Hidrológiai Közlöny 1989 (69. évfolyam)
5. szám - Varsányi Zoltánné: Felszín alatti vízmozgás követése vízkémiával a déla rétegvizekben
262 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 1989. 69. ÉVFOLYAM. 3. SZÄM 8. ábra. 150—300 m mélységű rétegek eredeti nyomásviszonyai (Erdélyi, 1979) 6. összefoglalás A víz és anyagásványok között a felszín alatti vízmozgási rendszerekben ioncsere játszódik le. A vízmozgás irányában az egy és két vegyértékű kationok koncentrációjának szisztematikus változását többen leírták (Al-Ruvaih, 1984; Chapelle és Knobel, 1983). A vízben oldott és a kőzetekben ioncserére alkalmas pozícióban levő ionok közötti kölcsönhatás bizonyítja, hogy a vízmozgási rendszerekben az ioncsere lényeges szerepet játszik a víz összetételének kialakításában (Chapelle, és Knebel, 1983;. Az ioncsere a vízben oldott egy és két vegyértékű ionok (Ca 2 +, Mg 2 f, Na +) egymásra vonatkoztatott kon centráció változása alapján is bizonyítható. A vízmozgás irányában ugyanis a vízben oldott két vegyértékű kation moláris koncentrációjának változása együtt kell járjon az oldott egy vegyértékű kation moláris koncentrációjának ellentétes előjelű, kétszeres változásával. A Dél-Alföld vizsgált területén két vízmozgási rendszer különíthető el a víz kémiai összetétele alapján. Mindkét rendszerben viszonylag egyszerű, algoritmus segítségével meghatározható a vízmozgás pontos iránya. Megállapítható, hogy a vizsgált terület legnagyobb, Ny-i részén a folyásirány É-ról D felé haladva némiképpen módosul, az ÉNy-DK-i folyásirány fokozatosan DNy-ÉK-i irányba megy át. Minden irányból a Makó—Hódmezővásárhely terület felé mozog a rétegvíz. A második csoportban, mely az előzőtől kissé K felé esik mind ÉK, mind DK-i mozgásirány kimutatható. Mivel a terület kicsi, e kutak száma n<?m teszi lehetővé az előző csoportnál alkalmazott É-D irányú további felosztást. Ügy tűnik azonban, hogy ez a csoport az előzővel együtt azonos vízmozgási rendszert alkot. A harmadik, K-i részen elhelyezkedő területen a vízmozgás DKÉNy irányú. Ezek a tisztán vízkémiai adatok és megfontolásk alapján kapott eredmények jó összhangban vannak a potenciálgörbék és nyomásgradiensek alapján (Erdélyi, 1976; 1979) kimutatott vízmozgási irányokkal. A 8. ábrán (Erdélyi, 1979) látható, hogy a potenciálgörbék alapján a természetes vízmozgás lehetséges iránya Ny-ról K felé a Dél-Aföld Ny-i reszen illetve DK-ről ÉNy felé a K-i részén. Mivel a 8. ábrán feltüntetett eredeti nyomásviszonyok a vízkitermelés következtében az utóbbi években módosultak (Erdélyi szóbeli közlés), a vízkémia segítségével kimutatott vízmozgási irányok valószínűleg pontosabban tükrözik a jelenlegi nyomásviszonyokat. Irodalom Chapelle, F. H., Knobel, Le Roy, L., 1983. Aqueous geochemistry and the exchangeable cation composition of glauconit in the Aquia aquifer, Maryland. Ground Water 21, 3 : 343—352. Dodd, G. G„ Gonley, F. R., Barnes, P. M., 1955. Clay minerals in petroleum reservoir sands and water sensitivitv effects. Clays and Clay Minerals. Natl. Conf. 3, 221—238. Gray, D. H., Rex, R. IF., 1966. Formation damage in sandstones caused bv clay dispersion and migration. Clays and Clay Minerals Natl. Conf. 14, 355—366. Erdélyi, M. 1967. A Duna—Tisza közének vízföldtana. Hidrol. Közi. 6: 331—340; és Hidrol. Közi. 8: 357—366 Erdélyi, M., 1973. A magyar medence hidrodinamikája. VITUKI 1973. évi tudományos napok kiadványa, Budapest Erdélyi, M. 1973. Hydrodynamics of the Hungarian Basin (Preliminary Report), Studies on the Material and Energy Flow of the Earth. First contribution to the work of International Commision on Geodynamics. Budapest Erdélyi, M. 1975. A magvar medence hidrodinamikája Hidrol. Közi. 4: 147—157. Erdélyi, M. 1976. Hydrodynamics of the Hungarian Basin Hydrogeology of Great Sedimentary Basins I AHS Publication No. 120: 146—163. Erdélyi, M., 1979. A magyar medence hidrodinamikája. VITUKI Közlemények 18, Budapest
