Hidrológiai Közlöny 1988 (68. évfolyam)

6. szám - Altnőder András–Aujeszky Géza–Scheuer Gyula: Parti szűrésű vízszerzési lehetőségek a Duna bal partján Tass és Baja között

366 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 1988. 63. ÉVF., 6. SZÄM Parti szűrésű vízszerzési lehetőségek a Duna bal partján Tass és Baja között Altnőder András Vízgazdálkodási Intézet 1054 Budapest, Alkotmány u. 20. Aujeszky (íéza és Scheuer (íyula Földmérő és Talajvizsgáló Vállalat 1088 Budapest, Reviczky u. 4. Kivonat: A Duna pleisztocénben hatalmas hordalékkúpot épített fel a Duna-Tisza közén délke­leti irányban. Ennek során a Duna folyásiránya mindinkább nyugat felé tolódott el. E folyamatot jelentősen elősegítették a Dunántúl peremén végbemenő süllyedő mozgá­sok, amelyek következtében fokozatosan elfoglalta a folyó jelenlegi helyzetét. A Duna mai, fővárostól délre levő völgye földtani kora a felső-pleisztocénre tehető. A folyó bal parti völgye kb. 15—20 km széles ós ez a közelmúltban is ártéri és mocsári világ volt, amely a folyószabályozással szűnt meg. A vizsgálatok szerint a 107 km hosszúságú partszakasz — a különböző kizáró tényezők: ígv a beépítettség, szennyező források, kedvezőtlen partalakulat következtében — csak öt helyen, összesen közel 30 km-nyi részen ítélhető megfelelőnek partiszfirésű vízszerzés céljára. E területrészeken a számí­tások szerint összességében 300 000 m 3/d vízmennyiség kitermelésére nyílik lehetőség. A kedvezőnek ítélt partszakaszokon kívánatos, hogv a későbbiekben megépítendő ku­tak, vagy kútsorok minél közelebb nyerjenek elhelyezést a Dunához, annak érdekében, hogy a termelt vízmennyiségben a háttérből származó víz részaránya minél kisebb le­gyen a minél jobb vízminőség elérése érdekében. Kulcsszavak vízföldtani adottságok, partiszűrósfl víznyerő területek, vízkészletszámítás, szennyező források, vízminőség-védelem 1. Bevezetés Az Országos Vízügyi Hivatal (OVH) a központi anyagi erőforrásaiból fedezett vízkutatási tevékenysége kereté­ben terveket készíttet a távlati regionális ivóvízellátó rendszerek vízszerzésének megalapozására. Ezek a ter­vek archív fúrások, kutak meglevő vízföldtani és vízké­miai alapadatainak, korábbi vízkutatások eredményei­nek összegyűjtésével és feldolgozásával készülnek, a környezet potenciális szennyezőforrásokkal való terhelt­ségének messzemenő figyelembevételével, továbbá ki­jelölik az igénybe vehető víznyerőterületeket és javas­latokat tartalmaznak azok megkutatására (Altnőder, 1981, 1982—1987). Az OVH-program keretében, a Vízgazdálkodási Intézet (VGI)-tel együttműködve, vízkutatási ter­vet állított össze a Földmérő és Talajvizsgáló Vállalat (FTV) a Duna Tass és Baja közötti szaka­szának parti szűrésű vízkészletére (1. ábra). A terv kijelölte az igénybevételre alkalmasnak mutatkozó partszakaszokat és feltárta azokat az adottságo­kat, melyek az alsó Duna szakasz parti szűrésű vízszerzési adottságaira jellemzők. 2. A vizsgált terület általános vízföldtani jellemzése A Duna a negyedidőszak folyamán hatalmas horda­lékkúpot épített fel a Duna-Tisza közén DK-i irányban (Erdélyi, 1955; Forgó et. al., 1906.,). A folyó a pleiszto­cénben számos ágra szakadva átlósan folyt keresztül a mai Duna-Tisza közén, medreit gyakorta változtatva nagy mennyiségű különböző méretű szemcsés hordalék­anyagot rakva le (Sümeghy, 1953.) A hordalékkúp épí­tése során a Duna folyásiránya mindinkább nyugat felé tolódott el, amelyet jelentősen elősegítettek a Dunántúl peremén végbement süllyedő mozgások. A Duna mai, a fővárostól délre levő völgye földtani kora a felsőpleiszto­cénre tehető. ;(Erdélyi, 1955; Pécsi, 1959; Pécsi et. al., 1967; Rónai, 1958.) A déli országhatárig a Duna bal partján a völgy szélessége 15—20 km, amelyet a Duna—Tisza közi hátság kb. 30—50 m-rel magasabb felszíne határol. A völgy nagy része még a múlt században ártér és hatalmas mocsárvilág volt (Somogyi, 1961). A folyót szabályozással, gátépítéssel ár mentesítették. Így azóta lényegesen megváltoztak a mesterséges beavatkozások révén a vízutánpótlódási adott­ságok. A mai Dunavölgyét főleg kedvező vízadó képességű folyóvízi szemcsés üledékösszlet tölti ki, déli irányba okozatosan finomodva (Rónai, 1961). A homokos-kavicsos összlet vastagsága változó. Lényegében a vizsgált terület két nagy egységre bont­ható, mert a Solti ós Tétel halom felszínen levő pliocón üledékei természetes határvonalat szolgáltatnak az egységek között (Erdélyi, 1960) Az északi egységnél, amely Solttól északra helyezkedik el, a folyóvízi összlet kifejlődése ritkán éri el a 20 m-es vastagságot ós ivóvízszerzésre csak a szűk parti sáv jöhet szóba, mert a folyóvíz összlet talajvize a legtöbb

Next

/
Oldalképek
Tartalom