Hidrológiai Közlöny 1977 (57. évfolyam)

3. szám - Megemlékezés dr. Lampl Hugóról

Hidrológiai Közlöny 2977. 2. sz. 107 Dr. Lampl Hugó 1883—197« A magyar vízgazdálkodást, vízügyi műszaki-tudományos életünk közösségét, a Hidrológiai Társaságot súlyos veszteségek érték az utóbbi időben: a Kvassayt, Sajót, Bogdánffyt követő, jeles vízimérnök nemzedék kimagasló egyéniségeit — Vitális Sándort, Németh Endrét, Lampl Hugót — csaknem egyidőben ragadta el közülünk a könyörtelen elmúlás. Az emlékezés Lampl Hugóra összefonódik Vitális Sándor és Németh Endre emlékével is, hiszen művük egymást kiegészíti, szinte egymásra épül. Pályájuk, alkotó szellemük, hagyományokban gazdag vízügyi múltunkban gyökerezett, a jelenbe ívelt és a jövőt serkentő tettekre sugallt. Mindhárman fontos szerepet töltöttek be műszaki-tudományos életünkben, a vízgazdálkodás gyakorlatában, egyesületünk, a Hidrológiai Társaság életében. Vitális Sándor a felszín alatti vizek életét kutatta, a vízföldtan, a hazai vízkutatás nagy tudósa, kiváló gyakorlati szakembere, a hazai ásványi nyersanyagkutatás megszervezője volt. Németh Endre a felszíni vizek életét kutatta, új iskolát alapított a hidrológia és a hidromechanika hazai művelésében, sok vízimérnök felejthetetlen tanítómestere, az Alföld öntözésének megalapozásában Lampl Hugónak közvetlen munkatársa volt. Lampl Hugó sokoldalú, maradandó értékű életműve kiterjedt a vízgazdálkodás számos területére. A tiszántúli aszályos tájak öntözésének egyik úttörője, tudományos alaposságú kísérletező kutató, közéleti vezető, szervező egyéniség, átfogó vízgazdálkodási fejlesztési tervek megalkotója volt. Neve, munkássága mégis elsősorban a vízépítés nagy mestereként, a mai korszerű vízépítés megalapozójaként vonul be vízgazdálkodásunk történetébe. 93 éves volt, amikor maradandó értékű, alkotó élet után elszólította a halál. A sors ritka adománya e magas életkor, egyben kivételes adomány volt a társadalom, a magyar vízgazdálkodás számára is. Pályája a századeleji évektől a második évezred felé közelítő korunkig ívelt. Nagy történelmi változások időszaka volt ez társadalmi méretekben és a magyar vízgazdálkodás történetében is. Pályája kezdetén az ország a feudális korlátokkal terhelt kapitalista utat követte. A folyószabályozás, az árvízvédelem, a belvízrendezés múltszázadban kezdett munkájának továbbfolytatása állt a vízgazdálkodás előterében. Pályája csúcsán a két világháború közötti időszak mostoha, reakciós szelleme ellenére sikerült kiküzdenie a Tiszántúl öntözésének elindítását, amelyet egyébként annak idején a katasztrofális szárazság hatására a földbirtokosi érdekek is sugalltak. A felszabadulás után az újjáépítés feladataiból, a komplex vízgazdálkodás korának kibontakoztatásából, a szocialista vízgazdálkodásunk alkotó tettekkel való szolgálatából vállalt tevékeny részt. Mérnöki pályáját a Csepel szigeti Ármentesítő Társulat napidíjas mérnökeként kezdte. 1907-ben a Földművelésügyi Minisztérium vízügyi szolgálatának mérnöke, majd — nagy tanítómestere, a magyar vízügyi szolgálat kimagasló alakja — Sajó Elemér mellett, a Kvassay zsilip építésének vezetője. Munkásságának fontos állomása volt a mai csepeli Nemzetközi Szabadkikötő építése. Irányításával épült a tassi vízlépcső, mely a talajvízszint-süllyesztéses alapozás és öntőtornyos betonozás első hazai alkalmazása. Pályájának következő szakaszában a balatoni kikötők építését irányítja. Közben Sajó Elemér útmutatása és megbízása nyomán fáradhatatlanul munkálkodik az Alföld öntözését megalapozó tervek kidolgozásán. Pályájának csúcsát az ország ez időben egyetlen önálló vízügyi intézménye,' az Országos Öntözésügyi Hivatal élén, a Tiszavölgy öntözése érdekében kifejtett munkássága jelzi. Irányításával épült meg a tiszafüredi, hódmezővásárhelyi, körösvölgyi öntözőrendszer, a békésszentandrási vízlépcső, a hortobágyi árvízkapu, a tiszai nagy öntözőrendszer főcsatornájának, a Keleti Főcsatornának Hajdúnánás és Balmazújváros közötti szakasza. Kezdeményezésére alkalmazták az úszószivattyú műveket a Tiszából tör-' ténő vízkivételre. A nagy történelmi sorsfordulót, az ország felszabadulását követően, korábbi őrhelyén, az Öntözésügyi Hivatal élén munkálkodik, majd ennek megszüntetése után, a vízügyi szolgálat egyszerű közkatonájaként, töretlen lendülettel, főmérnöki beosztásban folytatja újabb szellemi értékeket eredményező és gyakorlati alkotásokat előrevivő tevékenységét.