Hidrológiai Közlöny 1986 (66. évfolyam)
6. szám - Liebe Pál–Mike Károly–Székely Ferenc: Az Alföld törmelékes mendenceüledékeinek tagolása és nyomásállapotának jellemzése
330 "HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 1906. 66. ÉVF., 6. SZAM Az Alföld törmelékes medenceüledékeinek tagolása és nyomásállapotának jellemzése Liebe Pál Mike Károly Székely Ferenc Vízgazdálkodási Tudományos Kutatóközpont 1095 Budapest, Kvassay J. u. 1. Kivonat: Az Alföld 2,5 km-t meghaladó vastagságú negyedkori, felső és középső pliocén homokos, homokköves medenceüledékei 400—500 m-nél mélyebben nagy mennyiségű hévizet tárolnak. A jelentős — részben a felsőpannon alsó szintjeiből történő — mintegy 250 ezer m 3/d hóvíztermelós 10—60 m vízoszlopnak megfelelő regionális nyomáscsökkenést okozott. A tanulmány a VITUKI-ban folyó kutatások első eredményeit mutatja be, melynek keretében az Alföld hóvíztárolóit egyetlen többszintes hidraulikai rendszerként veszik figyelembe. A rétegösszlet hévízföldtani szintekre tagolása ós kőzetfizikai jellemzése az üledókkópződés módját illetően is új felismerésekre vezetett. A többszintes numerikus, nem-permanens matematikai modell a szintek közötti vertikális vízforgalommal is számol a rétegirányú vízforgalmon kívül. A tényleges depressziókat a hévízkutak jelenlegi nyomásállapotának ismeretében is csak becsülni lehet a primer állapotra vonatkozó kevés adat miatt. Az így kapott tényleges depreszsziókkal a modell által szolgáltatott eredmények első közelítésben jól egyeznek. A bemutatott eredmények a Magyarország egységes regionális vízföldtani modellezését célzó 1986—90. óvi kutatás első lépését jelentik. Kulcsszavak: Nagy Magyar Alföld, hévíztárolók, rétegzett medenceüledók, nyomáscsökkenés, numerikus számítógépi hidraulikai modell 1. Bevezetés A tanulmány célja az Alföld rétegzett medenceüledékei által alkotott bévíztároló összletben lejátszódó nyomásváltozási és szivárgási folyamatok kvantitatív meghatározására irányuló kutatás első lépéseinek bemutatása. A rétegzett hévíztároló medenceüledókek vizsgálata illetve kutatása több évtizedes múltra tekint vissza, de természetes és a termeléssel megzavart állapotban szivárgó hóvízkészletek mennyiségére eddig csak kvalitatív, vagy csak közelítő becslésnek tekinthető kvantitatív megállapítások születtek (Erdélyi— Liebe, 1977). A feladat hirdaulikailag egzakt megoldását a teljes alföldi medenceüledók alkotta hideg-melegvíz és szénhidrogéntároló rendszer együttes numerikus hidraulikai modellezése jelenti, amelyet a VITUKI több intézmény bevonásával megkezdett. A feladat megoldásának első lépését a medenceüledékek vertikális tagolása és szivárgáshidraulikai paraméterekkel való jellemzése jelenti. Az összlet tagolása földtani feladat, míg a szivárgáshidraulikai paraméterek regionális megállapításához már az eddigi nyomásváltozások modellezése és a paraméterek ezúton való hitelesítése is szükséges. Az előbbieknek megfelelően a tanulmány földtani és hidraulikai részre tagolódik. 2. A törmelékes liévíztároló medenceüledékek tagolása és vízföldtani jellemzése A medenceüledékek tekintélyes vastagsága miatt a rétegek hévízföldtani jellemzéséhez a hévizet tároló üledékösszleteket vízföldtani szintekre tagoltuk. A tagolásnál figyelembe vettük ugyan a fúrásokat feldolgozó geológusok kormeghatározásait, de a vízföldtani szintek nem esnek mindig egybe a földtani korhatárokkal. A földtani korelnevezéseknél megmaradtunk a régebbi (a rétegleírásoknál használt) terminológiánál. A Nagyalföld medenceüledékeit az alsó-felső pannon határig 7 szintre (rétegösszletre) tagoltuk, melyből általában a 3—7. szint a hévíztároló, ahol 1-es szint: pleisztocén felső szintje 2-es szint: pleisztocén alsó szintje 3-as szint: felsőpliocén felső szintje 4-es szint: felsőpliocén alsó szintje 5-ös szint: felsőpannon felső szintje 6-os szint: felsőpannon középső szintje 7-es szint: felsőpannon alsó szintje A felsőpannonnál idősebb képződményekkel nem foglalkoztunk, mivel ezek gyakorlati jelentősége sokkal kisebb, illetve tisztázatlan (pl. a Fábiánsebestyéni gőzelőfordulás). A felsorolt szintek fekümélységét (1. ábra), vastagságát és homokszázalékát (2. ábra) külön térképeken ábrázoltuk. E térképek közül csak a felsőpannon alsó szintjére vonatkozót közöljük, mivel geotermikus-hévízfeltárás szempontból ennek van a legnagyobb jelentősége. Az ábra alapját a MAFI-ban Jámbor Áron vezetésével készült kéziratos 1 : 200 000-es térkép alkotja. A kiegészítések és módosítások újabb adatok alapján készültek. Mivel a Vízgazdálkodási Szabályzat szerint a 30 °C-nál melegebb kutakat nevezzük hévízkutaknak, a hévíztároló határát az átlagos geotermikus
