Hidrológiai Közlöny 1981 (61. évfolyam)
10. szám - Almássy Endre–Deák Béláné: A közműves vízellátás bázisául szolgáló vízkészletek mennyiségi és minőségi alakulása
446 Hidrológiai Közlöny 1981. 10. sz. Nekrológ A közműves vízellátás bázisául szolgáló vízkészletek mennyiségi és minőségi alakulása ALMÁS SY ENDS E»—D E Á K BÉLÁN É* Bevezetés Ennek a közleménynek a megjelenésekor sok a megválaszolatlan kérdés a közműves ivóvízellátás jövőjével foglalkozó szakkörökben. Ezek közül néhány: hogyan alakuljon a felszíni és felszín alatti víznyerés aránya? Elegendő lesz-e a rendelkezésre álló vízkészlet az igények biztonságos kielégítéséhez? Biztosítható lesz-e a megfelelő vízminőség? Továbbá: kivédhető-e a felszínalatti vizeinkben helyenként tapasztalt vízminőségromlás? A kellő vízminőséget a szennyező források felszámolásával, vagy vízkezelési technológiával kell-e ellensúlyozni? Az említett kevés és nem említett sok hasonló kérdésre sokféle választ találhatunk. A válaszolók általában óvatosan fogalmaznak, többnyire azért, mert hiányoznak az állásfoglalásokat egyértelműen alátámasztó, szisztematikus vizsgálati eredmények. S mivel a közlemény íróinak sem áll rendelkezésükre ilyen eredmény, véleményük értéke attól függ, mennyire sikerült a valósághoz híven megítélniük a hiányos adatokat, ismereteket. Megnyugtató, hogy rövid időn belül ennél pontosabb választ lehet adni a kérdésekre, mivel több olyan felmérés, vizsgálat fejeződik be, mások pedig megkezdődnek, amelyek alapot nyújtanak annak kimunkálásához . 1. A közüzemi ivóvízellátás bázisaként számbavehető vízkészletek hidrológiaihidrogeológiai adottságai 1.1 A vízkészletek elhelyezkedése Hazánk vízgazdálkodásának adottságait meghatározza az ország medence jellege. Ennek az a következménye, hogy a felszíni vízkészleteknek csak mintegy 5%-a keletkezik Magyarországon, az itt lehulló csapadékból. A többi a környező országokból érkezik a vízfolyások medrében, menynyiségében és minőségében mindazt a tulajdonságot hordozva, ami a határon kívüli beavatkozások következménye. Ez a vízkészlet a vízfolyások medréhez kötött; sokéves átlagban mintegy 63%-a a Dunában, 21%-a a Tiszában, 16%-a a Drávában, illetve ezek mel lékfolyásaiban fordul elő. A medence jelleg következménye, hogy a felszínalatti vízkészlet részben a mélybe süllyedt, a peremeken pedig a felszínen is megtalálható alaphegység ben, illetve az arra rárakódott laza törmelékes, rétegzett víztartó képződményekben helyezkedik el. A vízzáró képződmények közötti víz vezető rétegekben fordul elő a rétegvíz, amely nehezen követhető áttételekkel kapcsolatba kerülhet az általában a legfelső vízzáró réteg fölötti talajvízzel. A vízfolyásokat kísérik a környezetüktől többé-kevésbé jól * Országos Vízügyi Hivatal, Budapest. elkülönülő képződmények, mint a Duna vízrendszerében a kavicsterraszok, a Tisza völgyében az ennél finomabb szemcseösszetételű képződmények. Ilyen képződmények hordalékkúpok formájában, vagy az ősmedrek egykori vonulatát mutatva, a vízfolyásoktól távol is megtalálhatók. Ezekben a képződményekben megtalálható ún. partiszűrésű vizek szerepe különösen fontos a közműves ivóvízellátásban. A középkori karbonátos kőzetek a Bakonyban, Gerecsében, Bükkben, az Aggteleki hegységben, a Mecsekben és a Villányi hegységben jelentős mennyiségű karsztvizet tartalmaznak repedéseikben, járataikban. A felszín alatti víz kevésbé helyhez kötött, mint a felszíni víz és változásai lassúbbak annál. Mennyiségükben legjelentősebb partiszűrésű vízkészletek a Duna, Dráva, Mura és Rába mentén helyezkednek el, ezek természetéhez hasonló vízelőfordulások vannak a Tisza mentén is, együttesen mintegy 250 km hosszúságú partszakaszon. A hordalékkúpok vizei főként DK-Magyarország területén, továbbá a Sajó-Hernád-Tisza szögletében találhatók és ide soroljuk a Kis-Alföld nagy vastagságú kavicsos képződményeit is. Felszínközeli kavicsos képződmények kísérik a Bükk és a Mátra lábát, míg a Duna ősmedre — nagyobb mélységben — az Alföldön nyomozható egészen Szegedig. Rétegvizek az országnak közel 2/3-án, mintegy 64 000 km 2 területen találhatók. A víztartó képződmények kifejlődése eltérő az ország keleti és nyugati részén: a Dunától keletre a több száz méter vastagságú pleisztocén képződmények uralkodnak. Ezekben túlnyomó a jó víz vezetőképességű, főként homokos üledékek aránya és jó a kommunikáció a rétegek között, valamint a felszínnel is. A Dunántúlt főként a pannon képződmények jelenléte jellemzi, amelyben nagyobb vastagságú, rossz víz vezetőképességű anyagok között vékony vízvezető rétegek helyezkednek el. Ezek kommunikációja kevésbé jó, vízadóképességük korlátozottabb mintáz ország egyéb részein. A karsztvizek előfordulásának kiterjedése mintegy 40 000 km 2, az ország területének közel a fele. Ebből mintegy 25 000 km 2 az a terület, amelyen a közműves ivóvízellátás szempontjából gazdaságosan elérhető a karsztvíz. 1.2 Mennyiségi jellemzésük A hazánkban keletkező felszíni vízmennyiség sokéves átlagértéke 6 xl0 , J m 3/év. Ugyancsak sokéves átlagban mintegy 118 X10° m 3/év vízmennyiség áramlik át hazánk területén. Ennek egy részére igényt tarthatnak mind a fölöttünk, mind az alattunk fekvő országok. Ha a számunkra kedvezőtlen helyzetet kívánjuk vizsgálni, akkor abból indulhatunk ki, hogy minden ország igényt tarthat a határához érkező vízmennyiség felére és köteles
