Hidrológiai Közlöny 1987 (67. évfolyam)

4. szám - Tevanné Bartalis Éva: A fitoplankton mennyiségi változásai a Duna rajkai (1848,4 fkm) szelvényében az 1983–1986 években

TEVANNÉ: A filoplankton mennyiségi változásai 205 A fitoplankton mennyiségi változásai a Duna rajkai (1848,4 fkm) szelvényében az 1983 — 1986. években Tevanné Bartalis Éva Észak-dunántúli Vízügyi Igazgatóság 9022 Győr, Árpád u. 28—32. Kivonat: Rajkánál, az 1848,4 fkm-nél 1983—1986 között a sodorvonalban gyűjtött vízmintákból klorofill-, feopigmentek-, sejtszám-, térfogatmérés és biomasszabeoslós történt. A kétféle módszerrel meghatározott klorofill-a koncentráció közötti eltérést a feopigmentek zavaró hatása okozza. Ez utóbbiak mennyiségi aránya a pigmenttartalomban a fényszegény időszakokban, áradáskor ós az algaállomány elöredegósóvel emelkedik. Az algaszám és a biomassza mennyiségének változása a klorofill-a mennyiségének változását követi, mivel az algaösszetételre a Centrales kovaalga dominancia jellemző. Szoros pozitív lineáris összefüggés mutatható ki a biomassza és a klorofill-a, valamint az algaszám ós klorofill-a-tartalom között. A biomassza klorofill-a tartalma 0,14— 0,67%, a téli, fényszegény időszakokban nagyobb. Folvónk algásodottsága a vegetációs periódus 38—48%-ában a tápanyagkínálatnak megfelelően nagy. Ilyenkor a határszelvénybe érkező víz szervesanyag terhelésének 16—40%-a az algaállományból származik. Kulcsszavak: pigment-tartalom, algaszám, biomassza, a folyó algákból származó szervesanyag-terh elese 1. Bevezetés Századunk második felében az emberi tevékenység meggyorsította a Duna hidrológiai és vízminőségi állapotának változását (Benedek, 1986). A hetvenes évek élőjétől a folyó egész magyarországi szakaszán a hidrobiológiái vizsgálatok is rámutattak a vízminőségi állapottal szoros kölcsönhatásban lévő algaállománv minőségi és mennyiségi áthangolódására. Schmidt és Vörös (1981), Kiss (1984), T. Bartalis (1978, 19846) ós legújabban Hegedűs (1986) munkáiból tudjuk, hogy az óv bizonyos időszakaiban rövidebb, 4—20 napig tartó „eutrofikus" hullámok vonulnak le a folyón. A megfigyelések szerint kialakulásukat elsősorban a vízmennyiséggel összefüggő hidrológiai viszonyok szabályozzák, kevésbé a vízhőmérséklet ós a vízfelületre jutó napsugárzás. A víz növényi tápanyagtartalma nagy, így az algák szaporodásának nem limitáló tényezője, de potenciális feltótele a bőven termő állapotnak. Amikor nagy az algaállomány egyedsűrűsége, akkor a folyó vízminőségi állapota is megváltozik. Az intenzív fotoszintézis következtében termelődő oxigén kedvezően gyorsítja az emberi tevékenységből származó szerves szennyezőanyagok oxidációs lebomlását. Az algák táplálékfelvétele csökkenti az oldott növényi tápanyagok (nitrogén-, foszforvegyületek) koncentrációját, ugyanakkor nő a víz lúgossága és autochton szervesanyagtartalma. Az algatömegtől a víz barnás színűvé válik és a felszíni vízkivételi műveknél fokozott gondot jelenthet a víztisztítás. Az algák pusztulása pedig a víz másodlagos szennyeződését okozhatja. A folyó vízminőségi állapotának helyes megítélése szempontjából vált fontossá a fitoplankton mennyiségi és minőségi viszonyainak megismerése. A nemzetközi A tanulmány az 1986. december 1-jén az MHT Limnológiai Szakosztálya és a Magyar Biológiai Társaság Botanikai Szakosztálya közös rendezésében elhangzott előadás anyaga. ós hazai hidrobiológiái kutatások rámutattak, hogy vizeink elsődleges szervesanyag mennyiségének becslésére a pigmenttartalom ós egyedsűrfiségi adatok mellett a különböző összetételű-, korú- ós állapotú algaállományok nyerstömegadatai alkalmasabbak. Németh és Vörös (1984) ilyen irányú vizsgálatokról a Balatonnal kapcsolatban számolnak be. és munkájukban összehasonlítás céljából külföldi tározók, tavak adatait is közlik. Ismerjük továbbá a Fertő tó osztrák területének biomasszaméróseit Dokulil, 1979). Csehszlovákia néhány tározójában Desartová (1981) vizsgálta biomassza ós klorofilltartalom összefüggéseit. Európai folyók vonatkozásában azonban csak elvétve találtunk a fitoplankton nyerstömegére utaló adatot (Németh ós Skobrák, 1985; Pyl és Stscherbak, 1985). Ezért tűztük ki célul a Duna rajkai szelvényében levonuló fitoplankton nyerstömegének becslését. Jelen munkában az 1983—1986- évben végzett algológiai vizsgálatok tapasztalatairól számolunk be. 2. Módszerek A Duna rajkai határszelvényében mindig a hét elején vett vízmintákból meghatároztuk a folyó algásodásának mennyiségi jellemzői közül a klorofill-a és feopigment koncentrációt valamint a víz egységnyi térfogatában lévő sejtszámot és nyers algatömeget. Az algák testéből metanollal kioldott pigmentekből a klorofill-a koncentrációt Felföldy (1980) ajánlásai szerint kéthullámhossz módszerrel (Kak) és savazásos módszerrel (Ka

s) is meghatároztuk Szilágyi (1982) szerint. Ez utóbbi módszer alapján számoltuk a klorofill bomlástermékeinek (FeOs) koncentrációját is. Az algaállomány mennyiségi és minőségi elemzését KI—I oldattal rögzített vízmintákból végeztük. Agar-agar lemezre a várható algamennyiségtől függően ülepítéssel dúsított vagy eredeti mintából 5—50 ,ul-t cseppentettünk ós beszáradás után a cseppben található valamennyi szervezetet meghatároztuk ós megszámol-