Hidrológiai Közlöny 1987 (67. évfolyam)

4. szám - Hírek

224 hidrológiai! közlöny 1987. 67. évfolyam, 2—3. szam A Hidrogeológiai Szakosztály 1987. május 19-i előadóülésén dr. Korim Kálmán: „Harmincéves a szentesi hévízmező" címmel tartott előadást. Bevezetőjében dr. Pataki Nándor, a szakosztály elnöke elmondta, hogy a termálkutak fúrásának technológiája nagy változáson ment át azóta, hogy Zsigmondy kivitelezte a városligeti 1. számú kutat. Ez a technológia váltás tette lehetővé, hogy ma egy 2—3000 m mély termálkút, mindössze 2—3 béléscső rakattal kivitelezve, általában 3—4 hónap alatt elkészül. Dr. Korim Kálmán ismertette a szentesi hévízmező világviszonylatban is egyedülálló földtani adottságait, és hangsúlyozta azt az elévülhetetlen tényt, hogy először itt valósították meg a hévíz többlépcsős komplex hasznosítását. Máig is ezen a területen van a Dél-Alföld legjobban ismert és feltárt hévízkészlete. Az első kút 1957ben létesült, azóta már 33 db kút üzemel a mintegy 100 km

2-es területen. Egymás alatt három hévizes telep ismert, valamennyit bevonták már a termelésbe. Az intenzív termelés hatására a középső telepben rétegnyomás csökkenés észlelhető, ezért itt búvárszivattyús üzemre kellett átállni. Éppen ez a tény teszi lehetővé azt a parancsolóan jelentkező igényt, hogy a hévízgazdálkodásban is energiatakarékos üzemmódot alkalmazzák. Az 1987-ig eltelt 30 év alatt 140+10 millió m

3 vizet termeltek a mezőből, bár igen sok kút még ma is kifolyó vizet ad, az energiatakarékos üzemeléssel kapcsolatos tennivalók ma már elengedhetetlenül szükségesek. Az előadóülés felkért hozzászólója, Csath Béla hozzátette, hogy Magyarországon először ezeknél a kutaknál végeztek komplex hidrodinamikai vizsgálatot termálkútban. A geotermikus energia iparszerű üzemi hasznosításának ma már megértek a feltételei, minden erőnkkel törekedni kell ennek megvalósítására. Geszlerné Szentpáli Ágnes 1987. április 23-án az MHT Hidrogeológiai Szakosztály a Magyar Geofizikusok Egyesülete Mélyfúrási, Geofizikai Szakosztályával, a Méréstechnikai és Automatizálási Tudományos Egyesület Folyamatirányítási Szakosztályával és az Országos Magyar Bányászati és Kohászati Egyesület Kőolaj- Földgáz- és Vízbányászati Szakosztályával közös előadóülést tartott a „Mélyfúrási geofizika és műszeres kntvizsgálatok szerepe a vízkutatásban" címmel. Bevezetőjében Lakatos Sándor az együttműködés fontosságát hangsúlyozta azokkal az egyesületekkel, amelyek a műszeres kút vizsgálatok berendezéseit, a mérési eredmények digitalizálásának és dokumentálásának megoldásait fejlesztik ki. Dr. Pataki Nándor megnyitó előadásában megemlékezett az utóbbi 40 évben megtörtént fúrástechnikai ós méréstechnikai fejlődésről, az első Magyarországra behozott mérőkocsitól a mai magyar fejlesztésű, sok esetben világszínvonalú mérőműszerekig. Szólt az in situ mérések és az adatok helybeni kiértékelésének fontosságáról. Dr. Megyeri Mihály (Kőolaj és Földgázbányászati Vállalat) ismertette a nagy érzékenységű nyomásmérő műszereket, a kőolaj rezervoárban végzett pulzácios vizsgálatok kiértékelését és a kiértékelés továbbfejlesztett módját, ahol a mért jelek közül a zajok kiszűrhetők ós a tárolójellemzők biztonságosan értékelhetők. Nagy előrelépés a mélyfúrásban a kavernaméretek meghatározására kifejlesztett módszef, melyet sikerrel alkalmaztak a Dorogi Szénbánya Vállalatnál. Kremszner Miklós a VIKUV-nál kifejlesztett robbantásos csáposkút tisztítás előnyeit ismertette, melyet a Szentendre szigeten, Csepelen és Nagytétényben alkalmaztak először. A módszer legnagyobb előnye, hogy üzem közben is, csak egy-egy csáp kikapcsolásával megoldható a tisztítás és 5—10-szeres hozamnövekedés érhető el. Sanda György a MIKI munkatársa a laborpontosságú ipari nyomásmérő műszereket mutatta be. Jelenleg a nagyobb ( + 60 —250°C) hőmérsékleteket is elviselő műszerek kifejlesztésén dolgoznak. Lakatos Sándor ós Szentpályi Miklós az ELGI— VIKUV közös fejlesztésű szondák és alkalmazásukkal kapcsolatos méréstechnikai kiértékelési lehetőségeket ismertették. Az előadóülés helyszínén néhány műszert és berendezést üzem közben lehetett megtekinteni. Zárszavában dr. Pataki Nándor elmondta, hogy az in situ információszerzés gyorsasága, pontossága ma a legfontosabb, a versenyképesség alapfeltétele. Az előadássorozat világosan bemutatta az utóbbi évek robbanásszerű fejlődését, a továbbfejlesztés irányvonalát, az igények és az igényesség fokozódásának gyors ütemét. Geszlerné Szentpáli Ágnes Megemlékezés az Alsótiszavidéki Vízügyi Igazgatóság területén történt legutolsó tiszai töltésszakadás századik évfordulóján (1987. június 1.) A Magyar Hidrológiai Társaság Szegedi Területi Szervezete, az Alsótiszavidéki Vízügyi Igazgatóság és annak Hódmezővásárhelyi Szakaszmérnöksége a területükön legutolsó, 1887. június l-jén történt tiszai töltésszakadás századik évfordulóján, az esemény színhelyén, a kistiszai csatornaőrháznál emlékülést rendezett. Az emlékülés elnöke dr. Vágás István volt, a megemlékezést Kemény Lászlőné, a Hódmezővásárhelyi Szakaszmérnökség helyettes vezetője tartotta. Kemény Lászlóné előadásában ismertette a terület vízföldtani viszonyait, a hidrológiai- és terepadottságokat. Bemutatta a szabályozás előtti tájat, azt a helyzetet, hogy a Tisza a Hódtó körzetét rendszeresen elöntötte ós, hogy emiatt Hódmezővásárhely régen vízi úton is megközelíthető volt Szegedről két óra alatt. A Tisza szabályozásának nagy munkái eredményezték a 89. sz. átmetszést és a folyómeder betöltésezését. A kívül rekedt belvizek elvezetésére létesült az elmúlt évszázad 70-es éveinek végén a kistisztai gőzüzemű szivattyútelep, s az esetenkénti gravitációs belvízlebocsátásra a kistiszai zsilip. Ezeken át lehetett az egyidejűleg megépült Papere-Hódtói és Kopáncs-Kistiszai belvíz főcsatornákon érkező vizeket a Tiszába juttatni. A kistiszai zsilip elkészítését magánvállalkozóra bízták. A Kőrös-Tisza-Marosi Arvízmentesítő és Belvízszabályozó Társulat nem volt megelégedve a munka minőségével, s csak felsőbb utasításra volt hajlandó átvenni. Nem is volt különösebb árvíz, amikor a katasztrófa bekövetkezett. A Tisza alig érte el a töltéslábat. 672 cm-es helyi, 647 cm-es szegedi vízállásnál 1887. június l-jén egyetlen rövid óra alatt az egész zsilip hidraulikus talajtörés következtében kifordult a helyéből, és „a Tisza vize mérhetetlen erővel rohant a zsilip-csatornába és ebből a mentesített, virágzó és különösen abban az évben gazdag terméssel bíztató réti területeinkre". (Az idézet a hódmezővásárhelyi tanács jegyzőkönyvéből való.) A szakadáson kitört árvíz 16 napon át mintegy 17 ezer hektár területet tartott elborítva. 578 családot kellett segélyben részesíteni. A helyreállítás új töltésszakasz építésével törtónt, s még a katasztrófa évében befejeződött. A tanulságok nyomán rendelte el a vízügyi szolgálat a rendszeres műtárgyellenőrzést, s ugyancsak ennek nyomán kezdeményeztek műszaki újításokat is a csőzsilipek építésében. A Szentes központú, egykori Körös-Tisza-Maros Armentesítő és Belvízszabályozó Társulat hódmezővásárhelyi szakaszmérnöksége sokat köszönhetett egykori szakasz-főmérnökének, az 1870—1900 évek közt működő Endre Andornak, akinek 1934-ben a kistiszai gátőrház mellett emlékművet állítottak. Az emlékmű a száz évvel ezelőtti eseményekre is emlékeztet. Az emlék-előadás befejezőjében kinyilvánította a jelenlegi vízügyi szolgálat igyekezetét, hogy a száz év óta megvédett fő védelmi vonalakat tovább is meg tartsa épségükben, azzal a reménnyel, hogy a következő