Hidrológiai Közlöny 1985 (65. évfolyam)
2. szám - Dr. Scheuer Gyula–Aujeszky Géza–Kraft János: A pécsi Tettye karsztforrás hozamjárásának összefüggése a csapadékviszonyokkal
Dr. Scheuer Gy. és mktsai: A pécsi Tettye karsztforrás Hidrológiai Közlöny 1985. 2. sä. 101 felüli és ezen belül az augusztus kiugróan magas volt. Ezekre a nagy nyári csapadékokra a forrás úgy reagált, hogy elmaradt a nyár végi szokásos erőteljes hozamcsökkenés, sőt kisebb emelkedés követ kezett be. Ez jelzi azt—hegy a nagy csapadék egy része hasznosult, beszivárgott a rendszerbe és hozamnövekedést eredményezett. Erie a nagy nyári csapadékra azután kora ősszel (szeptember, október) megint csapadékos időjárás következett. Különösen az októberi csapadék volt nagy (183%). Ezekre a csapadékokra azután a forrás októberben igen nagy hozammal reagált (261%). Tehát amennyiben a nyári időszakban a karsztot fedő talajoknak nincs lehetőségük a kiszáradásra, mert. akkor nagy csapadék hullik le és erre az átlagot lényegesen meghaladó őszi csapadék következik, akkor alakul ki ilyen vízjárási altípus. Ilyen csapadékjárás azzal magyarázható, hogy ebben az évben érvényesült a nagy nyári csapadék ú atlanti éghajlat és ezt követte egy erőteljes szubmediterrán klímabeütés. Ezek szerencsés egymásutániságából eredően jön létre a szokványostól teljesen eltérő őszi maximumú forráshozamjárás. 1. Megállapítások, következtetések 4.1. Pécs város vízellátása szempontjából még ma is figyelemreméltó és gazdaságos víznyerési lehetőséget jelent a Tettye forrás vize. A forrás felhasználását és hasznosítását bizonytalanná teszi a változó vízszolgáltató képessége. Ennek okait vizsgálva feldolgoztuk a Pécsi Víz és Csatornamű Vállalat által a forrásfoglalás és a város részére történő hasznosítása óta (1893) rendelkezésünkre bocsájtott 88 éves forráshozam adatsort, továbbá az 1871-től 1981-ig mért csapadék ós hőmérsékleti adatokat. Ennek keretében sikerült a meteorológiai viszonyokra és a forrás vízjárására vonatkozóan néhány jellemző megállapítást tennünk. 4.2 A Tettye forrás vízhozamát és annak eloszlását a meteorológiai tényezők határozzák meg, ezért a forrás vízjárásában vissza kell ennek tükröződnie. A feldolgozott 111 év csapadékviszonyai alapján megállapítható, hogy ebben változékonyság mutatható ki. E körülmény okozza döntően a forrás vízhozamában észlelt igen jelentős ingadozásokat. A csapadékjárásban mért és megfigyelt időbeli eloszlás ingadozás visszavezethető arra a körülményre, hogy hazánk területét különböző éghajlati hatások érik. 4.3. Az azonos csapadékjárású évek csoportosításával határozottan felismerhetők azok az éghajlati adottságok, amelyekre az ismert csapadékjárási viszonyok a jellemzők: így a szubmediterrán mediterrán klíma csapadékviszonyai és az atlanti óceáni, illetve a kontinentális éghajlatok jellemvonásai. Ezért a Tettye forrás vízhozamát mindig vagy az uralomra jutó klíma adottságok befolyásolják, vagy ha ezek gyorsan változnak, akkor hatásuk összetetten jelentkezik és együttesen érvényesül a forrásnál. 4.4. Összehasonlítva a csapadék és forráshozam járást megállapítható, hogy a forrásnál a szuhrne(pterrán-mediterrán hatás érvényesül a legerőteljesebben (40% felett). Ez okozza a ritkán előforduló őszi és gyakrabban jelentkező téli hozammaximumokat, továbbá a tavaszi maximumok egy részét. Ha a kontinentális éghajlat érvényesül, akkor nagyon alacsony a forrás évi hozama (600 000 m 3/év alatti), mert a csapadék is kevés (520 mm alatt). Ha viszont az óceáni—atlanti éghajlati hatás érvényesül, akkor a nagyobb mennyiségű csapadék hatására igen jelentős forráshozamok alakulnak ki késő tavasszal vagy nyár elején. A szubmediterrán klímahatás azért kedvező a beszivárgás szempontjából, mert őszi csapadékcsúcs, továbbá az ezt követő enyhébb és esetenként csapadékos tél, majd újabb tavaszi csapadékcsúcs miatt a csapadékeloszlás olyan, hogy a csapadék nagyobb hányada a vegetációs és az erőteljes párolgáson kívüli időszakban esik le. Amennyiben a csapadékjárásban egyéb hatások is érvényesülnek, akkor ezek vagy felerősítve növelik a beszivárgást, aminek következtében nagy forráshozamok alakulnak ki, vagy csökkentik azt (kevesebb és vegetációs időszaki csapadékcsúcsok), a forrás vízjárása eltorzul és hozama is alatta marad a szokványos értékeknek. Ilyen beszivárgást felerősítő, ill. növelő csapadékeloszlású éveknek tekinthetők, amikor nagy csapadék esik le. Ezeknél az éveknél is érvényesül a szubmediterrán hatás tavasszal vagy ősszel (vagy mindkét évszakban) és e két csapadékcsúcs közé egy erőteljes atlanti hatás miatt nagycsapadékú nyár ékelődik be. Ekkor annyi csapadék hullik, hogy még nyáron is van olyan mértékű beszivárgás, mely a forrásnál hozamnövekedést okoz vagy magas szinten tartja a hozamot. A beszivárgást csökkentő csapadékeloszlást jelez a forrás akkor, amikor az ősz és a tavasz száraz, tehát a szubmediterrán jelleg nem érvényesül és a csapadék nagyobb része a vegetációs időszakon belül hullik le. Természetesen e két szélsőség között számos átmenet lehetséges és erre vezethető vissza a forráshozamnak az előzőekben kimutatott változékonysága. 4.5. Miután a Tettye forrás vízjárása hazánk l)Ny-i részére jellemző szubmediterrán klímahatásokat tükrözi legerőteljesebben, helyi sajátosságokkal, ezért a hozam viszonyok inkább a jugoszláviai karsztok felé mutatnak kapcsolatot, mint az egyéb hazai karsztok (Bükk, Aggtelek) felé. A Tettye vízjárására döntő hatást gyakorló éghajlati hatások ott már kevésbé érvényesülnek és az ottani karsztforrások vízjárását, az azokra a területekre jellemző és uralkodó klímaadottságok — csapadékviszonyok — határozzák meg. IRODALOM [1] Aújeszky fí.— Scheuer Gy.: A pécsi Tettye forrás hidrológiai vizsgálata. Hidrológiai Közlöny, 52. p. (i—15. 1972. [2] Bacsó N. Magyarország éghajlata. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1959. [3] Borhidi A.: Magyarország éghajlatának néhány növényföldrajzi vonatkozása. Növényföldrajz, Társulástan és Ökológia. Tankönyvkiadó. Budapest, p. 3G5—372. 1981. |4] Erdélyi M.: Magyarország vízföldtani tájai. Hidrológiai Közlöny, 51. p. 143—155. 1971.
