Hidrológiai Közlöny 1975 (55. évfolyam)

9. szám - Bunyevác József: Karsztforrások vízminősége és szennyeződése Pécs területén

Bunyevácz J.: Karsztforrások vízminősége Hidrológiai Közlöny 1975. 9. sz. 427 tői a Misinán át a Tubesig, valamint a Lapisig terjedő karsztos területre hullott csapadék táplálja. A csapadékvíz a vízgyűjtő kőzeteinek belső réshálózatában gyűlik össze és áramlik a nehézségi erő hatására a peremen levő kapuk felé. A megfigyelések szerint [3] esős időben és főleg hóolvadáskor a Tettye és a Lapis közötti mészkőterületen felszíni elfolyás gyakorlatilag nincs, a csapadék a párolgási hányad kivételével felszín alá kerül. A beszivárgás az év folyamán és a vízgyűjtő terület egyes részein egyenlőtlen. Legdöntőbb a hóréteg vastagsága és elolvadásának menete. Ha a hóolvadást tartós esőzés kíséri, a Tettye vízhozama magas értékre ugrik, amely a víz utánpótlódásának megszűnése után lassan csökken, de a kiindulási érték felett marad 5—10 000 m

3 napi menynyiségnél. Ujabb hóolvadás vagy csapadék szinte órák alatt megnöveli a vízhozamot. Ilyen vízszintnél tehát a hozam érzékeny az esőzésre ós hóolvadásra. Ezek elmultával a vízhozam egyenletesen csökken a minimum felé, amely csökkenés száraz időszakban hetekig is eltart. Ha hóréteg nincs és az év első 4—6 hónapjában a csapadék mennyisége kicsi, a vízhozamgörbe minimum felé tart. Ilyenkor heves zivatarok sem befolyásolják a Tettye alacsonyra szállt vízhozamát. Száraz időben még viszonylag tartós esőzésre vagy bő csapadékú zivatarokra sem érzékeny. Ennek magyarázata, hogy a csapadék úgy szivárog le a kőzetbe, mivel sem víznyelők, sem kidolgozott, tág hasadékok nincsenek. A Tettye forrás vízgyűjtő területe bár nem hanyagolható el, de lényegesen fontosabb a vízhozam alakulásának megítéléséhez a hegység mészkőtömegeinek sajátos struktúrájú vízbefogadó és vízáteresztő képessége. A Pécsi Mecsek vízháztartásának és a Tettye forrásnak a vizsgálata alapján a tanulmány feltételezi, hogy a mészkőterület forrásainak — és így a Tettye forrásnak is — nincs egymástól jól elkülöníthető földalatti vízgyűjtő területe; a források mindegyike a mészkőkomplexumba szivárgó csapadékból táplálkozik. Vízminőségi vizsgálatok A Baranya megyei KÖJÁL mikrobiológiai, vízkémiai és toxikológiai csoportja 1973-tól kezdődően intenzíven foglalkozott a város ivóvízminőségi helyzetének komplex vizsgálatával. Ennek során rendszeresen végeztünk részletes mikrobiológiai és kémiai vizsgálatokat a tettyei vízmű kútházában és a Hunyadi út—Kaposvári utca találkozásánál létsített mélyfúrású kút (Hunyadi úti forrásvíz) vizéből vett mintákból is. A biológiai, bakteriológiai (összes baktériumszám, coliform baktériumszám, anaerob spórás baktérium, Streptococcus faecalis), enterális phag és kémiai (közel 30 komponens) vizsgálatok a vonatkozó szabványelőírások és módszertani útmutatók szerint történtek. Tettye forrás. A Pécsi Mecsek egyetlen jellegzetes és jelentős karsztforrása, amelynek több, mint 60 év adataiból számított középvízhozama 4000 m

3/nap [9], Minimális vízhozama 250 m

3/nap, maximális hozama 75 000 m

3/nap [3]. A rövid ideig tartó ún. árvízi hozamok a 40—60 000 m

3/nap mennyiséget is meghaladják. Vízgyűjtő területét több kutató [3, 10,11] a lehullott csapadék mennyiségéből, a feltételezett beszivárgási hányadból és a Tettyén kifolyó vízhozamból kiindulva próbálta kiszámítani. Ezeknek a változó és bizonytalan adatoknak a különböző mértékű figyelembevételével igen eltérő értékeket kaptak, így a forrás vízgyűjtő területe elfogadható módon ma sincs körülhatárolva. Forrásvíz hozamából a vízmű 1892 óta megszakítás nélkül napi 600—10 000 m

3 vizet hasznosít a városi ivóvízhálózat táplálására, jelentősebb költség nélkül, gravitációs úton. A vízminőség változásának megfigyelése azért is fontos, mert a 10 000 m

3/nap értéken felüli vízhozamnál megfigyelhető a forrásvíz zavarosodása és a vízminőség bakteriológiai szempontból is kifogásolt. Ezért a forrás vízét nem közvetlenül adják be a hálózatba, hanem csak megfelelő előklórozás után. Ez a szennyeződés származhat egyrészt a talajfelszínről, másrészt a forrás földalatti vízgyűjtő rendszerének repedéseit kitöltő agyagos, részben szerves üledékből. A magas vízhozamokkal bemosott törmelékben az aprószemű mészkövön kívül koptatott üvegcserép, faszéndarabkák és durvaszemű kvarchomok találhatók. Ennek alapján arra lehet következtetni, hogy a forrás ÉNy-i irányból szerkezeti rés mentén táplálkozik és a csapadék a felszín közelében levő antropogén eredetű hulladékot is juttat be a forrásvízbe [3], Hunyadi úti forrásvíz. Akaposvári forrás viszonylag magas, átlagosan 60—100 m

3 napi mennyiségre tehető vízhozammal a Tettyétől DNy-i irányban kerül felszínre. A forrásvíz, amely a fedőmárga roncsolt résein keresztül kapcsolatban van a karsztvízzel, rendszerint bakteriológiai szempontból és rendszeresen magas nitrát-ion tartalma miatt kifogásolt, csakúgy, mint a forráskomplexumból tálpálkozó, a Hunyadi út és Aradi Vértanúk útja sarkán levő közkút vize. Ennek elkerülésére és a magasabb vízhozam reményében a Pécsi Vízmű a Hunyadi út és a Kaposvári utca sarkán közel 60 méteres mélyfúrást létesített a forrásvíz kitermelésére. A vízgyűjtő terület körülhatárolása semmilyen minőségben nem történt meg, de a vízminőség változását magyarázó bonyolult hidrogeológiai viszonyok arra mutatnak, hogy ez nem is egy könnyű feladat. Bár tartós és folyamatos vízhozamméréseket nem végeztek, a Vízmű 1972—73 évi adatai alapján a kútból kivett mennyiség napi átlaga 200 m

3 volt, amelyből folyamatosan biztosítani lehetett volna a belváros egy részének vízellátását. Vizsgálati eredmények A Tettye-forrás és a Hunyadi úti forrásvíz jellemző bakteriológiai és kémiai komponens értékeit az 1. táblázat tartalmazza. A komplex mikrobiológiai és kémiai vizsgálatok adatai alapján biológiai szempontból adott időszakban a vízmintákat kifogásolni egyetlen esetben sem lehetett. Ugyancsak negatív eredményt kaptunk az anaerob