 30—60 m között változik. A vízföldtani viszonyok bonyolultak. A talaj- és rétegvíz mellett megtalálható még a karsztos hévíz (Almásneszmély) a rés- és hasadékvíz, amelyek a tektonikai mozgások és településviszonyok miatt helyileg hol független, hol pedig összetett rendszert alkotnak. A Duna befolyásoló hatása végig kimutatható. Kulcsszavak: Magaspart állékonyság, vízföldtani felépítés, víztípusok, víztartók hidrológiai kapcsolatai, Duna-hatás, 1. Előzmények A Bős—Nagymarosi Vízlépcső igen szerteágazó és összetett feladatainak megoldása, tervezése és a kivitelezése különböző célú feltárásokat és kutatásokat igényeltek. A VÍZITERV — amely a munkálatokat irányította és koordinálta — megbízta a FTV-t (többek között) az érintett folyószakasz magasparti részének állékonysági vizsgálatával és állapotrögzítésével. A kutatás feladata volt tisztázni, hogy a tervezett nagymarosi duzzasztás mennyire befolyásolja és módosítja a vízföldtani viszonyokat. A megváltozott körülmények mennyire hatnak vissza a magaspart állékonyságára és az esetlegesen fellépő mozgások hol várhatók és milyen intézkedések szükségesek megelőzésükre. Az előzőekben vázolt feladat megoldása érdekében — kapcsolódva a korábbi években telepített fúrásokhoz — olyan jelentős nagyságrendű célirányos fúrásos kutatás történt, amely a geotechnikai adottságokra és vízföldtani viszonyokra egyaránt kielégítő eredményeket szolgáltatott. A vizsgált partszakasz, azaz az 1792—1735 fkm között elhelyezkedő területen a feldolgozás során 71 db fúrás és figyelőkút adatait vettük figyelembe. Ezek közül 30 db csak a magaspart állékonyságának vizsgálatára készült különböző mélységekre tervezve (15—60 m). A fúrásokat figyelőkutaknak képezték ki. A közelmúltban végzett fúrások feltárták a vizsgált terület földtani, vízföldtani, geotechnikai adottságait a korábbi ismereteket jelentősen bővítve. E helyen az érdekesebb vízföldtani eredményeket kívánjuk bemutatni és ismertetni. A munka során felhasználtuk a VÍZITERV korábbi szakvéleményeit, a Központi Földtani Hivatal megrendelésére készült Komárom megyei csúszásveszélyes területek kataszterét, továbbá a vizsgált területekre vonatkozó megjelent szakcikkeket. A fúrások magmintáinak kormeghatározásában dr. Jámbor A. és dr. Császár G. nyújtott segítséget. 2. A vizsgált magaspart jellemzése és felépítése A vizsgált Duna menti magaspart morfológiailag két egymástól eltérő területegységre bontható: A gönyü—komáromi és az almásneszmély—nyergesújfalui szakaszra. 2.1. A Gönyü—Komárom közötti partszakasz A vizsgált partszakasz (1792—1770 fkm) csak részben tekinthető önálló morfológiai egységnek, mert Gönyütől nyugatra a Kis-Alföld keleti pereméig még tovább folytatódik. Keleti irányban azonban természetes határát és elterjedését a Komáromi-öblözet képezi (1. ábra).