Hidrológiai Közlöny 1979 (59. évfolyam)

12. szám - Dr. Molnár Béla–Iványosi Szabó András–Fényes József: A Kolon-tó kialakulása és limnogeológiai fejlődése

554 Hidrológiai Közlöny 1979. 12. sz. Dr. Molnár B.— Iványosi Szabó A.—Fényes J.: A Kolon-tó kialakulása 5. ábra. A II. szélvény néhány jellegzetes fúrási szélvényének részletes üledéktani eredménye I. 1. Karbonátiszap; 2. Tőzeg, vagy erősen tőzeges szelvények; 3. Mesterséges feltöltés; II. 1. Agyag-; 2. Finom kőzetliszt-; 3. Durva kőzetliszt-; 4. Finom szemű homok-; 5. Apró szemű homok-; 6. Középszemű homok-frakció; III. 1. karbonátszázalék. Puc. 5. HemaAbHbie cmpainuzpacßmecKue pe3yjibmamu no HeKomopbiM aceamuHaM pa3pe3a II. Abb. 5. Eingehendes Sedimentlehren-Resultat einiger charakteristischen Bohrprofile des Profils II. I. 1. Karbonatschlamm; 2. Torf oder stark torfige Profile; 3. Künstliche Auffüllung; II. 1. Lehm-; 2. Feines Steinmehl-; 3. Grobes Steinmehl-; 4. Feinkörniger Sand-; 5. Kleinkörniger Sand-; 6. Mittelkörnige Sandfraktion; III. Karbonatprozent 12. fúrás I. II. III. 0 SO 1000 50 S0[%] A fúrások a tó É-i részén kavicsos homok formájában az egykori jellegzetes folyóvízi üledéket is elérték. A finomszemcsés üledék tehát a II. sz. szelvény vonalában sem lehet túl vastag. A III. sz. szelvényben a dunai származású üledék valamivel mélyebben helyezkedik el, mint az I. és a II. szelvényben, mert a tó K-i oldalán azt csak a 38. sz. fúrás érte el. Az Izsák környéki kavicsos homok kifejlődést ERDÉLYI M. (1960) a miénkhez hasonló, KUTI L. (1975) pedig valamivel mélyebben találta meg. 2.) A finom szemcseösszetételű üledékre általában 5—6 m-es — a szemcseösszetétel és a szemcsealak-vizsgálat alapján — apró és finom szemű futóhomok települ. Az apró szemű futóhomok gyakoribb, a finom homok legtöbbször csak rátelepül (I. szelvény 48—52. sz. fúrás, II. szelvény Ny-i oldala, a III. szelvény és a IV. szelvény É-i oldala) (2., 3., 4. ábra). Máskor a finom homok hiányzik (I. szelvény 47. sz., 55. sz. fúrás, II. szel-vény 2—10. sz. fúrás) (2., 3. ábra). Végül van olyan eset is, amikor csak a finom homok jelenik meg (a IV. szelvény D-i része) (4. ábra B). Az apró és finom szemű futóhomok szinte betemeti és feltölti az egykori folyómedret. A futóhomok anyaga a környező pleisztocén futóhomokbuckák területéről származik. Innen került a folyó által feltöltött, de még morfológiai mélyedésbe, az ún. semlyékbe. A területet ebben az időben csak ritkán boríthatta víz, a homokot a szél a szárazabb időszakokban fújta be. A terület fejlődésében a folyóvízi üledékképződés már megszűnt, a tavi pedig még nem indult meg. 3.) A futóhomok felett vagy közvetlenül, vagy vékony, főleg durva kőzetliszt közbeiktatódásával tavi üledéksor települ. A tó Ny-i oldalán ennek két fő típusa van. a) Alul elég éles határral 0,6—1,0 m-es karbonátiszap települ, karbonáttartalma 40—80%-os. A II. szelvény üledékeinek karbonátszázalékát a 2C ábra mutatja. Az ábrán a karbonát-iszaprétegek százalékos értéke mindenhol jól kiugrik. Megjegyezhető azonban, hogy az egyéb üledéktípusokban is lehet sok karbonát, még a futóhomokban is 10—20%. A karbonátiszap a tó Ny-i oldalán a futóhomokbuckák alatt még több száz méterre is folytatódik és csak távolabb ékelődik ki. Többször azonban eltérő t. sz. f. magasságban, de kisebb foltokban újra megjelenik. A futóhomokbucka, a karbonátiszap és a tőzeg elvileg kizárják egymást. A karbonátiszap ui. mindig csak a tóvízből csapódhatott ki. Ha azonban az 1. ábrán, a tó Ny-i oldalán levő buckás terület szintvonalait megnézzük, érthetővé válik a helyzet. A futóhomok a nyári ÉNy—DK-i irányú széllel DK-i irányban halad előre. A buckasorok iránya is ezt jelzi. A futóhomok a tó Ny-i oldalán levő tavi üledékre ráfúvódik és eltemeti azt. A homok ÉNy felől ujjszerűen benyúlik a tóba. A tóba benyúló buckasorok mögött pedig folytatódik a tavi üledékképződés. Előfordul azonban, hogy a buckasorok közötti mélyedésekben kisebb területen, de a Kolon-tóhoz hasonló viszonyok alakulnak ki és itt karbonátiszap és esetleg tőzeg is keletkezik. A korábbi vizsgálatokból tudjuk, hogy a karbo-