Hidrológiai Közlöny 1989 (69. évfolyam)
3. szám - Altnőder András–Aujeszky Géza–Scheuer Gyula: Dunaföldvár–déli országhatár közötti Duna-jobbparti parti szűrésű vízszerzés lehetőségei
159 Dunaföldvár-déli országhatár közötti Duna-jobbparti partiszűrésű vízszerzés lehetőségei Altnőder András Vízgazdálkodási Intézet 1054 Budapest, Alkotmány u. 20. Aujeszky Géza Scheuer Gyula Földmérő és Talajvizsgáló Vállalat 1088 Budapest, Reviczky u. 4. i Kivonat: Dunaföldvár és az országhatár közötti, jobb parti folyószakasz vízföldtani felépítése igen változatos, mert a Duna hol különböző magasságú löszpartok lábánál folyik, hol pedig sík területek határolják, ahol a vizsgálatok szerint nagyobb vastagságú (20—50 m), főleg durva szemcsés üledékösszlet rakódott le. A vízföldtani viszonyok alapján a vizsgált területen a vízszerzési adottságok igen változatosak, mert a parti szűrésű vízkészleteken túlmenően, lehetőség van mély furatú kutakkal réteg- és helyileg karsztvíztermelésre is. A terület legnagyobb és állandóan megújuló vízkészlete azonban a Dunát szakaszosan kísérő, szemcsés üledékösszletben található. Ennek mennyiségi és minőségi felmérése történt meg a közelmúltban (1985). Megállapítást nyert, hogy egyes területeken nagy mennyiségű, szabad parti szűrésű vízkészletek állnak a rendelkezésre. Gyakorlati hasznosításukat megnehezítik a jelenlegi kedvezőtlen minőségi adottságok (nagy keménység, vas- és mangántartalom), továbbá a megfelelő vastagságú és elterjedésű, szennyeződést megakadályozó fedőrétegek hiánya. / Kulcsszavak: parti szűrésű víz, víznyerő területek és azok típusai, potenciális szennyezőforrások, vizek nitráttartalma 1. Bevezetés A Vízgazdálkodási Intézet megbízásából, a Földmérő és Talajvizsgáló Vállalat (FTV), az Országos Vízügyi Hivatal (OVH) által biztosított anyagi erőforrások terhére, vizsgálatokat és megfigyeléseket végzett a Duna-jobbpart, Dunaföldvár és a déli országhatár közötti szakaszának parti szűrésű víznyerési lehetőségeire vonatkozóan, mivel a terület legnagyobb és állandóan megújuló vízkészlete a folyót kísérő szemcsés üledékekben található. Ennek mennyiségi és minőségi adottságait és viszonyait mérték fel a közelmúltban (1985) annak megállapítására, hogy hol nyílik lehetőség a vízföldtani helyzet és a jelenlegi szennyezőforrások figyelembevételével, esetleg a későbbiekben nagyobb kapacitású, regionális vízellátó rendszerek alapját képező vízszerzési helyek kialakítására. Az ilyen távlati potenciális vízbázisok kijelölése a folyó mentén meglevő kedvező és kedvezőtlen, a vízminőséget és mennyiséget befolyásoló szempontok együttes értékelése alapján történt meg. Megállapítható volt, hogy az elmúlt évtizedekben olyan jelentős változások következtek be, részben magánál a Dunánál (folyószabályozás), részben pedig a partok mentén, ill. a vízadó rétegek hátoldalán, hogy a vizsgált partszakasz — amely kb. 130 km hosszúságú — nagyobbik része már nem alkalmas parti szűrésű víznyerésre. 2. A vizsgált terület vízföldtani Jellemzése A vizsgált — kb. 130 km hosszúságú — partszakasz az ország alsó Duna-szakaszára vonatkozik (1. ábra). E résznek a vízföldtani viszonyai alapvetően és lényegesen eltérnek a hazai egyéb dunai partszakaszok adottságaitól. Egyrészt, mert a jobb parton a dunai üledékek folyamatossága megszakad, másrészt, a parti szűrésű víznyerési lehetőségek hidrológiai és hidraulikai feltételei is mások (az üledékek elfinomodása és kivastagodása). A vizsgált alsó dunai parti sáv részben lösz magas partokból áll, ahol hiányoznak a potenciális, parti szűrésű vízszerzést lehetővé tevő kavicsos üledékek, másrészt pedig a magas partokat megszakító süllyedékek sorozata mutatható ki, amelyek nagyobb vastagságú, a folyóval hidrológiai kapcsolatban levő. durvább és finomabb szemcsés üledékekkel töltődtek ki (2. ábra). Az egyes süllyedékek önálló fö'draizi egységet képeznek. Ennek megfelelően, a vizsgálat tárgyát képező területet az alábbi három részre bontva tárgyaljuk: (a) Dunaföldvár (1565 fkml—Paks (1533 fkm) (b) Paks (1533 fkm)—Báta (1465 fkm) (c) és Báta (1465 fkrm—D-i országhatár (1434 fkm) közötti partszakaszok. A fentiekben foglalt partszakaszokra vonatkozóan az alábbi vízföldtani jellemzést adjuk. 2.1. Dunaföldvár—paksi partszakasz áttekintő ismertetése Dunaföldvárnál a mezőföldi lösztábla lábánál folyik a Duna, e részén helyenként 50—60 m magas
