Hidrológiai Közlöny 1976 (56. évfolyam)
6. szám - Dr. Stundl, Karl: A Mura és a Dráva vízminősége
290 Hidrológiai Közlöny 1976. 5. sz. A Mura és a Dráva vízminősége* Prof. Dr. K. 9TUIDL" Az állandó Mura- ill. Dráva-Bizottságok megbízása alapján osztrák és jugoszláv szakérteikből álló kutatócsoport a Murán 15 év óta, a Dráván pedig 12 év óta, a két folyómenti határterületen vizsgálja a vízminőséget. Ezeknek a vizsgálatoknak az eredményeit közös beszámolókban rögzítették. Ezek során a vízminőséget kémiai és biológiai kritériumok alapján határozták meg. Nagy általánosságban az adódott, hogy a határszakaszon a Mura vízminősége Spielfeld és Radkersburg közt a 111. és IV. minőségi osztályok között, a Dráváé pedig a II. minőségi osztályon belül van. Ezek a minőségi osztályok a módosított Liebmann-féle szaprobia rendszeren alapulnak, amelyet Ausztria és Jugoszlávia közös megegyezése alapján a két említett vízfolyás jellemzésére használnak. Valamely víz állapotának ill. — minőségének megítélésénél természetesen a vízfolyás vízrajzi viszonyainak a figyelembe vétele is fontos. A jugoszláv szakértőkkel közösen megvizsgált Mura és Dráva folyók jellegükben nagyon eltérőek egymástól. Míg a Mura Grác és az államhatár között 3 tározótéren, középső szakaszán azonban lényegében beépítés nélküli medren folyik keresztül, ahol a szelvény érdessége és a nagy folyási sebesség következtében erős oxigén bevitelre kerül sor, addig a Dráva Villach és az államhatár között több nagy tározótérbe kerül és folyásának ezen a szakaszán egész tározótér-lánc alakul ki, amelv a jugoszláv területen is folytatódik. Ezekben a tározóterekben a víz keveredik ugyan, a vízhozam azonban erősen ingadozik, mert az a vízierőművek üzemétől és az energiagazdálkodás mindenkori követelményeitől függ. Ezért míg egy-egy vizsgálati időszak alatt a Dráván nyert vegyvizsgálati eredmények csak csekély különbségeket mutatnak, addig a Murában a — Grác fölötti szakaszon előforduló rendszertelen szennyvízbevezetés miatt — míg a határterületen is erősebb ingadozások állapíthatók meg. A Liebmann-féle szaprobia-rendszer az összes jellemző szervezeteken alapszik, így az előforduló szervezeteket faj és gyakoriság szerint vonja be az osztályozásba, ugyanakkor a kémiai minőségi paraméterek teljesen más alapokon nyugszanak. A biológiai eredményekből hosszabb időszak hatásaira lehet következtetni, míg a kémiai adatok csupán pillanatnyi komponensek, az oldott szubsztanciatartalom ingadozások felismerését csak akkor engedik meg, ha a vizsgálatokat hosszabb időszakokra terjesztik ki és egész sor egymásután következő mintavételt használnak a megítéléséhez. * Elhangzott a Magyar Hidrológiai Társaság Dráva .— Konferenciáján Siklóson, 1974. április 10-én. (Szerk.) ** A Gráci Műszaki Főiskola Mikrobiológiai, Víz- és szenny víztechnológiai I ntézet e. A biológiai minőségi paramétereket a vizek parti sávjában talált makroorganizmusok alapján állapítják meg. Kiegészítésül a lebegő anyagokat és az azokra telepedett szervezeteket is vizsgálják és bevonják a vízminőség megítélésébe. A vegy vizsgálat során, amelyet az éppen érkező vízből vett mintákon végeztek el, különbségek adódtak a parti sávbeii adatokkal szemben, amit a vízminőség megállapításánál figyelembe kell venni. Az évszakokra jellemző viszonyok, mindenekelőtt a különböző vízhőmérséklet és a napsugárzás, különbségeket idéznek elő a szervezetek letelepedésében, ezenkívül azonban arra is vezetnek, hogy közel egyforma vízjárás mellett a meleg évszakban a biológiai vizsgálati eredmények lényegesen kedvezőbbek. A magasabb vízhőmérséklet a mikrobiológiai átalakulásoktól függő kémiai eredményeket is befolyásolja, mint pl. az oxigénhiányt és az oxigénfogyasztást. A vizsgálatok körülhatárolása és módszere Míg a közösen végzett vizsgálatok első éveiben lényegében az oldott szerves anyag tartalmat a KMn0 4-felhasználás alapján, továbbá az oxigéntartalmat, az oxigénigényt és az oxigénfogyasztást határoztuk meg, ezenkívül kevert mintákon a tápanyagtartalmat (nitrogén és foszforvegyületek) is vizsgáltuk. 1965-től az összes vízmintavételeknél, egymástól több órányi időközökben még az oldott nitrogénvegyületeket mint az ammoniumot, nitrátot, nitritet és az oldott foszfátot is meghatároztuk. A korábbi vizsgálatokból az oldott szervesanyag tartalom meghatározása a KMn0 4-felhasználás alapján, 48 órás és 5 napos BOI-koncentráció és az oxigénfogyasztás mérése továbbra is megmaradt. A következő években ezeket a meghatározásokat kiegészítették a Mura-vizsgálat során a kémiai (KOI) oxigénigény káliumbikromátos megállapításával, valamint a szulfoligninek meghatározásával. A 24 órás vizsgálati időszak alatt minden kevert vízmintában meghatározták az összes keménységet, a karbonátkeménységet, a nem karbonátos keménységet, a szulfát, vas fenol és detergenstártalmat, valamint az összes nitrogéntartalmat és az összes foszfáttartalmat. A mintavételekre, — amelyeket az első vizsgálati években kétórás időközökben végeztek — és aminek során minden esetben a mintavétel helyén lényegében csak az oldott szerves anyag tartalmat, az oxigéntartalmat, valamint az oxigénfogyasztást mérték — 1965 óta nagyobb időközökben állapították meg és a mintákat ettől kezdve 4 órás időközökben vették. A biológiai vizsgálat során mindenekelőtt a parti régióból vett mintákat és nagyobb vízmennyiségekből leszűrt, lebegtetett hordalékot a helyszínen vizsgáltak meg, majd az
