Hidrológiai Közlöny 1984 (64. évfolyam)

5. szám - Várszegi Csaba: A Fővárosi Vízművek alapnyomását biztosító gépházainak rekonstrukciója

Várszegi Cs.: A Fővárosi Vízművek Hidrológiai Közlöny 1984. 5. sz. 317 Ezen ismertetés célja nem a gépházak egyenkénti leíró jellegű bemutatása, hanem azok összehasonlítása, a műszaki fejlődés érzékeltetése, üzemeltetési tapasztalatok, és a jövőbeni tervezésben felhasználható észrevételek ismertetése. Az 7. táblázat ismerteti a 3 gépház műszaki adatait. A Káposztásmegyeri és a Csepeli gh. a szívóoldal napi vízszintingadozása következtében enyhe ráfolyással vagy enyhe szívással dolgozik, Békásmegyer folyamatosan jelentősen szív. A nyomóoldali viszonyok közel azonosak mindhárom esetben. Továbbiakban néhány kialakítási szempont, elképzelés folyamatos megvalósítását ismertetnék, az eddigi tapasztalatok kritikáján keresztül. 2. A szivattyúk nagyságának kérdése A szivattyúk kiválasztásánál arra törekedtünk hogy a megvalósítandó gépházi induló nyomás határok adta emelőmagasság tartomány szimmetrikusan fogja közre az optimális munkaponthoz tartozó értéket. így mind a lépcsős üzemnél, mind a fordulatszám szabályozásnál a hatásfok kagyló közepén működik a szivattyú, és a fajlagos energia felhasználása a legkisebb lehet adott induló nyomásnál. A megvalósítandó emelőmagasság tartomány alsó határát a gépház elrendezésből adódó rendszer NPSH korlátozta, míg a felső határt az optimális hatásfok 70%-nál húztuk meg. Ez utóbbi természetesen csak a lépcsős üzemnél korlát, mert a fordulatszám változtatásával a kisvízoldali kavitációs határig le lehet szabályozni a gépet. Mindhárom gépháznál 10—12 év prognózisa alapján határoztuk meg a gépek nagyságát. Ennél rövidebb időre ugyanis nem érdemes ilyen nagy gépet telepíteni, ha viszont hosszabb időre terveznénk az első években hatalmas lenne a kihasználatlan kapacitás. A jól bevált DAN családból (Ganz-MÁVAG gyártmány) a lehető legnagyobb szivattyúkat választottuk ki, a lépcsős indítás követelményeit is figyelembe véve. A Káposztásmegyeri telep hatalmas mivolta elbírta a 100.000 m

3/d-s lépcsőket, a két kisebb gépháznál ez túl sok lett volna, így esett a 60.000 m

a/d-re a választás. A jó tartalék kialakítást 4—6 gép beépítésével lehet elérni, a Fővárosi Vízművek a Ganz-MAVAG által nyújtott lehetőségek miatt választotta a 6, illetve 8 gépet. A nagy gépeknél várt jó hatásfokokat elértük. A DANv—600—k átlagos i

íma

x-ja 85%, a DAN 450nél 84%-ot mértünk. A szivattyúk üzembiztosak, jó felépítésűek. A járókerék hibája a jelentős gyártási pontatlanság. A Káposztásmegyeri gépeknél tapasztaltak alapján Békásmegyeren még üzembehelyezés előtt szétszedettük mind a 6 gépet, és saját költségünkre, a Főv. Vízművek egyik üzemeltető gépészmérnökének irányítása mellett ismételten megmunkáltattuk a járókerekeket. Sajnos nem javult a gyártási minőség, hasonlóan kellett eljárnunk a csepeli gépeknél. Amennyire jó szívóképességű a DAN család a 450 mm-s nyomócsonk méretig, sajnos annyi problémát okoznak a 600-s, 100 000 m

3/d kapacitású gépek. Mind a 6 DANv—600-as erősen kavitál még -f- 1 m-s ráfolyásnál is, szívni alig tudnak. Hasonló rossz tapasztalataink vannak a már több mint 10 éve üzemelő 2 db vízszintes tengelyű DAN 600 szivattyúnál is. A három gépház tapasztalatai alapján javasoljuk, hogy az építészeti kialakításnál és a szívó és nyomócső méretezésnél legalább egyszeri, 100"/

o-s szivatytyú kapacitásnövelés követelményeit vegyék a tervezők figyelembe. Az óriásinak gondolt IV. sz. főtelepi gépház már napjainkban kicsinek bizonyul, 1982ben nyáron a 400.000 m

3/d névleges kapacitású telep maximumként 352 400 m

3-t adott ki. Jelenleg 2 db szivattyúnak kétszeres teljesítményűre való (200 000 m

3/d egységteljesítmény) kicserélésének kiviteli tervezése folyik. Bár a gépeket nagy nehézségek árán valószínűleg sikerül a gépházba elhelyezni, az új elektromos szerelvények valószínűleg csak egy épület-toldalékban fognak elférni. Az új, 2 MW igényű egységek Európa legnagyobb ivóvízszállító gépei közé fognak tartozni. A befejezés előtt álló Csepeli szivattyúház kialakítása már olyan, hogy egyszerű gépcserével 340 000-ről 600 000 m

3/d-re emelhető a kapacitása. Sőt, tekintettel arra, hogy a Ganz-Villamossági Művek legkisebb 10 kilovolt feszültségszintű villamos motorja 800 kW teljesítményű, — és így kissé túlméretezve ezeket kellett a 60 000 m

3/d kapacitású szivattyúhoz beépíteni — ezek a motorok elbírják a 100 000 m

3/d szállítóképességű nagyobb szivatytyúkat is. A Worthington gyár 20 LNC-26 típusú nagy szivattyúit — és a későbbi gépcserék gépeit is — tehát ugyanaz a típusú motor hajtja. A gépek számát úgy kell megállapítani, hogy a beépített kapacitás a névleges kapacitás másfélszerese legyen. 3. Szivattyúk elrendezése Az elsőként megvalósuló Káposztásmegyeri IV. sz. gépházban a mélyépítési költségek csökkentése érdekében függőleges tengelyű szivattyú-elektromotor gépcsoportok kerültek beépítésre. Hasonló az elrendezése az itt nem tárgyalandó Rákosszentmihályi gépháznak. A két gépház tapasztalatai alapján nyugodtan elmondhatjuk, minden lehetőséget meg kell ragadni, hogy a függőleges tengelyű üzemet elkerüljük. A hatalmas súlyú motorokat a szivattyú legkisebb javításánál is el kell mozdítani. A közlőműtengelynél nagyon gyakori a csapágymeghibásodás, javítás szintén bonyolult. A szivattyúk csapágyaival is több probléma van, mint víszintes tengelyű társainál. Különösen gyakran hibásodik meg a felülről néha vizet kapó talpcsapágy. Az észlelt üzemeltetési problémák miatt a függőleges tengellyel tervezett Békásmegyeri gépházat, átterveztettük, kissé zsúfoltabban ugyan, de sikerült vízszintes tengelyű gépeket beépíteni. Az eredmény: a gépeket 5 év üzem után revízió céljából megbontottuk, és csak egy szivattyúnál kellett egy apróbb hibát elhárítani. A Csepeli gépház szintén vízszintes tengelyű egységekkel épült. 4. Vízmennyiségmérés Az ismertetett három gépház adja a főváros fogyasztásának több mint 90 százalékát. A szállított