Hidrológiai Közlöny 1988 (68. évfolyam)

2. szám - AZ 1838. ÉVI NAGY DUNAI ÁRVÍZ 150. ÉVFORDULÓJÁRA - Bodolainé Jakus Emma: Az 1838. évi dunai jeges árvíz időjárási feltételeiről

BODOLAINÉ: Az 1838. évi dunai jeges árvíz 75 sát megelőző meleg mennyiség értéke — a pozitív napi középhőmérsékletek összege — Pozsonynál 10 °C, amely a Dráva torkolatig egyenletesen emelkedik 27 °C-ra. 1838-ban már március 3-án 20 °C a pozitív napi középhőmérsékletek összege, az árhullám mégis csak két hét múlva tetőzött Vízúia<lási hat nap alatti vízállás «V budai Vízerőmű vízinertéke szerint: N a [» Óra ut> Iliivcljk vonal Nap Óra Uli lliivclyU vonal J3. Mart. 12 Dúl. »>•» 0 3 10. Mart. 2 Ko. 29 o 9 :Í list. 23 >1 0 — — .1 — 2!) 1 0 o — 21 5 0 .— '— 0 — 28 11 3 8 — 25 2 3 — 8 — 28 11) 3 — <J — 25 0 3 — — 10 28 9 3 , 10 ~ 25 11 0 — 12 — 28 7 ü — 12 — 25 11 9 .— — 2Iiat. 28 0 R — r 27 1 9 —. «— — 28 0 9 — r 2» 11 tl — — G 27 7 0 — 0 — 20 0 0 —. — S _ 25 8 ti — 0 — 20 4 9 — — 10 — 25 3 I) — 12 — 20 n 0 — — 12 — 21 10 3 _ 3 üst, 2ti 7 0 17- — 2 llc. 21 0 0 — ti — 20 7 9 1 — — •1 — 21 2 0 — 9 — 20 7 9 ' — — 0 — 21 5 0 — . 12 —, 20 7 9 1 — — 8 — 23 8 11 15. — 2 Hü. 2ti 7 9 ! •— — It) 23 5 9 — . •1 — 20 7 9 — •— 12 23 3 3 _ l) — 20 7 ti — — 2 list. 23 0 0 — — S — 20 7 9 — ..1 _ 22 9 t) _ 1» — 20 7 9 — — 0 — 22 5 t) — _ 12 — 20 8 0 ' —. — 8 — •>'» •1 1) —. . I list. 20 9 0 „ — II) — 22 t) II 2 — 27 0 9 ' 12 — 2Í 8 li — — 3 28 1 1) 18- — 2 lie. 21 r> 3 , ,1 — 28 •t (1 _ — 1 — 21 0 II . 5 — 28 9 9 _ 0 — 21) 1) 3 __ , ti — 28 <1 0 i -- — 8 — 2» 5 9 _ 7 — 28 11 ü _ II) _ 21) 3 ü — r— 8 — 20 3 0 . — 12 — 19 II 0 _ 9 — 20 I 0 : __ — 2 tv-st. 19 5 9 — —. m — 29 <1 ti ! — '1 — 19 0 0 _ 11 _ 20 1 9 ; — ti _ IS s 0 — — 12 — 20 U : — — 12 — 17 ltl t) Pest-budai vízállások 1838. március 13—15. között napjában többször mérve (Trattner János) „Jégszakadás és Duna kiáradása Magyar Országban, 1838. évi böjtmás haván" (Lábra). Az olvadásnak ez az elhúzódása, összehasonlítva a későbbi esetekkel visszamenőleg is igazolja Vásárhelyi és a múlt század vízimérnökeinek helyes állásfoglalását, amennyiben a Duna kedvezőtlen meder viszonyaival indokolták az ismétlédő jeges árvizeket Budapest térségében. Az olvadási periódus időjárási eseményeit az 1. és 2. ábrán a naponta 14 órakor észlelt szélirány ós szélsebesség, valamint a látható időjárás: köd, eső, hó, zivatar előfordulások jellemzik. Csak olyan észlelések minden esetben, amelyek 1838-ból is rendelkezésre állnak. Az időjárási típusok naponkénti feljegyzése, a két régi árvíz esetében is, segít eligazodni az időjárási események értelmezésében. Az időjárás lokális karakterisztikái önmagukban természetesen nem azonosíthatják az időjárási típust, ha azonban a típus ismert, egybevetve a lokális időjárással megállapítások tehetők az időjárási folyamatok bizonyos részleteiről. Például, az 1. ábrán az 1940-es jeges árvíz C típusú időjárási helyzettel kezdődött. A szól Budapesten északnyugati ós havazik is. Nyilvánvaló, a centrum típus ismeretében, hogy ekkor Budapest a ciklon hátoldalán található, a legnagyobb felmelegedés alkalmával, a délnyugati szól a meleg szektor jelenlétére utal, az ugyancsak G típusú időjárási helyzetben. Az 1838. évi olvadási periódus Budán észlelt időjárási eseményeit a többi árvízi időszakkal — az 1. és 2. ábrán — összehasonlítva szembetűnő, hogy nem kísérte több napon át tartó csapadéktevékenység és erős szelek sem. Az 1940-es olvadási periódust több napon át tartó csapadéktevékenységgel centrum és west típusú időjárások szabályozták. Az 1963-as felmelegedési periódusban a west peremháborgási típusú időjárási helyzetet még zivatar is kísérte Budapesten. Az 1956-os felmelegedési periódus west típusú időjárásai tartós csapadéktevékenységgel és időnként erős szelekkel párosultak. A felmelegedési periódus végén a west típusú időjárást olyan hideg front, zárta, amit több napon át negatív középhőmérséklet követett, de a centrum típusú időjárásnak is hátoldali hideg területe érvényesült. Ismert, hogy ez az újabb hideg időszak, milyen károkat okozott a Budapest alatti Duna szakaszon. Az 1876. évi árvíz már február 26-án tetőzött 9 pozitív középhőmérsékletű nap után. Az időjárási események tartós csapadélctevékenységet és igen intenzív, 15—20 m/s-ot elérő szélsebességet mutatnak. Ilyen erős és ismétlődő nyugati áramlás csak west típusú időjárások esetén fordul elő, az átlagnál magasabb hőmérséklet kíséretében. Az 1876. évi árvíz második hulláma LAszlóffy szerint (1938) március 9-én tetőzött, ami valószínűleg west peremháborgási típusú időjárás nyomán alakult ki, erre utal az intenzív déli, délnyugati áramlás. Emlékeztetni kell arra, hogy ezek az időjárási típusok egyidejűleg igen csapadékhatókonyak az egész Duna és Tisza vízgyűjtő területen. Az 1838. évi árvíz időjárási eseményeit, különösen az első felmelegedési periódust tekintve, feltételezhető, hogy zónális típusú helyzet következménye. Ismételten, gyenge és mérsékelt délnyugati majd északi szél csapadéktevékenység nélkül, ugyanakkor jelentős felmelegedéssel, a zónális időjárási típus fennállására utal. Az első felmelegedést követő lehűlési periódusban a déli délkeleti széllel együtt észlelt esőzés majd a követő északi szél ciklon centrum közeli helyzetet valószínűsít. A tetőzés körüli olvadási időszak ismét zónális típusra utal. A mérsékelt illetve gyenge szél, a csak két ízben észlelt esőzés támasztja alá ezt a feltevést. Mindkét felmelegedési periódusnak ez a csapadékmentessége a tartós felmelegedéssel együtt, tűnik a zónális típus legvalószínűbb bizonyítékának. A többi árhullámot okozó időjárási típus nem lehet több napon keresztül csapadék előfordulása nélkül Budapesten. A harmadik felmelegedési időszakot intenzívebb áramlás jellemzi, de a csapadék hiánya, az adott szél és az intenzív hőmérséklet emelkedés, együttesen ismét a zónális típus jelenlétére utal. Tekintettel arra, hogy az 1838-i árvízi helyzet időjárási feltételeinek elemzése a zónális típus meghatározó szerepére utal a 3. a—d. ábra ezen időjárási típus közepes talajmenti nyomásmeze-