Hidrológiai Közlöny 1976 (56. évfolyam)

8. szám - Könyvismertetés

374 Hidrológiai Közlöny 1976. 8. sz. Dr. Fleps W.: Üj laboratóriumi szenny vízvizsgáló T. n.) HA3HAMAIOTCFL CBOÖO^HO Ha OCHOB3HHH ynoivwHyTbix H3MepeHHH MOWHO nOCTpOHTb T3KMe KpHBbie C IIOMOIUK) KOTOpbIX npH np0H3B0JlbHbIX KOHUeHTpaUHH aKTHBHOrO HJia, BpeMeHH npoxoHCfleHHH, H T. n. jierKO onpeaejiHTb CKopocTb noTpeéjreHHH KHCJiopoaa H yflejibHyio noTpeßHOCTb CTOMHOH BOflbl B KHCJIOpOfle. New laboratory device for wastewater analyses (respirometer) Part III. Flow-through analyses By Dr. Fleps, W. The analyses which the flow-through respirometer permits are described in detail. The flow-through respirometer consists substantially of an activated sludge model device with an active aeration chamber of round 1 litre, and complete with secondary settling-, raw water inlet and sludge recirculation units. The device is capable of measuring the amount of oxygen consumed even in continuous flow-through operation. Tho analyses which can be performed by means of the flow-through respirometer include a J the biodegradability, toxicity and nutrient salt demand of wastewaters, b J the rate of oxygen uptake related to 1 g dry substance, or to 1 litre aeration space, Figs. 5. and 7, c

) the specific oxygen demand of waste-waters, i.e., the amount of oxygen needed for the treatment of 1 litre waste-water, Figs. 5 and 6, d

) the amount of sludge produced per unit volume of waste-water undergoing biological treatment, Figs, 3 and 4, e ) the probable efficiency of treatment. In view of the fact that we are free to choose the circumstances of biological degradation, such as the concentration of activated sludge, load rates, temperature, etc., the analytical results can be plotted to curves indicating for any sludge concentration, retention time, etc. the rate of oxygen uptake and the specific oxygen demand of the particular waste-water. (Folytatás 365. oldalról) nyomdájának betűivel 1842-ben 65 oldalon megjelent értekezése az orvosok felé a balneológiai gyógykezelés alapelveit szabja meg, és ezzel az első hazai balneológiai tankönyvként tekinthető. A könyvet bőséges irodalom egészíti ki számos olyan kútforrást is felsorolva, amelyek egyáltalában nem, vagy. csak alig ismertek. Mazur Ernő orvos jelölt munkája!

1!,, Értekezés a fördői életrendszerről" már elsősorban a fürdőket igénybevenni szándékozók részére írott munka, amelyet lényegében az első hazai balneológiai jellegű ismertető és egészségügyi nevelő könyvnek tekinthetünk. A 27 oldal terjedelmű, Trattner és Károlyi pesti nyomdájának betűivel 1842-ben megjelent útmutató könyvecske a „fördósi szabályokat a fördés előtti, a fördőben, a fördés után" követendő irányelvekként foglalja össze a könyv első részében (9 — 20. oldal). A második részben a gyógyvizek behasználatáról szól (20 — 24 oldal), majd toldalékként „a szorosabb értelembe vett fördői életrendszerről" ír, ma is időszerű utasításokat adva a közönség számára (24 — 26. oldal). Az értekezéshez csatolt tézisek elseje szerint ,,a gyógyfürdők és forrásvizek használata orvosi tanácsadás nélkül többet árt, mint használ" — ma is értékes és időszerű útmutatókónt. Végül rá kívánunk mutatni a magyar balneológiai orvosi irodalom két különösen érdekes megnyilatkozására. A hazai balneológiai irodalom lefektette a fürdőkezelés irányelveit, megismertetett a legjelentősebb gyógyhatású ásványvizekkel, azok forrásainál létesült gyógyfürdőkkel, és mindezek révén orvosokra hatva igyekezett őket arra késztetni, hogy betegeiket a hazai gyógyfürdőkben gyógy kezeltessék. Ezek a munkák elsősorban, ha talán nem is kizárólag a honi orvosoknak szólottak, és a kezelésre szoruló betegek és hozzátartozóik a fürdőket aligha ismerhették meg. A mind nagyobb számban megjelenő útikönyvek mellett azonban hamarosan időszerűvé váltak a megfelelő tudományos megalapozottságú „fürdői úti könyvek" is, amelyek nyelve a fürdőket igénybe vevő osztrák ós német vendégekre tekintettel érthetően főképpen német volt. Ilyen értekezések, amelyek célkitűzése egyes fürdőkkel az osztrák és a német nagyközönség megismertetése viszonylag ritkák hazai irodalmunkban. Sigmund Károly Lajosnak —- aki később Bécsben lett orvosprofesszor — könyve Balatonfüredről és Tihanyról az egyik legkitűnőbb útleírás és propagandamű egy méltóan nagy fürdő ismertté tételéhez (1837). Marschall Martin Ferdinánd 1838-ban Pöstyénről írott részletes munkája egy másik hazai gyógyfürdő mintaszerű propaganda irata volt. Feltehető, hogy a túlzott reklám és propaganda ízű könyvek, bármennyire is kitűnőek voltak egyébként, éppen ezen jellegüknél fogva vívtak vagy vívhattak ki az orvostársadalom körében ellenszenvet és ezért nem került sor ilyen irányú iratoknak elkészítésére többé. Könyvismertetés Helmut Pankow: Algenflora der Ostsee. II: Planklon. (493 oldalon 880 ábrával, 26 táblán 175 fényképpel. Jena: VEB Gustav Fischer 1976. Vászonkötés. Ára külföldön 71,- M.) H. Pankow, a rostocki egyetem professzora Volkbert Kell és Brunhilde Martens közreműködésivel minden tiszteletet megérdemlő munkát végzett, midőn 778 szakirodalom felhasználásával, valamint saját vizsgálataival összefoglalta a Keleti-tenger algaplankton szervezeteit a benthikus kovaalgákkal együtt, mivel utóbbiak igen gyakran a planktonba kerül hetnek.'Nagy on ízléses kiállításban (a régi és kitűnő Pascher-könyvekhez hasonló alakban) adta ki a kiadó ezt az igen jelentős, az édesvizekkel foglalkozó szakemberek számára is nélkülözhetetlen határozókönyvet, kritikai összefoglalást. A csinos kiadvány a bevezetőn, a tartalomjegyzéken kívül sok, jól áttekinthető fejezetre tagolódik. Röviden ismerteti az alkalmazott halobiarendszert. Az előforduló algatörzsek és algaosztályok határozókulcsa után tér rá a Keleti-tengerben talált algák ismertetésére. A Cyanophyta törzs 19 nemzetségét 25 oldalon tárgyalja. A Chrsophyta Chrysophyceae osztályából 13 nemzetség, a Xanthophyceae osztályból 3, a Craspedophyceae osztályból 1 genus kerül bemutatásra összesen 13 oldalon. A határozókönyv legnagyobb részét a kovaalgák (Diatomaphyceae = Bacillariophyceae) foglalja le 263 oldal terjedelemben. A Pyrrhophyta törzs szervezetei 34 oldalt foglalnak le, a zöldalgák (Chlorophyta) 30 oldalt, végül az Euglenophyta 5 oldalt. A könyv igen jó részletes határozókulcsokkal rendelkezik. Az ábrák, fényképek szépek, nagyon megkönnyítik a pontos identifikálást. Külön kiemelendők a nagyon pontos irodalmi utalások, a legfontosabb szinonimák feltüntetése, mindenütt megemlítve alkotóikat és az évszámot. Valósággal könyvtárat pótol ez a munka! A határozót a már említett igen részletes irodalomjegyzék, az „Algenflora der Ostsee I. Benthos"-ra vonatkozó helyesbítések és kiegészítések (8 oldalon) és az index zárja. A jól szerkesztett, szép kiállítású, jó formátumú munkát az elméleti és gyakorlati hidrobiológusok kedves ós igen hasznos kézikönyvükként fogják használni. Dr. Hortobágyi Tibor