Hidrológiai Közlöny 1987 (67. évfolyam)

5-6. szám - Fáy Csaba: A budapesti ivóvíz minőségét befolyásoló tényezők

FÁY CS.: A budapesti ivóvíz 311 ott épültek, ahol az előzetes vízkutatás szerint a víz minősége kezelést nem igényelt; — A Csepel-szigeten Ráckeve térségében épített kutak vize, amelyek vas- és mangántartalma meghaladja a szabványban előírt határértéket, ezért itt ózonos oxidációval s gyorsszűréssel kezelve távolítjuk el a vasat és a mangánt. Ez a telep 1984 végétől üzemel. Az /. ábrán feltüntettük még az 1980 évi víztermelés százalékos arányát a hatféle minőségű vízből. A felsorolt vízforrások összetétele kismértékben különbözik egymástól, amit az is mutat, bogy pl. a víz keménysége északon ós a tisztított l)una vízben 140—180 CaO (mg/l) értékű, míg a többi helyen 200—220 CaO (mg/l) értékű. A kitermelés után a vizet klórgáz adagolásával fertőtlenítjük. A víz a kutaktól részben kisnyomású, részben gravitációs (szabad felszínű áramlású) vezetékeken jut a város szélén lévő fő gépházak szívómedencéibe. Az elmúlt évtizedben jelentősen bővített fő gépházak (Várszegi, 1984) 5—6 bar nyomással továbbítják a vizet a városi hálózatba, amelynek egyes pontjain ellennyomó medencék továbbnyomó gépházak szívómedencéi találhatók, és ez a továbbnyomás több lépcsőben ismétlődik. Több továbbnyomó ponton lehet a vizet utánklórozni, ha addig valamilyen szennyeződés miatt a szabad klór mennyisége elfogyna. A hálózatból a házi bekötéseken és házon belüli elosztócsöveken jut a víz a fogyasztói csapolókhoz. A vízmű vegyészeti osztálya az áttekintett folyamat számos pontján veszi rendszeresen a vízmintákat. Ezek elemzési adatait a vízmű vezetése hetente értékeli, de ha szükséges, azonnal beavatkoznak a folyamatba. A vízminőséget a fogyasztók is ellenőrzik, s ha kifogásolhatónak találják, panaszt tesznek a vízműben. Bárkihez érkezik a panasz, azonnal értesítik a vegyészeti osztályt, akik azonnal megkezdik a kivizsgálást: vízmintát vesznek a panaszosnál ós a környékén, s ha kell, a csőhálózati osztállyal a környező csőhálózatot soron kívül kiöblíttetik. A Vízmű érintett szervezeti egységei az éves karbantartási terv szerint a technológiai folyamat minden részében tisztítják: — a védőterületet (ősszel és tavasszal; Bandzsál, 1982); — a kutakat (5 éves ciklusban visszatérve minden kúthoz); — a kisnyomású ós gravitációs vezetékeket (2,5 éves ciklusban); — a medencéket (évente, ehhez kb. 100 000 m

3 vizet használva); — a csőhálózatot (évente, szennyezettebb helyeken félévente; ehhez 4,5 millió m

3-t használunk fel). Csőtörések kijavításakor helyi fertőtlenítés és öblítés után kapcsolják vissza a fogyasztókat a hálózatra. Ilyenkor elkerülhetetlen az, hogy a lezárt csőszakasz egyes részein maradt iszapos víz a fogyasztói csapolókon távozzék, de ez igen rövid idő alatt kitisztul. Ez a vízminőségtartási rendszer évtizedekig kifogástalanul működött. A lakosság tudta, hogy ha a csapból nem folyik a víz, akkor valahol a környéken csőtörés van, s amikor megérkezik a víz, akkor 5—10 percig iszapos víz folyik, de utána már a víz kifogástalan, így emiatt nem volt panaszbejelentés. Ma már ezt kevésbé tudják, ós az óvi mintegy 100 panaszból, amit a víz minőségével kapcsolatban jelentenek be, mintegy 20 eset vezethető vissza környékbeli csőtörésre. 3. A vízrninőségváltozás okai 3. 1 A parti szűrésű folyamat változása A víz jó minőségét a parti szűrés természetes tisztulási folyamata alapozta meg. A Duna medrén települt komplex biológiai, bakterológiai réteg a kavicságy hézagaiba beszűrődő nyers Duna vizet fokozatosan megtisztítja, miközben a víz oldott oxigéntartalmát részben elfogyasztja. A víz útja az egyes kutakig a telepítés helyétől függően (ebbe a kút és a Duna közötti távolság is, a talaj szemcseösszetétele is beleértendő) 10—90 napot vesz igénybe. Ezalatt a vízben oldott oxigénnek kell maradnia ahhoz, hogy a talajból ne oldjon ki szennyezőelemeket. Az elmúlt évtizedben a Duna medrét a Szentendrei-sziget mellett kimélyítették (Miklós és Körmendi, 1981), hogy a majdan megépülő ANagymarosi Vízierőműnek nagyobb legyen az esése és energiatermelése. A kavicsra is szükség volt a házgyárakban a budapesti lakásépítéshez. A medermélyítéssel egy időben szabályozni kellett a kisvízi hajóutat, amit a sodorvonal keresztgátakkal történő terelésével érnek el. A keresztgátak kőrakatai közé a folyam iszapot ülepít le, ezen keresztül a szivárgás lelassult és a sok szerves lerakódás a víz oxigéntartalmát elfogyasztotta. (Gefferth, 1985; László és Koska, 1985; Presszler, 1985). Így a víz savas kémhatásúvá vált, és a talajból vas- és mangánvegyületeket oldott ki. Jóllehet ennek mennyisége a kutak többségében a szabványban engedélyezett érték alatt maradt, de egyrészt a kútban a levegő oxigénjével érintkezett, másrészt a fertőtlenítéskor klóros oxidáció érte, mire a vegyileg oldott vas és mangán oldhatatlan formában kicsapódott és sötét színű pelyhek formájában úszott a vízben. A vízáramlást határoló falakon a sebességkülönbség hatására, valamint a lebegő szemcséken is potenciálkülönbség alakul ki, ami a pelyheket fokozatosan a falhoz vonzza, és ott laza, nyálkás, fekete üledék formájában lerakódik, idővel összekeményedik. A kisnyomású és a gravitációs vezetékrendszer (valamint az egész csőhálózat is) úgy működik, mint egy rendkívüli méretű elektrosztatikus leválasztó (ez egyébként a másodlagos szennyeződés belső forrása). Elsősorban a nagy átmérőjű, kisnyomású és gravitációs vezetékrendszert emiatt sűrűbben kell mosni. E célra import célgépet is vásárolt a Vízmű. A leírt jelenség elsőízben 19 76 - ban jelentkezett: a Szentendreiszigeten lóvőtermelőtelepek áramkimaradás miatt egyszerre leálltak. A 30 km hosszú de összességében 100 km vezetékrendszerben tovább áramlott a víz; a csökkenő vízszint miatt jelentős mennyiségű levegőt szívott be a csőrendszer. Amikor kb. 1 óra múlva visszatért a villamos feszültség, a termelőtelepeket kb. egy időben újra indították. Ezzel a vezetékrendszerben olyan hullámzó víz-levegő keverókmozgást hoztak létre, ami a vezeték kimosásához hasonlít, és ettől nagymennyiségű üledék vált le a cső faláról, s ez szóttöredezve foszlányos uszadékként folytatta útját a vízben. Ez a nagyobb méret — 3—5 mm-es lemezes forma — miatt nem tudott újra