Hidrológiai Közlöny 1973 (53. évfolyam)

7. szám - Hajdú György: A főváros vízellátása

300 Hidrológiai Közlöny 1973. 7. sz. Hajdú Gy.: A főváros vízellátása 3. kép. Az eltörött káposztásmegyeri ikercsatorna, kibontása után (1923) 4. kép. A káposztásmegyeri főtelep gépháza a megújítás után A megújítási munkák keretében a budai vízellátási övezetekben számos víztárolómedence, a pesti oldalon pedig több nagyobb átmérőjű vezeték létesült. A vízműbővítési munkák csak az 1930-as években kezdődtek meg. Ezek a víztermelés növelését és a vízellátás biztonságát szolgálták mind a pesti, mind a budai oldalon. Megépült a Szentendre-szigeten több új víztermelő telep, amelyek vize részben Budának jutott a szentendrei Duna-ág alatt létesített bújtatón, részben Pestnek a Nagy-Dunaág alatt épített két járható csőalagúton át (5. kép). Budán (Békásmegyeren) új átemelőtelep és főnyomóvezeték létesült, Pesten a II. Atemelőtelep és a Káposztásmegyeri főtelep között elkészült az új, az ikercsatorna tartalékát képező vb gravitációs csatorna. A főtelepen az ottani és a palotaszigeti kutakból termelt vasas, mangános víz tisztítására 19 200 m

3/nap teljesítményű szűrőberendezés is létesült. A második világháború bombázásai a Vízműveket sem kímélték, de a legnagyobb megpróbáltatásokat az üzem számára a városért folytatott harcok jelentették. Ezek során a bombák, aknák és tüzérségi lövedékek a budai oldalon mintegy 650, a pestin pedig 350 helyen tépték fel a fő- és elosztóhálózatot. Hála a Vízmű-személyzet önfeláldozó munkájának, a háborús károk miatt a pesti oldalon csak néhány órára, a budai alsó övezetben pedig csak néhány napra szünetelt az életet jelentő ivóvízellátás. A budai hegyvidék vízellátását a Krisztinái átemelőtelep nagyobb zökkenés nélkül biztosította, annak ellenére, hogy a telepre 2800 akna hullott. A helytállásnak és a példamutató kötelességteljesítésnek műveinknél 22 hősi halottja volt. Ök Budapest lakosságáért, munkájuk közben áldozták életüket a hadszíntérré vált városban. A felszabadult Budapest — Nagy-Budapest A harcok megszűnésével a helyreállítási munkákat a Vízművek igen gyorsan végezte el. 1945. május 1-én a csőhálózatnak már 94%-a üzemképes állapotban volt. Az épületekben és gépi berendezésekben keletkezett károkat 1946. májusáig több mint 60%-ban helyrehozták. 1947-ben az üzem ismét az 1940. évi kapacitásnak megfelelően dolgozott. A hároméves terv keretében pedig megkezdődött a víztermelő berendezések bővítése az alapvető bázison, a Szentendre-szigeten. Ettől kezdve normális ütemben folyt a fejlesztés. Az igények azonban ugrásszerűen nőttek, ami 5. kép. Járható csőalagút a Nagy-Dunaág alatt 2 db 700 mm átmérőjű acélcsővel