Hidrológiai Közlöny 1986 (66. évfolyam)

6. szám - Liebe Pál–Mike Károly–Székely Ferenc: Az Alföld törmelékes mendenceüledékeinek tagolása és nyomásállapotának jellemzése

334 "HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 1906. 66. ÉVF., 6. SZA

M földtani modell fejlesztése során 26 csomópontos, sarokponti differenciamódszert alkalmazunk (Székely, 1985), amely további finomítást jelent, de ehhez az adatbázist is tovább kell pontosítanunk.) Az adott 10X10 km-es rácstávolságnál az alföldi ró' tegvíztárolók esetében alkalmazható időlópcső (1 = = 10 000 m, S = 10~

4 és T = 200 m

2/d értékekkel számolva) 150—250 nap, vagyis féléves-éves, ill. ennél nagyobb időlépcsők alkalmazhatók. A modell 28 sorból, 30 oszlopból és 5 rétegből áll, összesen 4200 rácselemet tartalmaz. A horizontális felosztás szerinti elemek egy része a vizsgált területen kívül esik, értékes paraméterekkel nem rendelkezik, csak számítástechnikai okok miatt került a rendszerbe. A megadott határon keresztül első közelítésként vízforgalmat nem tételeztünk fel. Ez a feltételezés a kitermelés hatására kialakuló depresszió számításakor megengedhető, a természetes állapot, ill. vízforgalom modellezésénél azonban már túl durva közelítés. Ez utóbbira azonban a modell kiépítésének jelenlegi állapotában még nem is vállalkozhatunk, mert természetes állapotban az Alföld hévíztárolóiban áramló vízmennyiséget a hőmérsékletkülönbség által mozgásban tartott konvekciós áramlások és a geodéziai magasságkülönbségek együttesen határozták meg. Ezek modellezése a közeljövő feladata, a következő 5 évben a ,,M. o. felszínalatti víztartóinak regionális vízföldtani modellezése" c. téma keretében tervezzük. A modell 5 szintes, szintjeit az előzőekben ismertetett 3—7. sorszámmal jelölt szintek alkotják, amelyek közül a 7. feküje az alsó-felső pannon határmélységnek felel meg, a 3. fedője pedig a negyedkori képződmények feküfelszínének. A homok-homokkő rétegek vastagságát a rácselemenként ismert összletvastagság és homokszázalék szorzataként számítottuk (Mc Kenzie, 1985). A transzmisszibilitás számításához szükséges szivárgási tényezőket első közelítésben a kútvizsgálatok eredményei alapján megválasztott tapasztalati skála szerint vettük fel, majd a modell első szimulációs eredményeinek ismeretében pontosítottuk. réteg K (szivárgási eredeti tényező) (m/d) korrigált 3 5 5 4 4 4 5 3 3 6 2 2,5 7 1 1,5 A rétegek közötti átszivárgás a vízzáró agyag és márgarétegek folytonossági hiányain, máshol pedig az iszapos kifejlődésű féligáteresztő, gyengén záró rétegeken keresztül lehetséges. Az átszivárgási együttható közvetlen mérésére nincs mód, mert különböző rétegekre megnyitott termelő és figyelőkutakon hosszú idejű, rendkívül pontos nyomásmérés-sorozatra lenne szükség megállapításához, olyan körülmények között, ahol a külső zavaró hatások kisebbek a mérni kívánt nyomásváltozásnál. Ilyen körülmények ritkán fordulnak elő. Ugyanakkor a vertikális hidraulikai kapcsolatok megléte tény, amelynek figyelmen kívül hagyása túl nagy elhanyagolást jelentene. Jelenlétük igazolása az Alföldön hőmérsékleti és vízminőségi adatok felhasználásával kvalitatíve történt (

Erdélyi-Liebe, 1977), számszerűsítésre csak közelítő jelleggel és korlátozott területen (pl. Tiszakécske környéke) került sor. Első közelítésben a pannon hidegvizes rétegekre telepített vízműveknél vízháztartási vizsgálatokból megállapított átszivárgási tényezőket, ill. ezek mélység felé csökkentett értékeit használtuk fel. Az első szimuláció eredményei alapján módosított értékek a szivárgási tényezőkhöz hasonlóan csak kismértékben térnek el a felvett értékektől, az első becslés jóságát mutatva. réteg Átszivárgási tényező (10

_

8/d) eredeti korrigált 3 1,0 1,0 4 1,0 0,9 5 0,5 0,6 6 0,5 0,5 7 0,2 0,4 A tárolási tényező meghatározásánál az eredő alakváltozási együttható értékét a vízével azonosnak tételeztük fel (5Xl06/m). A kőzetvázra a valóságban ennél kisebb értékeket mérnek, ugyanakkor a vízben oldott és néhol gázhalmazállapotban jelenlévő gázok az alakváltozási együttható értékét növelik, de ennek mértéke ismeretlen. A tárolási tényező meghatározásának másik tényezője a nyomáscsökkenésben részt vevő rétegsor vastagsága. Ezt a homok-homokkőrétegek vastagságával azonosnak vettük, mivel a nem vízadó rétegekben is csökkenhet a nyomás, ugyanakkor egyes vízadó lencsék nyomása az átlagosnál kisebb mértékben csökken. A kutatás jelen stádiumában ezt a két jelenséget elhanyagolhatónak és egymást kiegyenlítőnek feltételezzük. A modellben a negyedkori fedőrétegek állandó nyomású peremfeltételként szerepelnek, ami közelítően igaz. Ma már ezekben a rétegekben a saját termelés hatására 2•—10 m közötti regionális depresszió jelentkezik, a vízművek közvetlen környékének kivételével, ahol a depresszió ennél nagyobb is lehet. A feküből a depreszszió hatására történő járulókos feláramlást elhanyagoltuk. Ez az alsópannon rétegek rossz vízvezetőképessége miatt valóban elhanyagolhatóan kis mennyiség lehet. A hévizkutak termelését a vízügyi igazgatóságok 1981. évi felmérései alapján, valamint az építéskori hozamadatokon alapuló becsléssel vettük fel. A modellben figyelembe vett hévíztermelés (m

3/d éves átlagérték): Kitermelések (m

3/d) 3. réteg 33,186 4. réteg 36,325 5. réteg 40,913 6. réteg 45,443 7. réteg 84,845 Összesen: 240,712 Megkíséreltük a termelés időbeli változását is felmérni, de a kevésszámú és hiányos hévízkútnapló