Hidrológiai Közlöny 1983 (63. évfolyam)

4. szám - Dr. Scheuer Gyula–Tóthné Németh Ildikó: Adatok Budapest dunabalparti részének (Pest) építéshidrológiai viszonyaihoz

Dr. Scheuer Gy.—Tóthné ,Németh I.: Adatok Budapest Hidrológiai Közlöny 1983. 4. sz. 163 ím] 10095 DNy EK 9085 \ , © o" Ö. V ° 'V O " • Q 0 í °<P'o'o 0. '.Öo ®0°

: 0 0 0, 0 0°: 'Üo Sv? O °" Ot, •> 0 ' 0 • • o... • .0.0 0 0 0 . » o° o„b °o° . *o-.o o - ° ' °.o P ° 0 0 0 • 0 0 > (2 0° )•:•;• •>; ;-ó

c .Q.Ji : 0 0 0. 0 <J • ° c. 0'Üo Sv? O °" Ot, •> 0 ' 0 • • o... • .0.0 0 0 0 . » o° o„b °o° . *o-.o o - ° 0 C O-O 0

0-\ó 0 • 0 c 0 „ ^ ° ° 0 •«

0 •'. • 0 0 0 0 ° . ó 0 0 .0 0 0 . O..' n 0 _ [_ — — - - HELYSZÍNRAJZI VAZLAT Bpestm ken Csepel falSo*,a. 10[m] Elnyelt vízhozam h 1 1-5 ff-» l/min 900 900-W 740- 620 Vizs

gálat he

!ne „k"*9,5*10 cm/s 2. ábra. A Csepel sziget Kalamár utcai prőbakút nyeletésvizsgálatának eredményei 1. felsőpannoniai agyag, 2. negyedkori dunai homokos kavics, 3. negyedkori homok, 4. prőbakút, 5. talajvízszínt nyeletés előtt, 6. vízszínt nyeletés befejezése után Puc. 2. Pe3yAbmambi onumoe no eodonoeAouiaeMocmu nopod, ßbinoAnewibix na ocmpoee lene A e KOAdije na yAuye KaAaMap 1 — BepHenaHHOHCKHe r/iHHH, 2 = MeTBep-raMHbif) rpaBHtt c necnoM, 3 = qeTBepTHMHbie necKH, 4 = narneTaTejibnbie KOJIOAUM, 5 = nojioweHHe ypoBitíi rpyHTOBbix BOA nepeA onbiTOM no norjiaiiteHHto, 6 = nojio>KeHHe ypoBH« rpyHTOBbix BOA nocae onbiTa no nor/iomeHHio. Ah}>. 2. Resultate der Untersuchungen des Schluckvermögens des Probebrunnens in der Kalamär-Gasse am Csepel Insel 1. Lehm aus dem oberen Pannon; 2. Sandiger Kies aus dem Quartär; 3. Sand aus dem Quratär; 4. Probebrunnen; 5. Grundwasserspiegel vor dem Verschlucken; 6. nach Aufhören der Wasserpsiegel-Verschluckung vek) és mezőgazdasági üzemek is talajvizet hasznosítanak. Ennek megfelelően a sziget egyes területein zavart hidrológiai állapot jött létre. Építéshidrológiai szempontból kedvező adottságú tájegységnek értékelhető. 2.2. A Ny-pesti síksági terület E tájegységen épült ki a Belváros, majd ehhez csatlakozva a többi városrész, mint Káposztásmegyer, TJjpest, Terézváros, Józsefváros, Ferencváros, Zugló, Kispest, Soroksár. Felszíne közel sík, egyenletesen lejt a Duna felé. Egykori felszínét a Duna kisebb, nagyobb mellékágai és a folyóba ömlő patakok medrei, valamint futóhomok buckák, és az idősebb és fiatalabb Dunateraszok között kialakult 4—8 m magasságú lejtők tagolták. A város építése során, a mélyfekvésű területeket feltöltötték, a Dunát és a mellékpatakokat rendezték, a tereplépcsőket és kiemelkedéseket elegyengették. Ezért a mai állapot jelentős emberi beavatkozásokat tükröz. A vizsgált terület földtani felépítésében — miután a Dunavölgy tartozéka — jelentős szerepet játszanak a folyó által lerakott üledékek, melyek a felszín alatt 10—20 m vastagságban mindenütt megtalálhatók. Különösen az egységesen előforduló homokos kavics réteget kell kiemelni, mert építéshidrológiai vonatkozásban alapvető és meghatározó jelentőségű. A felszín közelében a durvaszemcsés üledékek felett, ártéri képződmények, öntéshomok, iszap, az egykori fattyúágak mentén pedig tőzeges, szerves rétegek és mocsári lerakódások ismeretesek. Hasonló alapozásra kedvezőtlen rétegeket találunk még a mellékpatakok völgyeiben is (Mogyoródi, Szilas-, Rákos-patakok). Pécsi M> vizsgálatai szerint, e területen a folyóvízi üledékek különböző időben, felsőpleisztocénóholocénban lerakódott Dunateraszok tartozékai. Megkülönböztetett I, Il/a, Il/b, teraszokat, amelyek Duna irányába fiatalodnak. Így a Il/b terasz a legidősebb, mely a Dunától a legtávolabb húzódik. Az I. sz. terasz pedig a Duna mentén helyezkedik el. A folyóvízi üledékösszlet feküjét harmadidőszaki képződmények alkotják, amelyek túlnyomórészben rossz vagy gyenge vízvezető tulajdonságúak (agyag, homokos agyag, vulkáni tufák). Egyes helyeken a fekü karbonátos kőzet, (szarmata mészkő) vagy homok. A folyóvízi üledékösszletet — a holocén ártéri terület kivételével — változó vastagságban futóhomok fedi. A futóhomok buckákat a beépített területeken jórészt elegyengették, a mélyedéseket pedig feltöltötték. A Duna felé tartó mellékpatakoknak völgyei jól kísérhetők a Il/a és Il/b teraszok területén. Völgyeik általában szélesek és laposak, fiatal (holocén) laza üledékek töltik fel. Rendszerint 3—5 m-rel vannak mélyebben, mint környezetük. Az I. sz. terasz területén és az egykori ártéren völgyeik már alig mutathatók ki, torkolatuk helyét is gyakran változtatták. A Dunába ömlő patakok a vizsgálatok szerint helyi erózióbázist képeznek, ezért nagy területek talajvizét veszik fel. Így a folyóvízi üledékösszletben levő talajvíz egy része a völgyekben települő üledékekben és a vízfolyásokon keresztül vezetődik le. Ennek megfelelően a patakvölgyek hidrológiai választó vonalat képeznek az egyes területrészek között, ezért ezek önálló, egymástól független vízháztartással rendelkeznek. A patakvölgyek tehát az egyes építéshidrológiai tájegységek határvonalát jelzik. A fentiek alapján a Ny-pesti síksági területen négy építéshidrológiai résztáj egységet lehet megkülönböztetni. Ezek a következők: — Szilas-pataktól É-ra fekvő terület (jele: P

3) —- Szilas- és Rákos-patak köze (jele: P

4) — Rákos- és Gyáli-patak köze (jele: P5) — Gyáli-pataktól D-re eső terület (jele: P%) Ezekről az alábbi vázlatos jellemzést adjuk: 2.2.1. A Szilas-pataktól É-ra fekvő terület (P

3) természetes határa Ny-on a Duna, D-en a Szilaspatak völgye, K-en a dombsági terület, É-on természetes határa túlterjed a város közigazgatási határán. Morfológiailag és földtanilag az alacsonyabb teraszok területéhez tartozik. A város legészakibb területe, amelynek csak a Ny-i Dunapart közeli része került beépítésre (Főváros Vízművek stb.). A középső és K-i területek még beépítetlenek, de már kijelölték a Káposztásmegyeri lakótelep helyéül. A talajvíz a harmadidőszaki képződmények felett települő folyóvízi üledékekben tározódik, főleg a jó víz vezető homokos kavicsos