Hidrológiai Közlöny 1975 (55. évfolyam)

4. szám - György Istvánq@146 - Dr. Erdélyi Mihály: A magyar medence hidrodinamikája

150 Hidrológiai Közlöny 1975. 4. sz. Dr. Erdélyi M.: A magyar medence 3. ábra. Magyarország lefolyástalan és rossz lefolyású területei az Alföld szintvonalaival Jelmagyarázat: (1) a hegyvidék határa, (2) lefolyástalan és rossz lefolyású terület, (3) szintvonalak (a tengerszint felett) ^•166. 3. Abflusslose und schlecht dränierte Gebietsteile Ungarns mit den Höhenlinien der Tiefebene Zeichenerklärung: (1) Grenze der Berglandschaft, (2) Abflussloses und schlecht dräniertes Gebiet, (3) Höhenlinien (über dem Meeresspiegel) b) Alacsony és magasabb dombvidék, ahol szárazföldi, tengerparti és tavi-lagunás eredetű plioccnkori kőzetek (a Dunántúlon és az Alföld szegélyén), vagy nagy területen vannak a felszínen, vagy különböző vastagságú (5—55 m-es) negyedkori folyóvízi homok, futóhomok, lösz, homokos löszfedővel takartam DK-Dunántúl vastag lösztakaróját 2—5 fosszilis talajréteg tagolja. Ezek késleltetik a löszben lefelé szivárgó víz mozgását. A pliocén rétegsorban az áteresztő képesség lefelé általában nem növekszik, szemben a Duna-Tisza közi hátság és a Nyírség negyedkori rétegsorával. c) Hullámos felszínű terület Dél-Dunántúlon a Balaton és a Dráva között futóhomokkal, homokos lösszel és vízzáró mocsári üledékkel fedetten (BelsőSomogy). A felszín alatti 20—100 m negyedkori üledéksorban közép- és finomszemű homokrétegekkel agyag és iszap váltakozik. d) A Magyar Medencében a lefelé csökkenő potenciál területei közül legfontosabbak az Alföld magasabb helyzetű homokhátságai (Duna-Tisza köze, Nyírség, Deliblát). Ezeket a területeket (3. ábra) vastag pleisztocén folyóvízi összlet jellemzi (1. ábra), melynek fedője több mint 80%-ban futóhomok, vékony löszös homok és lösz, olyan üledékek, melyeken át a csapadékvízből jelentékeny az utánpótlódás. E homokhátakat részben vagy egészben felső pleisztocénkori süllyedékek szegélyezik, lefelé növekvő potenciállal. Az Alföldi homokhátságok negyedkori üledéksorában általában két vízadó formáció van. A felsőben finomabb szemcsés és vékonyabb folyóvízi liomokrétegek települnek a rosszabb vízvezető képességű rétegsorra. A negyedkori üledéksor alsó felenegyede legnagyobb részt vastag, jól vezető homok és kavics, helyenként vékony iszap és finomszemű homoklencsékkel megosztva. Az egész alsó pleisztocén egységes vízadónak tekintendő. A két fő vízadó szint közötti folyóvízi rétegsor anyaga lencsésen települő folyóvizi iszap, finom homok, iszapos és agyagos homok. Az összlet áteresztő képessége jóval gyengébb, mind a fedőjé. A két jó vízadó összlet az Alföld szegélye mentén a köztes rétegsor fokozatos elmaradásával egységessé lesz anyagában is, dinamikailag is.így van ez pl. a Budapesttől DK-re levő negyed körívű területen, ahol a víz már szabadtükrű. Kutató fúrásokban végzett vizsgálatok szerint a lefelé csökkenő nyomású területeken a mélyen levő durvaszemcsés törmelékes vagy karbonátos kőzet vizének nyomása sokkal kisebb volt, mint ahogy azt várták. Ilyen nyomásviszonyokat találtak a karsztos hegyvidék peremén és a homokhátságok legmagasabb részein (3. ábra). Ezt a rendkívüli nyomáscsökkenést talán a CASAGRANDE-féle törvénnyel lehet magyarázni. Az előbbi mindkét esetben a mélyebb víztartó áteresztő képessége többszöröse volt a fedőben levő víztartókénak, ezért az alsó víztartók nyomásszintje igen kicsiny szögben dől. A felső-pannóniai hévizes szint nyomásfelszíne még gyengén sem követi a földfelszínt, hanem az