Hidrológiai Közlöny 1982 (62. évfolyam)

3. szám - Ligeti Béla–dr. Némedi László–dr. Szabó Zoltánné–Szélesné Szabó Virág: A Fővárosi Csatornázási Művek csepeli csatornaiszap lerakójának vizsgálata

Hidrológiai Közlöny 1982. 3. sz. 126 A Fővárosi Csatornázási Művek csepeli csatornaiszap lerakójának vizsgálata L I G E T I B É L A'-DB. NÍIEDI LÄSZLÖ** — DE. MABÓ ZOLTÍNNÉ' — SZÉLESNÉ SZABÓ VIKÁ A Fővárosi Csatornázási Művek az üzemeltetői tevékenysége során keletkező csatornaiszapokat évtizedek óta a Csepel-szigeti lerakóján deponálja. A csatornaiszapokon kívül — az évek során — más egyéb hulladékok is elhelyezést nyertek. Az iszapok és egyéb hulladékok lerakása a legegyszerűbb módon történt mindaddig, amíg a lerakásra kijelölt mélyterület fel nem töltődött. Ezt követően a már lerakott anyagok helybeni mozgatásával, töltés építésekkel igyekeztek további befogadóhelyet biztosítani a folyamatosan keletkező csatornaiszapok lerakására. Új lerakóhely keresése több mint húsz éve van folyamatban. Kijelölése és megvalósítása elé tornyosuló hatósági, műszaki és nem utolsó sorban pénzügyi lehetőségek miatt született a határozat, hogy a csatornamű üzemeltetése során keletkező összes iszap elhelyezésének, esetleges hasznosításának részletes, tervszerű vizsgálatát el kell végezni. A folyamatban levő ilyenirányú kísérletek és vizsgálatok igen biztató részeredményei mellett is azonban szükséges a depónia képzésével is foglalkozni elsősorban a csatornaiszapra vonatkozóan, ugyanis a csatornaiszap depóniában való elhelyezésére még huzamosabb időn keresztül szükség lesz. Ennek az elhelyezésnek vitathatatlan előnyeit és hátrányait végre részletesen meg kell vizsgálni és vizsgálati eredményekkel, adatokkal elősegíteni a válaszadás lehetőségét olyan kérdésekre, melyekre ma még nem tudunk felelni éppen az adatok hiányában. A csatornatisztítási technológia változásával változó minőségű csatornaiszap elhelyezésének — egyik, talán a legkedvezőbb vagy legkézenfekvőbb megoldása — a deponálás. A vizsgálatban részt vett a Fővárosi Csatornázási Művek megbízása alapján az Építéstudományi Intézet Mélyépítési Kutatási Fejlesztési Iroda, a Budapest Fővárosi Közegészségügyi-járványügyi Állomás, az Építőipari Kútfúró és Kazánépítő Vállalat, az Ybl Miklós Építőipari Műszaki Főiskola, a Középdunavölgyi Vízügyi Igazgatóság ós a MÉM Növényvédelmi és Agrokémiai Központ. A vizsgálat során választ kerestünk arra, hogy: — milyen hatással van a csatornaiszop lerakása a depónia helyére és környezetére, — a több, mint 40 év alatt változott-e és ha igen, akkor hogyan a lerakott csatornaiszap és egyéb hulladék, -— mai állapotában milyen minőségű ez az anyag, — jelenlegi állapotában, összetételében felhasználható-e (feltöltés, mezőgazdasági-, erdőgazdasági célra, talajjavításra stb.), I * Fővárosi Csatornázási Művek, Budapest. ** Budapesti Fővárosi Közegészségügyi és Járványügyi Állomás, Budapest. — közegészségügyi, környezetvédelmi, felhasználhatósági, végleges elhelyezési szempontból tartalmaz e mérgező, fertőző vagy egyéb káros anyagokat. Kémiai vizsgálatok Az iszapokból és a megfigyelési körzetből származó talaj, illetve iszapminták kémiai vizsgálatára csak 1979 őszén került sor. Az iszaplerakón és a környező tsz földeken végzett fúrások között betonút van. Ezért közvetlen felszíni kapcsolat nincs a két terület között. A vizsgálatok leírása és értékelése előtt röviden foglalkozunk a lerakókra kerülő anyagok eredetével. Budapesten 1978-ban azosszes elvezetett szennyés csapadékvíz becsült mennyisége 407,762 000 m

3 volt. Ebből az ipar bocsátott ki 109,303 000 m

3 szennyvizet, egyéb közületek 53,990 000 m

3-t. A fővárosban elvezetett szennyvíz — ahogyan ezt az imént közölt adatok is mutatják — háztartási és ipari tevékenység következtében keletkezik, tehát ún. városi szennyvíz. A városi szennyvíz, valamint csapadékvíz elvezetése, illetve mechanikai avagy biológiai tisztítása során eltérő összetételű, szilárd halmazállapotú, illetve kolloid jellegű anyagok keletkeznek, közös elnevezéssel szennyvíziszapok. Keletkezési hely szerint az iszapok a következőképpen csoportosíthatók: a csatornahálózatban kiülepedő csatornaiszap, a rácsok segítségéve] a szennyvízből kifogott rácsszemét, a homokfogó berendezésben kiülepített homok, a tisztítóberendezés előülepító'jében kiülepített friss iszap ós az eleveniszapos szennyvíztisztító telepen a biológiai eredetű eleveniszap, valamint az előző kettőből anaerob mikroorganizmusok hatására keletkező rothasztott iszap. Szűkebb értelemben csak az utóbbi 3 iszapfajta tekinthető nagy szervesanyag-tartalmú szennyvíziszapnak. A felsorolásban nem szerepeltek azok a szilárd koncentrált ipari hulladékok, amelyek egyrészt a technológia következményeként, másrészt pedig a különböző, gyárterületen belüli szennyvíz-előtisztító berendezésekben (zsírfogó, ülepítp, semlegesítő, méregtelenítő műtárgyakban) hulladékok, üledékek, uszadékok, illetve magas fémtartalmú ún. galvániszapok formájában keletkeznek. Ezek eltávolításáról az üzemek maguk gondoskodnak. Az elhelyezésük ma még meglehetősen szervezetlen. Az FCsM csepeli iszaplerakó telepén mintegy 40 éve helyezünk el a főváros közcsatornáiból származó csatornaiszapot, emellett — kisebb mennyiségben — rácsszemetet és homokfogókból származó iszapot. Az ide szállított csatornaiszap szerves anyagokban viszonylag szegény, átlago-