Hidrológiai Közlöny 1987 (67. évfolyam)

5-6. szám - Hegedűs János: A Dunán levonuló toxikus szennyvízhullámok kimutatása algológiai módszerrel

HEGEDOS J.: A Dunán levonuló toxikus 333 A Dunán levonuló toxikus szennyvízhullámok kimutatása algológiai módszerrel Hegedűs János Fővárosi Vízművek 1134 Budapest, Váci út 23—27. Kivonat: A felszíni vizekbe kerülő toxikus anyagok kimutatása azok sokfélesége miatt, kémia módszerekkel nehéz. Ezért különböző tesztszervezetekkel biológiai toxikológia vizsgálatokat végeznek. Egy folyót ért szennyeződós lehet folyamatos, ós akkor ennek hatása a beöinlós alatti szakaszon jól kimutatható, vagv szakaszos, amikor egy-egy alkalommal óri a folyót egy erőteljes toxikus vízszennyezés. E toxikus anyagtartalmú víztömeg behatárolása, a toxikus hatás és annak nagyságának kimutatása rendkívül fontos, pl. felszínivíz tisztítással történő ivóvízellátás esetén. Ismeretes, hogy a kovaalgák osztályán belül a Centrales ós Pennales rend fajai eltérően reagálnak a toajikus anyagokra. A Centrales rend fajai érzékenyek, míg a Pennales rendbeli fajok ilyen szempontból ellenállóbbak. A szerző vizsgálatai során — Duna 1659 fkm, 1975—-76 — napi gyakorisággal vizsgálta a Centrales-Pennales rendbeli kovaalgák egyedszámát, és ebből kovaalga indexet számolva következtetett az esetleges toa;ikus hatásra. A kovaalgaindexet, a Pennales ós a Centrales rendbe tartozó kovaalgák térfogategységre vonatkoztatott egyedszámainak arányával (P/G) adta meg. Vizsgálatai szerint ez az index, ha toxikus hatás nem éri a Dunát 0,01 értéktartományba tartozó. Ha ez az órtók eléri a ü, 7-et vagy ennél nagyobb értéket, akkor a módszer szerint a Dunát szennyezés, toankus hatás érte. A vizsgálatok alapján e módszer csak a III.—X. hóig, tehát nyolc hónapon keresztül alkalmazható, mert a téli hónapokban a Duna a nyári viszonyoknál sokkal szennyezettebb és ilyenkor/i Pennales rendbeli fajok a gyakoriak és az index a 0,1 értóknól mindig magasabb. Aradások alkalmával szükséges a Pennales rendbeli fajok azonosítása is, mivel előfordulhat, hogy a Pennales rendbeli fajok ogyedszámát áradáskor az ólőbevonatról lemosódó Pennales rendboli fajok növelik meg, melyek a fenti értelmezés szerint ilyen szempontból nem értékelhetők. Kulcsszavak: Duna, kovaalga, Centrales, Pennales, toxicitás, szennyvízhullám 1. Bevezetés A felszíni vizek természetes élővilágát egyre inkább veszélyeztetik a beléjük kerülő szerves szennyező és toxikus anyagok. A szerves szennyező anyagok először háttérbe szorítják a „tiszta" vizet kedvelő fajokat, másodsorban előidézik a lebontást végző szervezetek, a baktériumok és kisebb mértékben a gombák elszaporodását. A felszíni vizekbe kerülő toxikus anyagok az érzékeny fajokat elpusztítják. Erős toxikus hatás esetén csak néhány faj jelenlétét teszik lehetővé, súlyos esetben a vizet „holt" vízzé alakítják. A felszíni vizekbe kerülő toxikus anyagok kimutatása kémiai módszerekkel nehéz. Ezért különböző tesztszervezetekkel biológiai toxikológiai vizsgálatokat végeznek. E módszerek nem specifikusak, de nagyon érzékenyek és több tesztélőlényt — baktérium, alga, állat, csíranövény — egyszerre alkalmazva, jól mutatják a kérdéses anyag hatását a vizsgált víz élővilágára. Ismeretes, hogy az egyes toxikus anyagokra az algák különböző fajai eltérően érzékenyek. Ha egy folyót folyamatosan terhelnek toxikus anyagtartalmú szennyvízzel, akkor annak hatása jól kimutatható a beömlés alatti szakaszon. A folyamatos szennyvízterhelés esete mellett előfordulnak olyan esetek is, amikor egy-egy alkalommal éri a folyót egy erőteljes toxikus vízszennyezés Ilyenkor ennek hatása csak ebben az érintett víztömegben érződik. E toxikus anyagtartalmú víztömeg behatárolása, a toxikus hatás és annak nagyságának kimutatása rendkívül fontos (pl. felszínivíz tisztítással történő ivóvízellátás esetén). Ebben a folyón lefelé vándorló toxikus víztömegben a keveredés (a víztömegszéli részein), ülepedés megkötődés stb. hatására a toxikus anyag koncentrációja csökken (lehet, hogy már nincs is jelen), de a folyamatos behatás kapcsán a megváltozott élővilág összetétele jellemző ós jelző lehet. Antos, Schmidt és Uherkovich (Antos et al., 1968; Schmidt et al., 1974; Uherkovich, 1971a; 1971 b) vizsgálati eredményeiből tudjuk, hogy a kovaalgák osztályán belül a Centrales és Pennales rend fajai eltérően reagálnak a toxikus anyagokra. A Centrales rend fajai érzékenyebbek, míg a Pennales rendbeli fajok ilyen szempontból ellenállóak. Ennek alapján sikerült nekik a Dunán ós a Tiszán ilyen toxikus víztömeg levonulását érzékelni, melyre mindig a Centrales rendbeli kovaalgák igen nagyarányú pusztulása volt jellemző. Ilyen irányú vizsgálatainkat 1973-ban kezdtük el. Az első két évben — 1973—1974 — heti, 1975-től pedig két éven keresztül napi gyakorisággal vizsgáltuk a Centrales-Pennales rendbeli algák egyedszámát, és ebből kovaalgaindexet számolva következtettünk az esetleges toxikus hatásra.