Hidrológiai Közlöny 1990 (70. évfolyam)

4. szám - Refuznyiki - Ismétlődik a történelem? - Nemere Péter és Lorberer Árpád vitája - Gátak az algáknak? - Tudományos IPI-APACS

246 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 1990 . 70. ÉVF. 3. SZÁM Az ellenérvek lényege, összefoglalása egy, a szövegben elrejtve található, zárójelbe tett mondat: „(Azt a tényt, hogy érintkezési zóna parti oldalán a várhegy szabad tükrű, magas karsztvízszintjei ma is megakadályozzák a Duna-terasz vizek néhány méternél nagyobb távolságú, frontszerű benyomulását a fő karszttartóba, csak 1987 óta tartó, részletes kutatásunk bizonyította be.)" Ezt tényleg tudni kellene, főleg, ha az ember feleslegesen „világgá kürtöli aggodalmait, kockáztatva, hogy önmagával együtt mindazokat lejárassa, nevetségessé tegye, akik valamilyen racionális ellenérv alapján ellenzik a vízlépcső megépítését". (Lorberert idéztem!) A fordulat mellbevágó, betetőzi a dolgozatot. Attól félek, vízlépcsőfiaskónk egyik valódi magyarázatával találkoztam. Kiskunhalas, 1989. november 15. Nemere Péter oki. építőmérnök, vizeli, csat. szakmérnök, műszaki igazgatóh. Válasz Nemere Péter vádjaira Nemere Péter téved, amikor feltételezi, hogy nekem szakmai vitám lett volna dr. Erdélyi Mihállyal a Duna és a fő karsztvíztároló kapcsolatával, illetve a nagymarosi vízlépcsőnek a felszín alatti vizekre vonatkozó környezeti hatásaival kapcsolatban. Ebben az esetben ugyanis ezt a vitát egyikünk sem a HITEL című irodalmi és kritikai folyóirat hasábjain kívánta volna lefolytatni. A valóságban mind Erdélyi M.: „A Dunaalmás és Nagymaros közötti terület hidrogeológiája (Részlet a hazai Duna-szakasz hidrogeológiájáról szóló tanulmányból)" című anyaga, mind pedig az ehhez fűzött kritikai megjegyzéseim a tényleges szakmai vita hiányának jellegzetes következményei. 1988 szeptembere és 1989 májusa között élőszóban és írott vitaanyagokban (pl. a MTESZ—MHT-állásfoglalásban) több alkalommal is ismertettem a Dunakarszt kapcsolatra vonatkozó VITUKI-kutatások eredményeit és cáfoltam az ezzel kapcsolatos aggodalmak létjogosultságát. Érveim hatására a vízlépcső ellenzői a „karszt tönkretételének" tetszetős elméletét többször félretették, majd ismételten „a VITUKI 1979. évi tanulmányára és Erdélyi M. tekintélyére hivatkozva harsogták tovább, mintha közben semmiféle választ nem kaptak volna. (Ennek a „kakukkosórataktikának" a hatékonyságát mi sem bizonyítja jobban, mint az a tény, hogy a felfüggesztési határozatot külügyminiszterünk éppen a budapesti termálvizek állítólagos veszélyeztetésével indokolta!). Ilyen előmények után Erdélyi M. vitacikkének azok a kijelentései, amelyek szerint a különféle VITUKIanyagok azt bizonyítják, hogy a vízlépcső duzzasztása súlyosan veszélyezteti a Dunántúli-középhegység fő karsztvíztároló rendszerét és a budai termális forrásokat, akarva-akaratlan a közvélemény félrevezetését jelentették. Mint témafelelősnek, kötelességem volt megkísérelni a hibás adatok és következtetések helyesbítését — annál is inkább, mivel azokat a karsztvízszint-térképeket, amelyekre Erdélyi M. hivatkozott, én magam szerkesztettem, s így bárki másnál pontosabban ismerem tényleges tartalmukat. Hozzászólásomban semmilyen formában nem vitattam dr. Erdélyi Mihálynak a magyar medence, sőt általában a felszínközeli rétegvizek kutatásában elért eredményeit és szakmai tekintélyét. Arra azonban mindenképpen rá kellett mutatnom, hogy szakterülete igencsak távol esik a karszthidrológiától, tehát ebben a vonatkozásban semmiképpen sem tekinthető olyan tévedhetetlen orákulumnak, mint amilyen szerepet az ellenző mozgalom kijelölt számára. Anyaga ugyanis egy olyan cikksorozat keretében jelent meg, amelyben a vízlépcsőrendszer ellenzői álláspontjuk tudományos alapjait kívánták ország-világ előtt demonstrálni csupa olyan szerző felvonultatásával, akiknek már a puszta neve is tiszteletet ébreszt az olvasókban. Hozzászólásomat csakis úgy lehet a „tekintély sárba rántásának kísérlete"-ként minősíteni, ha nem vetjük össze az eredeti cikk szövegével! Mindkettő a tájékozatlan laikus közönségnek íródott, s ezért lehangoló számomra, hogy a hozzászólásból Nemere Péter még azt sem értette meg világosan, valójában melyek is azok az állítások, alaptalan aggodalmak, amelyeket feltétlenül szóvá kellett tennem! Ezek közül ugyanis a leghangsúlyosabb, a hévforrásoknak a hideg karsztos hegyvidéken keresztül Esztergom környékéről származó Duna-vízzel történő elszennyeződése a vízlépcső duzzasztásának hatására, olyan irreális feltételezés, amely a fő karsztvíztároló legalapvetőbb természeti adottságaival kerül ellentmondásba. Ilyen ÉNy—DK-i irányú vízmozgás a hegységi területek magas karsztvízszintjei, vízválasztó vonalai miatt sem alakulhat ki. Ez tehát nem valamiféle „eretnek vélemény", ez olyan tudománytalan kijelentés, amelyhez a szerző a karsztvízszint-térképek önkényes értelmezésével jutott. Nemere Péter előtt sem lehet kétséges, hogy Erdélyi M. kizárólag abból a célból tanulmányozta át a területre vonatkozó karszthidrogeológiai tárgyú VITUKI-anyagokat, hogy ezekből olyan ellenérveket meríthessen a vízlépcső ellen, amelyeknek tudományos megalapozottságát nemcsak a saját szakmai tekintélye, hanem az intézmény neve is hitelesíti! Az ilyen szemlélet semmiképpen sem garantálhatja, hogy a szerző a fő karsztvíztárolót érő hatásokat komplex módon és tényleges súlyuknak megfelelően vehesse figyelembe. A korábbi szerzők megállapításait, a különféle háttéranyagok keletkezési körülményeit hozzászólásomban nemcsak azért ismertettem részletesebben, mert a szerző pontatlanul, „másodkézből" idézi őket, hanem azért is, hogy bebizonyítsam eredendő hibáikat, félreérthetőségüket és határozatlanságaikat. Az ezekre vonatkozó „elmarasztalás" hangneme nem azért mértéktartóbb, mert Kovács Gy. akadémikus neve is szerepel az egyik anyagban, hanem azért, mert — elkészítésükhöz a mai ismeretek és adatsorok töredéke állt csak rendelkezésre, — nem a Duna—karszt kapcsolat konkrét vizsgálata volt a céljuk, — nem voltak agitatív jellegűek, senki sem akart velük tömeget mozgósítani a vízlépcső ellen. Egyébként az az 1967-re feltételezett, frontszerű Duna-víz-benyomulás hipotézise személy szerint Szilágyi Gábor tói (KBFI) származik és Szűcs József (DSzV) már 1983-ban megcáfolta a Bányászati és Kohászati Lapokban írott cikkében. Erdélyi M. viszont csak a Varsa E.—Böcker T.- (1979) -féle tanulmányt vette figyelembe. Amit Nemere Péter ellenérveim lényegének vél, valójában egy olyan körülmény említése, amelyről dr. Erdélyi Mihály anyagának elkészítésekor még nem szerezhetett tudomást, vagyis azokkal a megjegyzésekkel egyenértékű, amelyekkel az esetleges szedési hibákra és a többi, nem a szerzőt terhelő tévedésekre utaltam. Különösnek tartom, hogy még azt is lejáratásnak tartja, ha figyelembe veszem ezeket az objektív akadályokat. Teljes mértékben el kell ismernem viszont Nemere P. felháborodásának jogosságát azokon a mondataimon, amelyek a szerző személyére vonatkoznak. Mentségedre csak az szolgálhat, hogy nem tudtam kivonni magam a HITEL zsurnalisztastílusának hatása alól, és azt a csalódásomat sem tudtam magamba fojtani, amelyet a vitacikk hangneme váltott ki belőlem. Naivság is volt azt képzelnem, hogy bármelyik neves vízlépcsőellenzőnek ellenérveim hatására kételyei támadnának „a karszt tönkretételével" kapcsolatban. Azt azonban kénytelen vagyok cáfolni, hogy hozzászólásom bármilyen vonatkozásban befolyásol-