Hidrológiai Közlöny 1985 (65. évfolyam)

6. szám - Dr. Szenti János: Jégtörő tevékenység a Dunán Dunaföldvár–Vukovár (1560–1333 fkm) között

350 Hidrológiai Közlöny 1985. 6. sz. Jégtörő tevékenység a Dunán Dunaföldvár—Vukovár (1560—1333 fkm) között DR. SZENTI JÄNOS* Hazánkban a Duna mentén élők ismerték fel először, hogy a Sió és a Dráva torkolata között a jégtorlaszok kialakulása számukra árvízkatasztrófát jelent, ezért mindent elkövettek, hogy az összeállt jeget megbontsák. A hadászati robbantószerek alkalmazásáig, eszközök hiányában, tehetetlenül nézték a pusztító ár kialakulását és védelmet csak a meneküléstől várhattak. Az első robbantási kísérletek is hatásukban elmaradtak a várakozástól. A jégtorlaszok bontására 1941-ben tüzérséget, később aknavetőket is bevetettek, sőt, az 1956. évi védekezés idején a Duna magyar-csehszlovák közös határszakaszán, valamint az alsóbb jugoszláv szakaszán is repülőgépekről bombákkal próbálták megbontani az álló jégmezőt, sikertelenül. A folyami jégtörésben forradalmi változást hozott az a felismerés, hogy megerősített bordázatú, vastagabb lemezű, nagyobb teljesítményű hajóval jeget lehet törni. Erre az Elbán, majd az északi államok kikötőiben alkalmazott — régebben gőzüzemű — jégtörő hajók sikeres munkái mutattak példát. Magyarországon az első jégtörési kísérleteket a Dunán az 1930-as években és a 40-es évek elején végezték megerősített hajókkal. A honvédség 1957-ben páncélos és nehéz vízi járművekkel próbálkozott. A hajók alakja, manőverezési készsége azonban nem felelt meg a jégtörés igényeinek. 1958-ban ,,jégpapucs"-csal felszerelt hajókkal végeztek jégtörést, de ezek dunai viszonylatban gyengének bizonyultak és a papucsok fel- és leszerelése körülményes volt. A külföldi (NDK, Ausztria) és hazai tapasztalatok alapján a Balatonfüredi Hajógyárban épült „Jégtörő I." hajót 1959. telén próbálták ki. Alakja, manőverezési készsége, szerkezeti felépítése lehetővé tette a ráfutásos jégtörést, a torlódott jég megbontását. A jégtörési — rombolási tel jesítmény fokozására a hasonló típusú „Jégtörő VII." hajót 1964-ben „döngölő" berendezéssel szerelték fel. A hajó orrába és farába excentrikusan elhelyezett ellensúlyok (tömege 6—12 t, típusoktól függően) a hajót előrehaladás közben spirálvonalú mozgásban tartják. Az ellensúlyokat külön segédüzem működteti. Az 1956. évi dunai katasztrofális jeges árvizet követően — a magyar kormány döntése alapján — eddig 11 db nagy teljesítményű 441,3—1472 kW os (600—2000 LE-s) és több kisebb, 220,8—294,2 kW-os (300—400 LE-s) teljesítményű jégtörő hajó épült Budapest alatti Duna-szakasz jégtörésére, de több kisebb, 120,7—220,8 kW-os (175—300 LE-s) jégtörő hajó áll rendelkezésre más folyószakaszokon, a Tiszán, a vízlépcsők jég elleni védelmére is. * Alsódunavölgyi Vízügyi Igazgatóság, Baja. Mielőtt a jégrombolási, jégtörési tevékenység hatását vizsgálnánk, itt, ezen a helyen is le kell szögezni, hogy a jeges árvíz kialakulásának lehetőségét a korszerű folyószabályozási tevékenység csökkenti elsősorban. Minthogy azonban a jeges árvíz veszélyét a folyószabályozással sem lehet megszüntetni, ezért a jég elleni védekezés hatékony eszközének bizonyult jégtörő hajókat nemcsak a védekezés, hanem elsősorban a megelőzés érdekébenszükséges alkalmazni. A jégtörő hajók tevékenységére és eredményes beavatkozására néhány példa: Az 1959-ben megépített első jégtörő hajó kipróbálása óta az 1963—64-es év telén kellett először komoly feladat elé állítani a jégtörő hajóparkot, a Mohács—Baja közötti Duna-szakaszon. A Sárosparti kanyarban erősen összetorlódott jeget kirobbantották és a folyó szakaszán a jégtakarót hosszában jégtörő hajókkal ketté vágták. Az így kialakított folyosó mentén a jég elkezdett csúszkálni és több helyen újabb torlódás keletkezett, amelyeket a jégtörő hajóknak sikerült megbontani, és így biztosították a zavartalan jéglevonulást. 1969—70-ben a Dunán az 1500—1390 fkm közötti szakaszon beállt jégmező december 29-én a megemelkedő vízállás következtében több helyen megcsúszott és torlódás következett be. A Sárosparti kanyarban mintegy 7 km hosszú, majd a bajai hídpillérre támaszkodó 5 km hosszú 3—4 m vastagságban feltorlódott jégmezőt sikerült a jégtörő hajókkal megbontani. A felülről érkező zajló jég a Sió torkolatánál, majd a Sárospart alatt erősen torlódva beállt, de mindkét helyen a jégtörő hajócsoportok összehangolt munkájával sikerült a torlódott jeget megbontani, és teljes mederszélességben a zajlást előidézni és biztosítani a zavartalan jéglevonulást. A jégtörő hajók munkájának eredményeképpen 1970—71. telén mindössze 3 napig volt Mohácsnál álló jég. 1. kép. Zajló jég mozgásban tartása Bild 1. Aujrechterhaltung des Eisabtriebs