Hidrológiai Közlöny 1977 (57. évfolyam)

9. szám - Lorberer Árpád: Hidrológiai adatok a mélységi vizek mozgásviszonyainak ismeretéhez

Lorberer A.: Hidrológiai adatok Hidrológiai Közlöny 1977. 9. sz. 395 5. ábra. Felszínközeli piezometrikus nyomásszelvény Barcs és Nagybajom között (Húszszoros túlmagasitással) Abb. .5. Oberflächenahes piezometrisches Druckprofil zwischen Barcs und Nagybajom (mit zwanzigfacher Übererhöhung ) Erdélyi M. (1975.) módszere szerint. A szelvény egyes pontjaiból beálló nyugalmi piezometrikus szintek meghatározásánál nemcsak a feltüntetett fúrások adatait, de a terület egészére szerkesztett vízszinttérképeket is felhasználtuk. A választott típusszelvény a természetes felszínalatti vízcirkuláció legegyszerűbb sémájának tekinthető olyan értelemben, hogy a vízáramlás egyetlen összefüggő porózus közegben játszódik le, a szivárgási tartományt a talaj vízfelszín és az agyagos fekü egyértelműen lehatárolják. Látható, hogy a szelvény túlnyomó részén a horizontális vízmozgás mellett leszivárgás lehetséges, a Dráva-völgyi mélysüllyedék regionális megcsapoló hatásán kívül csak Lábod és Nagykorpád között feltételezhető kisebb helyi feláramlás amely a nagyatádi részmedencéhez (2. ábra) csatlakozhat. A háromdimenziós piezometrikus szintfelületek eloszlása összefüggésben áll a „vízzáró aljzat" morfológiájával, illetve a rétegsor települési és szerkezeti viszonyaival. A döntően horizontális jellegű áramlás a kiemelt hátságok beszivárgási területeitől a vízfolyások allúviuma felé irányul. A rétegvizek természetes háromdimenziós mozgásával foglalkozó szerzők többsége — függetlenül attól, hogy elméleti hidraulikai modell, vagy pedig a természetben végzett mérések értelmezése volt-e tanulmányának tárgya — arra a következtetésre jutott, hogy a rétegirányú síkáramlástól váló eltérések a földtani-topográfiai adottságokkal összefüggő tápterületek és megcsapolások térbeli eloszlásával megmagyarázhatók (

Hubbert, Tóth, Maxey, Brown, Winograd, Erdélyi stb. in: Kovács Gy. és társai: 1972; Erdélyi M.: 1975; Rónai A.: 1975.) Kétségtelen, hogy a hidraulikai adottságok miatt a törmelékes összletben abban az esetben is háromdimenziós vízmozgás alakulna ki, ha a víz hőmérséklete és vegyi összetétele mindenütt azonos lenne, azonban az áramlás elsősorban a felszínközeli, nagyobb áteresztőképességű rétegekre korlátozódna. A földi hőáram hatására ez az elméleti „izotermikus áramkép" erősen eltorzul: a víz lefelé csökkenő viszkozitása miatt a mélyebb rétegek hidraulikus ellenállása csökken, a leszivargasi és feláramlási területek közötti fajsúlykülönbség pedig a hidraulikus gradiens értékét növeli. A természetes felszínalatti cirkuláció folyamatos fenntartásához a kétfajta terület közötti, geodéziai magasságkülönbségből eredő nyomásesés és a Föld belső hőjének fűtőhatása miatti ún. ,,hőlift" egyaránt szükséges. A fajsúlykülönbségek hatására ugyan geodéziai magasság különbség nélkül is létrejöhet vízmozgás, (zárt áramlású konvektív cella esete), de jelen esetben, ha nincs biztosítva a folyamatos hidegvíz-utánpótlás és a felmelegedett, kisfajsúlyú víz elvonása, akkor a hőmérséklet-kiegyenlítődés következtében az áramlás megszűnik. Egyes alföldi területeken — a poteneiálfelületeknek a „negyedkori típusú" törmelékes üledékek feküfelszínével párhuzamos elrendeződése alapján — Erdélyi M. (1975) a süllyedő medence feltöltődésével kapcsolatos tömörödés miatt kiszoruló fosszilis víz felfelé irányuló mozgására következtet. A kinyomódott víz szerinte nemcsak helyileg, szerkezeti vonalak mentén szivároghat felfefeló (Scherf E.: 1964.), hanem területileg, a vízzáró rétegeken keresztül is. Ez a geológiai időméretekben 'lejátszódó migráció azonban a felszín alatti lefolyásra azért sem lehet hatással, mert mozgásról a folyamatos feltöltődés miatt csak relatív értelemben beszélhetünk. Sokéves átlagban a természetes felszínalatti lefolyás értéke változatlannak tekinthető, a kialakult nyomáseloszlás a permanens szivárgási állapotnak felel meg. Mivel az 5. ábra szerkesztésénél a piezometrikus szinteket a tényleges hőmérséklet és vegyi összetétel figyelembevételével korrigáltuk, ezért — az interpolációs hibáktól eltekintve — az ábra az összlet tényleges potenciáleloszlását tükrözi. Az áramlási viszonyokra vonatkozóan viszont csak közvetett információkkal rendelke-