Hidrológiai Közlöny 1983 (63. évfolyam)

12. szám - Dr. Mike Károly: Alkalmazott morfogenetikai és ősvízrajzi kutatások az árvízvédelmi gátak fejlesztésének szolgálatában

554 Hidrológiai Közlöny 1983. 12. sz. Dr. Mike K.: Alkalmazott

1 morfogenetika veszély, mert az Ős-Duna oldalazással fordult be a mai irányába, a töltések alatt tehát nem okozott az általánostól eltérő rétegzettséget. 2.2 A Duna évszázados változásainak jellemzése A Duna rövidebb távlatéi fejlődésében is megkülönböztettünk szabályozások előtti és szabályozások utáni változásokat. A szabályozások után ugyanis a mederváltozások is szükségszerűen módosultak. 2.2.1 A Rajka és Oönyü közötti szakaszon az évszázados változásoknál külön kell beszélnünk a fő-Duna-ágról és a Mosoni Dunáról. A főág a szabályozások előtt szigetekkel, zátonyokkal jellemezhető, bő hordalékot szállító, de feltöltődő szakasz volt. Szabályozások után viszont mesterségesen kialakított középszakaszjellegű mederré alakult. A töltésekkel, szabályozási művekkel lezárt holtmedrekbe csak lebegtetett hordalék került, azok tehát iszappal töltődtek feb Később töltések alá kerültek, s ma veszélyes rétegződést képviselnek az áttöltések pontjain. A Mosoni Duna a szabályozások után közópszakasz-jellegű, kanyargós mederszakasz maradt. A kanyarok fejlődő típusúak voltak. A Duna-ág számos hajtűkanyar bonyolult rendszerévé alakult, melyek közül némelyik lefűződött. A túlfejlett kanyarok képződése elsősorban a folyóág hordalékosságával magyarázható. 2.2.2 A Gönyü és Esztergom közötti szakaszt szigetképződéssel és mederváltással jellemezhetjük. Szabályozások után a meder középszakaszjellegűvé alakult. Árvédekezési vonatkozásban a magyarországi part biztonságos. 2.2.3 Esztergom és Visegrád közötti hegységi szakaszon sincs veszélyes töltésszakasz. 2.2.4 Visegrádtól Budapestig terjedő szakaszon az emberi beavatkozás állított meg olyan folyamatot, hogy a Szentendrei Duna-ág feliszapolódása el ne kezdődjék, vagyis a Duna vándorlása be ne következzék. Kisoroszinál ugyanis a Duna-ág feltöltődése rohamosan elindult. Kotrások és szabályozási müvek lassították le a folyamatot. Árvíz vonatkozásban csak a Szentendrei-sziget van veszélyben, hiszen mind a két oldalon magaspartok kísérik a folyót. Fejlődéstörténete középszakasz-jellegű, oldalozó tevékenységet folytató) volt, a sziget Tahitótfalu és Szigetmonostor közötti töltései tehát ősmedernyomok vonatkozásában (a már említett évezredes ősmedrek két pontja kivételével) nincsenek veszélyeztetve. 2.2.5 Budapest és Kalocsa közötti szakaszon a Csepel-sziget legdélibb részén van két pont, ahol hajdani mederág miatt a töltés veszélyt rejt; a 25,l-es és a 30-as tkm környéke. Az elsőnél a szabályozások zártak le egy ágat, a másiknál a szabályozások előtti Soroksári-Duna érte el a mai főágat. A Kalocsáig terjedő további szakaszon a Duna az utóbbi két évszázad folyamán általában középszakasz jelleggel változtatta medrét. Voltak ugyan szigetképződések nyomán bekövetkezett kisebb mederváltások is, de azok nem kerültek a töltések vonalai alá. 2.2.6 Kalocsa és az országhatár közötti szakaszon az évszázados mederváltások és szabályozások révén keletkezett holtágak több esetben a töltések vonalára kerültek. Itt ugyanis a szabályozások előtt jelentős számú mederváltás zajlott-, le; a szigeteket építő folyó hol az egyik, hol a másik ágát aktivizálta, s a holtágak feliszapolódtak. A jobb parton a Gerjen alatti 44,5 tkm-nél , a 37,5 és 41 tkm közötti szakaszon, majd a 31,5 és 34,5 tkm körül, valamint a 17,5, 12,5, 11,5 és az I-es tkm környékén töltéseztek át hajdani feliszapolódott medreket. Kölkedtől délkeletre a II-es, a 8—9 tkm között, valamint a 0-ás tkm körül van ismét áttöltésezett, feliszapolt holtág, vagyis veszélyesnek mutatkozó töltésszakasz. A bal parton az elhagyott medrek hosszú szakaszon a töltéseken kívül haladnak, így ez a töltésszakasz stabilnak mutatkozik. Az első áttöltések a Dusnoktól délre eső 68,5 tkm, 66-os és 64,5-es tkm táján vannak, délebbre pedig az 53,5, 50-es, 47-es, valamint a 35-ös, 34-es, 30-as és a 22,5-es tkm körül mutatkoznak határainkon belül. 2.3 A Tisza évezredes mederváltozásainak jellemzése A Tisza mederváltozásait is teljesen másképpen kell minősíteni, ha az évezredek alatt lezajlott változásokat vesszük figyelembe, mintha csak a múlt század vége óta lezajlott változásokat vizsgáljuk. A Tisza töltéseinek elemzése vonatkozásában elég, ha a holocén kb. 5000 évvel ezelőtti állapotáig megyünk vissza. Az idősebb medernyomok ugyanis vagy távolesnek a mai töltésektől vagy elfedték azokat a fiatalabb rétegek. A mogyoró korszaki és annál fiatalabb Tisza-medrek azonban több szakaszon érintik, harántolják a folyó mai töltéseit, azaz közvetlen kapcsolatba kerülnek a Tisza árvédelmi gátjaival. Évezredes változásokat tekintve öt nagyobb szakaszt lehet elkülöníteni fejlődéstörténeti jelleg vonatkozásában. A Tuzsér fölötti szakaszokon azonban még az sem mindegy, hogy ezer, kétezer, négy-, vagy ötezer év változásait vesszük-e figyelembe, mert közben is változott a fejlődés jellege2.3.1 A Tiszabecs és Jánd közötti szakaszon az ötezer éven belüli medervándorlások nagyrészt a Tisza vonalától északra zajlottak le. Kivétel ez alól a Tiszakóród fölötti rész, melyen medervándorlás állapítható meg. A mai Palád-Csécsei főcsatorna és Tiszabecsi közcsatorna mentén ugyanis a hajdani Tisza medre haladt. Az Uszka és Tiszabecs közötti töltést az 1,5 tkm-en, a tiszakóródi töltést pedig a 36-os tkm-en harántolja ez a medernyom. Az idősebb Tisza-medrekkel a Tisza további töltései már nem hozhatók kapcsolatba. Egyedül a mellékfolyók hajdani medre harántolta a mai Tiszát, ilyen pont van Nagyarnál' a 18-as tkm körül és Tivadarnál az 54-es tkm környékén, ahol az ()s-Tur keresztezte a Tisza mai vonalát. 2.3.2 Jánd és Zemplénagárd közötti szakaszon azonban már az ősi Tisza hajdani vonala is harántolta a mai Tiszát ós töltésrendszerét [35, p. 2], Tiszakerecseny' és Mátyus táján levő töltések tehát kapcsolatban lehetnek az ötezer évvel ezelőtti meder nyomaival. A Tisza ugyanis Mezőladány-Komoró irányába tartott ebben az időben,