Hidrológiai Közlöny 1973 (53. évfolyam)

5. szám - Boga T. László: Árvizek 1970 tavaszán Romániában

r Boga T. L.: Árvizek 1970 tavaszán Romániában Hidrológiai Közlöny 1973. 5. sz. 243 tatódott annak megfelelően, ahogyan a nyugati szél a Kárpátok nyugati lejtőit elérhette. Az esőzónában 15 — 20 gr/in

3 nedvességtartalmú trópusi levegőtömeg és 6—12 gr/m3 nedvességtartalmú poláris, hideg légtömeg találkozott. Ez a helyzet, továbbá a hegyek lejtő-kitettsége magyarázza az egyes rendkívüli területek nagy csapadékosságát. Miközben az Avas-Outin hegyvidéken és a Radnai havasok nyugati kitettségű részein 100—120 mm eső is esett, a délkeleti és keleti kitettségű lejtőkön még a magasabb hegyvidéken is alig hullott nagyobb eső (10—30 mm) május 12 és 13-án. Ugyanekkor a Kelemen havasok lábainál Teke 126,8 mm, Ragla 179,5 mm, Beszterce pedig 110,4 mm csapadékösszeget kapott. A Maros forrásvidékén átlagosan 30 — 50 mm eső hullott. Adélkelet felé haladó légtömegek a Kárpátok vulkáni hegyláncúnak lábánál újra 100— 120 mm csapadékot idéztek elő, ettől délre Székelyudvarhelyen már csak (55,8 mm-t, Brassóban 30 mm-t, Kézdivásárhelyen pedig 29 mm-t mértek. A legnagyobb csapadékintenzitást Besztercén regisztráltak 1970. május 12-én 15 órakor, amikorcsúcsértékében 3 mm/[tercet mértek. 15 és 15,10 óra között összesen 6 mm eső hullott Besztercén. Az 50 mm-es izohiéta az említett két nap alatt 25 ezer km

2-t határolt körül, amelvnek 37%-án 50— 80 mm, 38%-án 80-100 mm,' 15%-án 100-120 mm, 8%-án 120 — 150 mm, 2%-án 150 mm-nél több eső hullott Az esőzések idején a levegő hőmérséklete az alacsonyabb területeken 4—12 °C volt, és nagyjából 1800—2000 m körüli magasságban volt a fagy határa. Mint ismeretes, a május 12 — 13-i esőkből a FelsőTiszán és a Szamoson, valamint a Maroson keletkeztek minden eddigit meghaladó árhullámok. Május 20 és 25 között sok helyi eső hullott, amelynek hatása elsősorban a Maros vízgyűjtő területén érvényesült és második árhullámot idézett elő a Maros folyón. Ez az árhullám lényegében Szegednél találkozott a Tiszában akkor már kialakult, május 12 — 13-i esőkből származó és lefelé haladó árhullámmal ós Szeged vízmércéjén idézett elő minden eddigit meghaladó tetőzést 1970. június 2-án. Az 1970. júniusában történt további esőzésekkel és áradásokkal a leírások viszonylag kevesebbet foglalkoznak, ami érthető is, hiszen a legnagyobb katasztrófák valóban május folyamán keletkeztek. Megemlíthető azonban, hogy a június 10—12 közötti hatalmas záporokból a Szamoson és mellékfolyóin újabb, a májusihoz csaknem hasonló, bár kisebb és kevésbé tartós árhullám alakult ki. A Maroson és vízgyűjtőjén állandó, bár a májusinál elosztottabb vízterhelés volt, viszont a Körösön, a vízgyűjtő egészén olyan, román területen gátszakadást is okozó áradás történt, amelynek vízszíntjei 1 mnél is nagyobb magassággal haladták meg az eddig észlelt legmagasabb tetőzéseket. II. A hidrológiai események A Keleti Kárpátok nyugati lejtőiről lezúduló vízfolyásokon már május 12-én 14 és 19 óra között kialakultak a rendkívül erőteljes áradások. A többi kisebb folyón általában május 13-án 5 és 9 óra között alakultak ki tetőzések. A nagyobb folyókban 3000 2600 2600 U00 2200 2000 1800 ^tsoo Q mo 1000 wo 200 o 1970. V. 2. ábra. A Szamos 1970. évi árvize Puc. 2. Itaeodo'iuaa eomia p. CaMOiu e 1970-OM eoőy Abb. 2. Hochwasser an der Szamos im Jahre 1970 ezek a viszonylag kis időkülönbséggel lezúduló víztömegek gyakorlatilag találkoztak, és a helyzetet súlyosbította, hogy ezek a víztömegek középvízi állapotot, vagy annál magasabb vízállásokat találtak a folyókban. A lefolyási hányad nem volt mechanikusan értelmezhető, mivel, ha a mederben már előzetesen bent tartózkodó vizek hatását nem számították le, még egynél nagyobb értékek is kiadódhattak. Ezek leszámítása után is megállapítható volt azonban, hogy a Szamos vízgyűjtőjén 0,6 körül volt a lefolyási hányad (egyes területeken néhol ennél valamivel több is adódott). A Maros vízgyűjtőjén valamivel mérsékeltebb volt ez az érték, de sok helyen itt is 0,4 — 0,5 közötti értékek voltak meghatározhatók. Több értékelés nagy jelentőséget tulajdonított a légtömegek dinamikájára gyakorolt orográfiai hatásoknak, és megállapították, hogy a csapadékhullásban és a lefolyásban viszonylag kis területen belül is nagy jelentősége volt az adott széliránynak megfelelő lejtő-kitettségeknek. A Szamos mellékvízfolyásain a fentieknek megfelelően nagy eltérések voltak. Az árhullám döntő részét 1970 májusában a Nagy-Szamos és felső szakaszának mellékfolyói, a Sajó és Beszterce, valamint a Lápos rendszer adták. A 95 km

2 vízgyűjtő területű Fernezelyi víztároló alatt a lefolyás olyan mértékű volt, mintha a vízgyűjtőről 153 mm csapadékvíz folvt volna le. A Szamos Szatmárnémeti szelvényében a tetőző vízhozamot 3340 m^/s-re teszik a tanulmányok. Megjegyzendő, hogy Szatmárnémeti városát ez az árvíz elöntötte, és a becslések szerint, a Szamos völgye, ill. töltésezett medre 2000—2200 m

3/s-nál nagyobb vízhozamnak a szállítására már képtelen. A Maros árhulláma 1970. májusában csak Maroshévíz alatt alakultki,és elsősorban a Kelemen havasokból lefutó mellékvízfolyások árhullámaiból keletkezett. Az így lefolyt vizekhez még bizonyos mennyiségű hóolvadék víz is hozzáadódott. Gyulafehérvár körzetében a katasztrófát az okozta, hogy a Maroson és a két Küküllőn érkező árhullám szinte órányi pontossággal összetalálkozott, a leírásck szerint valóságos ,,vízhegvet" képezett, és több mint három méterrel meghaladta az így keletkező víztömeg az eddigi maximális vízállást. Olyan magas tetőzés volt Gyulafeliérvárott, hogy ámbár a Maros