Hidrológiai Közlöny 1989 (69. évfolyam)

3. szám - Déri József: A Duna jeges árvizei évezredünkben

DÉRI J.: A Duna jeges árvizei 153 megváltoztak a jégtorlaszok duzzasztási határai és hatásai, ami csak szakaszosan javította a jéglevo­nulási feltételrendszert. A kritikus jégtorlaszkép­ződési helyek a lokális árvédelmi rendszerek ha­tására folyásirányban haladva átrendeződtek, és olyan területeket is veszélyeztetett a jeges árvíz, ahol korábban nem pusztított a medréből kilépő Duna (pl. Fejér megye magas árterei). Az éghajlatkutatás eredményei szerint, a XIX. szá­zad közepétől kezdődően, a lassú enyhülés után, is­mét gyorsabban melegedett Földünk éghajlata, és 1900—1950 között a középkor óta nem tapasztalt csúcs­értékeket ért el a középhőmérséklet. A felmelegedés különösen az északi Jeges-tenger körzetében volt erős, ahol több °C-kal is nőtt a hőmérséklet. A jégviszo­nyok mindenütt kedvezőbbé váltak. Az Adriai-, a Márvány- és a Fekete-tengeren megszűntek a jege­sedések. A Dunán is lecsökkent a jeges árvizek gya­korisága (1. táblázat). Az 1930-as években a Szovjet­unió megkezdte a hajózást a nagy északi vízi úton, Szibéria északi partjai mentén. A mezőgazdasági övek is több száz kilométerrel nyomultak észak felé. Az 1940-es években a felmelegedés megtorpant, és az 1950-es és az 1960-as években már lehűlés mutatko­zott, amely elsősorban ismét a hideg égöv perem­sávját érintette, de kimutatható volt az egész mér­sékelt égövben. Ezt az éghajlat-ingadozást jelezték a Duna jeges árvizei az 1940-es évek első felében és 1956 márciusában. A műszeres mérési adatok feldolgozásán alapuló 1. ábra a léghőmérséklet évszázados változási ten­denciáját szemlélteti. A 10 és 30 évi átlagok idő­sorai azt jelzik, hogy a XIX. század utolsó évti­zedeitől kezdődően, nagy térségre kiterjedő fel­melegedés kezdődött. A téli időszakok negatív lég­hőmérsékletei a századfordulóval egy időben ér­ti, Éves átlagok 1760 1600 1840 1880 1920 19601980 b, Téli időszak 1760 1600 1840 I860 1920 I960 1960 ték el a maximumot, és ettől kezdve csökkenő irányzat alakult ki. Ezt a csökkenést erőteljes in­gadozás kíséri. Szembetűnő az is, hogy a téli idő­szakokban a pozitív léghőmérsékleti összegeket az 1920-as évektől kezdve, jelentős mértékű ingado­zás kíséretében, csökkenő irányzat jellemzi. A XIX. század utolsó éveiben kezdődött és több évtizedre kiterjedő éghajlat-ingadozás fő jellemzője a téli időszakok felmelegedése. A hőháztartás-válto­zás kezdete lényegében egybeesik a nagymértékű és nagy térségi folyamszabályozási korszak végével. Az utóbbi száz év téli léghőmérsékleti idősorait elemez­ve megállapítható, hogy a századforduló után a té­li időszakok negatív és pozitív léghőmérséklet-összege egyidejűleg csökkent. A pozitív léghőösszegek csök­kenése kismértékben kisebb, mint a negatívoké. En­nek következtében, a téli átlaghőmérséklet csak igen kismértékű felmelegedésre utal. A XX. század első évtizedeiben a jégképződés és a jégolvadás szem­pontjából egyaránt megváltoztak a hőháztartási fel­tételek. A XX. század első felében bekövetkezett jégjárás­változásokat a folyamszabályozás kedvező hatásain túlmenően, az éghajlat-ingadozás eredményeként be­következett természetes hőmérsékletemelkedés okozta. Utóbbinak a nem kellő mértékű figyelembevétele a folyamszabályozási hatások túlértékelését eredmé­nyezte. 1. ábra. A léghömérséklet évszázados változási tendenciái 2. ábra. A negatív léghőmérséklet-összegek (2t-) és az állójég-időtartamok (d) 30 éves átlagainak változási tendenciája A Duna két jellemző és hosszú adatsorral ren­delkező szakaszára vonatkozó adatfeldolgozás eredményeit foglalja össze a 2. ábra. Ez az átlagos negatív léghőösszegek és ugyanezen időszakokban kialakuló, átlagos állójeges napok számának év­százados változási folyamatát szemlélteti. A 2. áb­ra alapján az alábbi megállapítások tehetők: — A XX. század elején éghajlat-ingadozásra utaló változás következett be; a téli félévek átlagos negatív léghőmérséklet-összege számottevően és tartósan csökkentek mindkét vizsgált Duna-sza­kaszon (a csökkenés mértéke az ausztriai sza­kaszon 29%-os, a magyarországi szakaszon 37 %-os); — A téli felmelegedés évtizedeiben az ausztriai szakaszon jelentős mértékben (25%-kal), tartó­san csökkent az állójeges napok száma; — A vizsgált magyarországi Duna-szakaszon a té­li félévi felmelegedés időszakában a XX. szá^ 1820 1840 1860 1880 1900 1920 1940 1960 1980 tévék] n t°ci

Next

/
Oldalképek
Tartalom