Hidrológiai Közlöny 1988 (68. évfolyam)

6. szám - Mike Károly: A Duna szerepe a Fertő-tó kialakulásában

MIKE K.: A Fertő tó kialakulása 385 ImB.t 100-101 Fertőzug l-erto-tó 6 J3Z 9. ábra. ,,A" jelzésű holocén ősmeder-menti földtani szelvény . I 17,5 m71 f-i szintet el nein érő felszín; 2. agyag, 3. kőzetiisztes agyag, 4. agyagos kőzetliszt; 5. kózetliszt; (i. homokos kőzetliszt; i finom homok; 8. homok; 0. apró kavicsos homok; 10. kavicsos homok; 11. homokos aprókavics; 12. homokos kavics; 13. kavics A tómedence É-i részeben a tó víztükre ekkor már megjelenhetett. (A szelvények iránya a 11. ábrán láthatók.) Nehézásvány-összetételük alapján is az utóbbi (tölgykorszaki) patakhordalékoknak merőben más a jellege mint a dunai eredetű mogyorókoriaké. A nagyobb és mélyebb mogyorókori medrekben a homokok gránát-részesedése 50—56%-os, akárcsak a Duna hordalékáé, míg a kisebbekben csak 20—30 % -os. A tavi üledékek megjelenése a tó magyarországi részén — megállapításaink szerint — tölgykorszak (szubboreális) második felében volt, tehát a magyarországi Fertő-szakasz fiatalabbnak látszik, mint ahogy azt az eddigi kutatók nagyrésze feltételezte. A tó fenekén kimutatott 8000 évesnél idősebb mocsári képződmények a tó déli részén tehát csak a pangó vizű, kisesésű vízfolyások ártéri üledékei lehetnek (8. ábra), hacsak nem átfolyó-tó volt a Fertő. Szádeczky—Kardoss (1983) szerint a tó kora néhány 100 000 éves lehet. Schuster (1917) szerint a tó csak kb. 9000 éves, Sauerzopf és az újabb osztrák irodalom 15 000 évesnek becsüli a nyílt víztükör megjelenését a tóban. Vizsgálataink arra engednek következtetni, hogy a magyarországi rész korát ezek közül Schuster közelítette meg a legjobban és hogy a tó megjelenése a magyarországi szakaszán nem lehet 8000 évnél sokkal idősebb. A kérdésre azonban még visszatérünk. A vízvezető durvább üledékek vastagsági térképe A 3. ábra is arról tanúskodik, hogy a Fertőkörnyéki üledékek dunai eredetűek. Az a hordalékkúp, amelynek kavicsa 40—45 m-rel mélyebben fekszik, mint a Parndorfi-plató eróziós klimatikus terasza, kelet felé többszáz méterre kivastagodik, jelezvén a terület kelet felé való billentését. A durva üledék a Duna-sziget—Mosonmagyaróvár—Mosonszentjános vonalában levő mélyedésben éri el először a 400 m körüli vastagságot, amely kelet felé újra 200 m körülire mérséklődik (3. ábra). A durva üledékek vastagságában mutatkozó sávok (lineációk) nem kelet felé haladnak, mint ahogy a Duna mai iránya alapján feltételeznénk, hanem dél felé kanyarodnak, sőt (osztrák felmérés alapján) a hordaléksávok a Fertőzugban újszerűen szót is ágaznak, mint általában a delta-üledékek, ós a Fertő feló ívelnek (jelezvén, hogy a Fertőzug kavicsa csakugyan dunai eredetű). A 3. ábrán a kavics vastagság szerint kirajzolódó folyásirányokat láthatjuk. Ahol mélyebb volt a meder ott vastagabb kavics halmozódott fel idők folyamán. A vonalak arra utalnak, hogy a Fertő-medence maga is a Duna egyik ágának hajdani medre lehetett. A folyó kavicsának a tó medencéjében megállapított viszonylagos hiánya azzal magyarázható, hogy e terület emelkedőben volt, emiatt a folyó eróziós tevékenységet fejtett ki, tehát még azt az anyagot is elszállította medréből, amit a partokról bontott le. Bizonyítja ezt az a tény is, hogy a kavicsvonulatok a Fertő felé egyre vékonyabbak. A kavics vonulatok azonban a tó vonalaihoz illeszkednek. A durva üledékek fedővastagsági viszonyai (5. ábra) ugyancsak arra utalnak, hogy ahol ma vas10. ábra. A felszínközeli üledékek minőségi elrendeződéséből adódó hajdani mederágak helyszínrajza