Hidrológiai Közlöny 1987 (67. évfolyam)

5-6. szám - Fáy Csaba: A budapesti ivóvíz minőségét befolyásoló tényezők

314 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 1987. 67. ÉVFOLYAM, 5—6. SZATJ látozza, ezt a vízmű elsősorban úgy tudja betartani, ha a csőtisztítást, csőöblítést mérsékli. Emiatt ez évekig visszamaradt, sőt a kútregenerálási ciklusidőt se lehetett csökkenteni. Mindig reménykedünk azonban abban, hogy a vízminőség romlása előbb utóbb kikényszeríti a korábbi — környezetszennyeződós előtti — időben kialakult bázisnormativákon alapuló fenntartási keret korlátainak feloldását. 4.4 A fogyasztók tájékoztatása Közismert tény, hogy az emberek• jobban elviselik a nehézségeket, ha előre fel tudnak készülni rá. Ennek érdekében a vízmű minden olyan fenntartási tevékenység kapcsán, amikor vízzavarosod ás várható, sajtóközleményt ad ki, megjelölve, hogy hol ós mettől meddig várható az. Azt tapasztaltuk ugyanis, hogy amikor nagy átmérőjű vezetékeket zárunk, akkor a helyi felgyorsulás miatt leválás ós kis területre kiterjedő vízzavarossági panaszok keletkeznek. Jóllehet az esetek 90%-ábaneza zavarosodás nem következik be, a 10% érdekében mégis meghirdetjük. Nem tudunk előre tájékoztatást adni áramhiány vagy csőtörés kapcsán kialakult zavarosságról. A Szentendrei-szigeti vezetékekbe beépítettünk azonban két zavarosságmórő műszert, s lia ezek jeleznek, megkíséreljük a lebegőanyaghullám levonulását úgy irányítani, hogy az éjjel menjen át a városon, amikor is meg tudjuk fogni a medencében, ott leülepítjük, majd a medencét soron kívül kimossuk. Ennek érdekében pl. a szivattyúzás mértékét a lehetőség szerint csökkentjük, a medencét előre lefogyasztjuk. Ilyen rendszabállyal már többször sikerült elkerülni azt, hogy a zavaros víz a fogyasztókhoz jusson. 5. A fejlődés iránya A környezetszennyeződést korlátozó állami intézkedésektől azt várjuk, hogy a Duna vízminősége javulni fog. A Bős Nagymarosi Vízerőműrendszer megépítése kikényszeríti a Duna menti települések szennyvíztisztítását. .1 Nagymarosi Erőmű duzzasztóművénél túlfolyó víz várhatóan magasabb oxigéntartalmú lesz, és ez a parti szűrésű kutak vízminőségét javítja. A Rajna-szabályozás tapasztalatai (Hajós, 1980) azt mutatták, hogy a duzzasztómű utáni utólagos medermélyülés legfeljebb 8 km hosszban mutatkozik, így legfeljebb csak néhány víztermelő kutunknál lehet további medermélyülés miatt vízhozamkiesés, hiszen ennek nagy része már 1980 előtt bekövetkezett (Miklós és Körmendi, 1981). A mederfenéken lévő komplex szűrőhártya nem fogja megsínyleni a vízerőmű csúcsra járatása miatt kialakuló napi árhullám-apadás váltakozást, báré tekintetben a franciaLoire menti parti szűrésű kutak esete elgondolkoztató, ahol a vízhozam egyharmadára esett le a szűrőréteg finom lebegő anyaggal eltömődése miatt. Ez a víz minőségét várhatóan nem rontja le. Ha a kutak vízhozama ettől mégis lecsökkenne, akkor a kieső víz pótlására felszíni víztisztító művet kell építeni, ahol már ózonos és aktív szenes kezelést is elő kell irányozni ahhoz, hogy a kútvízzel azonos minőségű vizet kapjunk. Ha a Duna vizének minőségromlását nem sikerül megállítani, akkor itt is a Rajna menti tapasztalatok lehetnek mértékadóak. A parti szűrésű kutakból kitermelt vizet kezelőművön derítik, szűrik, dúsítókntakban szikkasztják és természetes talajbeli lassúszűrés után termelik ki ismét a kutakból. Ez a többfokozatú tisztítási technológia azonban igen nagy beruházást igényel és kérdéses, hogy ma képes-e erre a magyar gazdaság. Ha nem, akkor a hálózati ivóvizet olyan kémiai szennyeződések érhetik, ami miatt ivásra, főzésre alkalmatlanná válhat, de megfelelő fertőtlenítést fenntartva mosásra, mosogatásra, fürdésre még alkalmas maradhat. Ha tehát ilyen kedvezőtlen helyzet állna elő, akkor a fogyasztás 5%-át képviselő ivó és főzővizet tasakolva kell a lakossághoz és intézményekhez juttatni, míg a hálózati víz használati vízzé minősülne át. Az 5%-nyi — napi 50 ezer köbméternyi — vizet olyan eljárással kell megtisztítani, ami a nitráttartalmat, nehézfémeket és minden egyéb szennyeződést eltávolít a vízből. A Fővárosi Vízművek 1980-ban helyezte üzembe első víztasakoló berendezését, amely egyelőre szükségvízellátási célra termel legfeljebb 5 éves tartóssági! vizet oly módon, hogy a tasakolás előtt a víz keramikus baktériumszűrőn, ultraibolya besugárzással működő baktériumszapon idásgátlón és ezüstion beoldón keresztül halad. Azt reméljük mégis, hogy a környezetszennyeződés és a gazdasági helyzet nem fog oly mértékben tovább romlani, hogy a vezetékes víz alkalmatlanná váljék emberi fogyasztásra. Ez mindannyiunk léiérdeke. Irodalom Bandzsál A. 1982. Védőterületek fenntartása a Fővárosi Vízműveknél. „A vizeket érő szennyeződések. . . " tud. ülésszak kiadványa 45—46 o. (Verőcemaros) Bozzay J.né. 1975. A korszerű vízminőségvizsgálat igényei Hidrológiai Közlöny 55, 12: 529—541 Bozzay J.né, Homonnay A.né, Heinz J. 1982. A nitráttartalom változása a Fővárosi Vízművek partiszűrósű vizében „A vizeket érő szennyeződések.. ." tud. ülésszak kiadványa 22—23. o. (Verőcemaros) Bukovszky A. 1979. A Duna víz szennyezettsógi szintjének szerepe a Budapesti Víztisztítómű technológiájának fejlesztésében. 3. Vízminőségi és Víztechnológiai Konferencia kiadványa 3/b. 18. sz. anyaga, Budapest. Bukovszky A. 1985. Az évszakok változásának hatása a Duna vízminőségére és a Víztisztító Mű tisztítási hatásfokára Vízgazdálkodási és Közművesítést Konferencia kiadványa II. köt. 135—143 (Budapest) Csanády M. 1985. A nitrátmentesítő eljárások jelenlegi helyzetének értékelése. Hidrológiai Tájékoztató, 42. Cséry P. 1985. A Főváros Vízellátásának jelenlegi ós távlati problémái. Vizgazd. és Közműv. Konf. kiadv. II. köt. 7—24 (Bp..) Divet, L. 1982. Nitráteltávolítás ivóvízből: a Franciaországban alkalmazott biológiai eljárás 1982. 03. 22budapesti előadás anyaga. Forrás műsz. tájékotató. (Bp). Gefferth, K. 1985. A Duna vízminőségének hatása vízadó műtárgyainkra Vizgazd. és Közműv. Konf. kiadv. II. köt,'144—151. (Bp.) Hajós B. 1980. A Rajna szabályozásának hatásai Vízügyi Közlemények 101,2:370—394 Homonnay A.né 1976. Ózonos vas ós mangántalanítási kísérletek A Vízgazdálkodás műszaki fejlesztési eredményei 1974—76 OVH kiadv. Bp. László F., Koska L. 1985. Csepelszigeti partiszűrésű kutak vízminőségót meghatározó tényezők vizsgálata. Vizgazd. és Közműv. Konf. kiadv. II. köt. 243—253 (Bp.) Ljengyél J. 1985. Uj víztisztító — új víztisztítási eljárás a Főváros vízellátásában. Vízg. és Közm. Konf. kiadv. II. k.: 162—168. (Bp.)