Hidrológiai Közlöny 1975 (55. évfolyam)
8. szám - Dr. Kelemen László: A Duna radioaktív szennyezései és hatásának megítélése
Hidrológiai Közlöny 1975. 8. sz. 34 J A Duna radioaktív szennyezései és hatásának megítélése* DE. KELEMEN LÁSZLÓ** Az utóbbi évtizedek rohamos ipari fejlődése és a kibocsátott környezeti és ezen belül vízszennyezések indokolják, hogy elindult egy világméretű kampány az emberi környezet szennyezése ellen. A széles körű környezetvédelem tulajdonképpen a termonukleáris légköri robbantások hatására indult el, amit más szennyező forrásokra is kiterjesztettek. A fejlődés gyorsasága talán egyetlen iparágban sem várható olyan mértékűnek, mint éppen a nukleáris iparban. Onnan azonban a levegő és a víz útján a környezetbe felaktivált elemek, hasadványok és hasadó anyagok, egyszóval radioaktív szennyező anyagok káros mennyiségben kerülhetnek ki. Mivel ezek az anyagok rendkívül kis mennyiségben már súlyosan veszélyeztetik az ember egészségét, vagy esetleg életét, ezért már ma igen szigorú előírások szabályozzák a környezet radioaktív szennyezésének mértékét. A környezetbe károsítás nélkül kibocsátható radioaktív szenynyezőanyagok mértéke viszont alapvetően változhat, számos környezeti, természeti és más helyi adottságtól, ezért ezeknek a tényezőknek egyértelmű meghatározása rendkívül fontos feladat, melyek jelenleg világszerte még kellően meg nem határozottak. A feladat jelentőségét és nehézségi fokát még növeli az a tény, hogy hazánk fő vízbázisa a Duna, amely Közép-Európa nyolc országának szennyvízbefogadója is. A magyar Duna felső szakaszán levő három ország nukleáris iparának fejlesztési prognózisa alapján megállapítható, hogy a jövőben a magyar Duna-szakasz radioaktív szennyezettségi szintjét ezeknek az országoknak a nukleáris ipara fogja meghatározni. Tehát függetlenül attól, hogy a hazai nukleáris ipar számára milyen szennyezőanyag kibocsátási küszöb-értékeket szabunk, a Duna vize a jövőben esetleg már több célra használhatatlan állapotban lép be a határon. Sok szennyező radionuklid ugyanis hosszú felezési idejű, ezért a Duna mentén bebocsátott radioaktív anyagok tekintélyes része a folyó hosszában összegeződik, mert ez esetben a folyó hagyományos öntisztuló képességéről nem lehet beszélni. A tanulmány rövid áttekintést kíván nyújtani a felszíni vizekbe jutó radioaktív szennyezések forrásairól és mértékéről, valamint a Duna jelenlegi és várható szennyezettségi szintjéről, továbbá a különböző szennyezettségi állapotnak a folyó életére és a különböző vízhasználatokra gyakorolt hatásairól. A dunavíz jelenlegi radioaktív szennyezettségi állapotának meghatározása hazai és külföldi vízminőségmérési adatok alapján történt. A jövőbeni állapot * Előadásként elhangzott 1974. október 8-án a Magyar Tudományos Akadémia Vízguzdálkodástudományi Bizottsága Vízellátási és Csatornázási Albizottsága ülésén. ** Országos Vízügyi Hivatal, Budapest közelítő meghatározását a nukleáris iparfejlesztés hazai és külföldi prognosztikai vizsgálatai és számos nemzetközi fajlagos szennyezési adat (normatíva) és NAÜ (Nemzetközi Atomenergia Ügynökség) ajánlása alapján végeztem. A szennyezések hatásainak megítélésére szintén nemzetközi és hazai irodalom ad alapot. Szükséges ismertetni már elöljáróban azt is, hogy a hatások megítéléséhez hazai kutatási eredmény alig, de nemzetközi viszonylatban is csak nagyon kevés adat áll rendelkezésre. Tehát számos esetben a megítélések és következtetések csak addig jutnak, hogy a keresett adatok meghatározásához milyen kutatások és vizsgálatok szükségesek elengedhetetlenül. 1. A környezet természetes radionuklid szennyezései Az ember környezetét kezdettől fogva számos természetes radionuklid szennyezi. Ezek eredetűket tekintve két csoportra oszthatók. Egyik részük földünk anyagát alkotják, tehát ásványi eredetűek, (termU, termTh és leányelemei, K stb.). A másik csoport kozmikus eredetű, a kozmikus sugárzás hatására a sztratoszféra határán keletkeznek és a troposzférába és bioszférába, tehát az ember környezetébe ( 3H, 1 4C, 7Be, 3 2P stb.) behullanak. Ásványi eredetű természetes nuklidok A földünkön a kőzetekben jelentős mennyiségű természetes urán ( t ermU) és thorium (term Th) található, melyek állandóan bomlanak és a spontán bomlás eredményeként átalakulnak különböző veszélyes és kevésbé veszélyes izotópokká. A 23 8U fizikai felezési ideje 4,49 • 10» év, a 23 2Th-é 13,9 • 10, 9 év, tehát a bomlás igen lassú. Igen veszélyesek egyes leány elemeik pl. 22 0Ra, 21 üPo, 21 0Pb. Az U Th és leányelemei a természetes előfordulás mértékétől függően a környezetben ós így a vizekben is különböző mennyiségben találhatók. Pl. néhány hazai gyógyforrás vizében 22 2Rn és ää sRa pCi/l-ben mért értéke a következő 22 2Rn 22 6Ra Bp-i Juventus forrás Bp-i Attila forrás Rábasömjői forrás 4300 6100 300 26,4 5,0 25,0 A pécsi mélyfúrású kutak vízadó rétegeiben a 22 2Rn és 22 0Ra értéke jelentős, egyes víztermelő kutak szennyezettsége az ivóvízben megengedett küszöb-érték körül mozog. A természetben előforduló káliumnak egy meghatározott százaléka (0,0125%) 4 0K. Mivel viszonylag jelentős mennyiségű K található a vízben is, a vízfolyásaink össz aktivitásának 30—60%-át
