Hidrológiai Közlöny 1981 (61. évfolyam)

7. szám - Schmidt Antal–dr. Vörös Lajos: A Duna magyarországi alsó szakaszának fitoplanktonja az 1970-es években

Hidrológiai Közlöny 1981. 7. sz. 322 A Duna magyarországi alsó szakaszának fitoplanktonja az 1970-es években SCHMIDT AKTA L*—D R. VÖRÖS LAJOS** I. Bevezetés A Duna magyarországi szakaszának" algológiai kutatása mintegy 100 esztendővel ezelőtt kezdődött el. Az első, algológiai adatokat is tartalmazó tudományos közlemény a múlt század végén jelent meg (BORBÁS V., 1878.) A XIX. század végén és a XX. század első felében végzett vizsgálatok elsősorban a minőségi kép, a fitoplankton és algabevonatok taxonómiai összetételének megismerését eredményezték. A vizsgálatok ezidőben főleg a budapesti Dunaszakaszra, valamint a főváros közelében lévő mellék- és holtágakra irányultak (DUDICH, E. — KOL, E„ 1959; SZEMES G., 1960. és az itt közölt irodalom). Az 1950-es évektől lényeges új szempont a hidrobiológiái vizsgálatok végzésénél a Duna szennyezettségének megítélése. A szaprobiológiai vízminősítés megkezdésének időszaka ez hazánkban. (LESENYE1 J.—PAPP A.—TÖRÖK P., 1954.; MUHITS K„ 1955; GREGÁCS M.-—SZ. MUHITS K— PÁTER J.—TÓTH I., 1959.) Ez az adatgyűjtő munka az 1960-as évek végétől válik rendszeres tevékenységgé a Duna teljos magyarországi szakaszán. A Duna fitoplanktonjának mennyiségi összetételét tükröző adatokat először az 1960-as években találunk a szakirodalomban (SZEMES, G. 1964., 1966., 1969., 1971. UHERKOVICH, G. 1969.). Trofitásbiológiai adatok (algaszám, klorofill-a tartalom) rendszeres gyűjtése az 1970-es éyek közepétől terjedt ki a teljes magyar Dunaszakaszra. Ugyancsak ebből az időszakból származnak azok a közlemények, amelyek a Dunában folyó elsődleges termelés mértékéről tájékoztatnak (DVIHÁLLY, S. T. 1971., 1975.). A minőségi kép teljesebb megismerését eredményezték azok a vizsgálatok, amelyeket HORTOBÁGYI végzett az 1960-as évek végén és az 1970-es évek első felében. Számos, a tudomány számára új alga taxont ismertet a Duna budapesti szakaszából és a budapesti vízművek Duna-vízzel táplált talaj vízdúsító és tároló medencéiből (HORTOBÁGYI 1973. a,b; 1974. a,b; 1975 a,b; 1979. a,b). A Duna dél-magyarországi (Dunaföldvár, 1560 fkm — Hercegszántó, országhatár, 1433 fkm) szakaszán, elsősorban a Baja környéki mellékágakban az 1940-es évek elején kezdődött el a hidrobiológiái kutatómunka (UHERKOVICH G. 1956.), majd alkalomszerű vizsgálatok után (KOL, E.—VARGA, L. 1960.; KOPASZ M. 1965.; UHERKOVICH, G. 1966., 1969.) a 70-es évek elejétől válik rendszeressé a mennyiségi és minőségi fitoplankton adatok gyűjtése. (UHERKOVICH G.—SCHMIDT A.—VÖRÖS L„ 1975.; VÖRÖS L„ 1975.; SCHMIDT A., 1976. a.,b.) Dolgozatunk a 70-es évekre általánosan jellemző adatokat, megfigyeléseket, összefüggéseket tartalmazza, továbbá a Duna magyarországi szakaszából eddig nem közölt algák adatait. Ez a vázlatos kutatástörtóneti áttekintés is jól tükrözi azt, hogy az emberi környezet műszaki, „mesterséges" (FELFÖLDY L., 1'974.) arculatának megváltozása századunk második felében, milyen gyakorlati szempontból (vízminősítés) is fontos tulaj donságcsoportok (szaprobitás, trofitás) rendszeres vizsgálatát tették szükségessé. A minőségi és mennyiségi fitoplankton vizsgálatok azáltal kapcsolódnak a biológiai vízminősítés gyakorlati módszereihez, hogy a szaprobiológiai vizsgálatok a plankton együttesek minőségi összetételére (indikátor szervezetek) alapoznak, az akutális trofitási szintről pedig a fitoplankton mennyiségi viszonyai tájékoztatnak. Megjegyezni kívánjuk, hogy jelenlegi ismereteink sze* Alsódunavölgyi Vízügyi Igazgatóság, Baja. ** MTA Biológiai Kutató Intézet, Tihany. rint az alkalmazott rutinvizsgálatok közül a trofitási szintet egyértelműbben fejezik ki a klorofill-a mérési eredmények. Az algaszám ismerete viszont a felszíni vízművek üzemelésénél, tehát a víztechnológiában fontos. Most, amikor a napjainkban történő műszaki beavatkozások eredményeképpen lefolyás szempontjából mesterséges rendszerré válik a Duna, még inkább figyelemmel kell kísérni biológiai vízminőségének változásait. A fitoplankton mennyiségi és minőségi változásai a 70-es években Dolgozatunk adatbázisait a Baja, közúti híd, 1479 fkm és Mohács, vízkivételi mű, 1451,7 fkm mintavételi helyeken heti gyakorisággal merített vízminták vizsgálati eredményei jelentették. A mikroszkopikus vizsgálatok

1 azt mutatták, hogy a fitoplankton mennyiségi és minőségi összetétele lényegesen eltér az 1960-as és 1970-es években (v. ö. SZEMES, G. 1964., 1966., 1967., 1969., 1971.; UHERKOVICH, G. 1969). A mennyiségi viszonyok változását a dél-magyarországi Dunaszakaszon az algaszám maximum értékének egybevetése jól tükrözi: 1 A mennyiségi vizsgálatot fordított plankton mikroszkóppal végeztük. 1960-02. (ri'Sro. 1972-75. 197(1-78. (SZKMES G. V yicH G (VÖRÖS L. (SCMIDT A. 1963) 1900

) ' 1975) 1978) össz. algaszám ind/ml 4 819 6 479 67 000 98 000 (de: Budapestnél) 10 000 Ezt az ugrásszerű változást elsősorban a Stephanodiscus hantzschii GRUN. tömeges megjelenése magyarázza. Különösen tavaszi népességmaximumok időszakában teszi teljesen egyoldalúvá a minőségi képet. Noha a ktyábbi vizsgálatok szerint is a domináns szervezetek közé tartozik, mégis ilyen tömeges előfordulásáról nincs közölt adat. Az összehasonlító táblázat alapján azt a következtetést vonhatjuk le, hogy az elmúlt közel 20 év alatt a fitoplankton mennyisége többszörösére, mintegy 10—15-szörösére növekedett. Meg kell azonban jegyeznünk, hogy az 1960-as évek eredménysorai jóval rövidebbek (havonkénti mintavétel), mint a későbbiek. Ezért tűntettünk fel egy budapesti adatot is, amely minden bizonnyal sűrűbb adatsor csúcsértéke. A fenti megállapítás még így is helytálló. A minőségi változások közül a legjelentősebb a Stephanodiscus subsalsus (A. CLEVE HUST.) rendszeres és tömeges megjelenése a nyár második felében (július vége—augusztus), illetve kora ősszel (szeptember), de szórványosan minden idő-