Hidrológiai Közlöny 1972 (52. évfolyam)

12. szám - Beszámoló a Magyar Hidrológiai Társaság 1972. április 24-én tartott évzáró üléséről

Beszámoló a Magyar Hidrológiai Társaság 1972. évzáró üléséről Hidrológiai Közlöny 1972. 12. sz. 569 gekben, s mi olvadhat fel ezekből a vízben, honnét a vizek saját jellegei támadnak". Az I. Földirati viszonyok fejezetben részletesen leírja a két megye folyóit, tavait és mocsarait. A II—VII. fejezetben részletes anyagvizsgálat alapján ismerteti a különböző talajnemeket, elterjedésüket, azokat térképezi, és megveti alaj)ját a magyar talajtannak. A Vili. Hidrográfiai viszonyok fejezetben leírja, hogy a kutakban 3—4 ölre elég ásni, víz bőven van benniik, kivéve a rendkívüli szárazságokat. Jelzi, hogy egyes kutakban ásványvíz van. A végén javasolja a geológiai kutatások eredményeként artézi kutak fúrását. Idézem: „BékésCsanád egész területén sőt mondhatnám a KarcagNagyvárad és Arad—Szeged szélességi foka közt levő egész területen ajánlandó a mély kutak ásása vagy furatása, s ezek kellő mélységre levive, tán kevés kivétellel fognak adni jó vizet oly bőségben, hogy a tartós szárazság alatt nem fogják a szolgálatot megtagadni". Mindezt Szabó 1860-ban 112 évvel ezelőtt írja, amikor nyoma sem volt még az Alföld talajtani térképezésének, nem volt az Alföldön még egyetlen artézi kút sem (az egész országban is esak 3 volt Ugod, Buda Krisztinaváros és Csőr) és Zsigmondy Vilmos is csak 1866-ban mélyíti le Harkányban az első artézi kutat. Folytathatnám még Szabó vízzel foglalkozó tanulmányainak sorozatát, azoknak értékelését, de elég lesz talán egyik gyakorlatilag legfontosabb, máig is aktuális Budapest ivóvízellátásával foglalkozó munkásságáról megemlékeznem. Budapest ivóvízellátásának kérdése már évtizedek óta napirenden volt, s a szakmai vita akörül folyt, hogy mesterségesen szűrt vagy természetesen szűrt Duna-vízre telepítsék a vízművet. Szabó József mint már bevezetőmben említettem már, 1854 óta foglalkozott Budapest földtani térképezésével, s erről szóló összefoglaló munkája 1858 és 1859-ben nyomtatásban is megjelent. Szabó munkája nyomán indult meg Budapest és környékének geológiai és hidrogeológiai feltárása. 1868-ban Lindley a mai parlament helyén parti szűrésű Duna-vízre telepítve megépíti az első ideiglenes vízművet. TAndley távozása után a fővárosi vízmű vezetője IVein János lett — aki az ideiglenes vízmű építésekor Lindley munkatársa és leglelkesebb, következetes híve volt a természetes szűrési rendszernek. Emiatt nagyon sok támadás érte a mesterséges szűrés hívei részéről, ezért 1874-ben a fővárosi közgyűléstől egy talajvizsgáló szakértő bizottság kiküldését kérte. A kiküldött bizottság vezetője Szabó József, tagjai Hof mann Károly egyetemi tanár, Zsigmondy Vilmos bányamérnök és Ballá Mátyás fővárosi fővegvész voltak. A bizottság Újlak és az Óbudai sziget felső része közt 34, a pesti oldalon az Újpesti sziget és Lánchíd közt 63 feltáró fúrást végeztetett, melyek beigazolták, hogy a Duna mindkét partján megfelelő kavicsréteg van, amely alkalmas a Duna vizének természetes megszűrésére. (A fővárosi talajvizsgáló bizottság jelentései és mellékletei. 1877). Sajnos a bizottság megállapítása és Wein János küzdelmei dacára a pesti végleges vízmű megépítése nem indult meg, ámbár Szabó már 1877-ben határozottan a Budapesttől északra található természetes szűrt Duna-víz és a gödi forrásvizek hasznosítása mellett foglalt állást. A vízmű megépítése ennek dacára elmaradt, s ezért Szabó tovább harcolt a főváros ivóvízellátásának megoldása érdekében. 1877-ben a természettudományi társulatban 3 előadásban számol be „Az ivóvíz kérdése Budapesten", melynek szövege a társulat kiadásában 1877-ben nyomtatásban is megjelent — ebben részletesen elemzi, adatokkal támasztja alá saját és Wein elgondolásainak helyességét. (Megjegyzem, hogy Szabó már 1855-ben beadványt intéz a fővároshoz: „Indítvány a budapesti vízvezeték végleges berendezése tárgyában", melyben kifejti álláspontját.) A tanulmányból érdemes idézni az összefoglalást: „A feladat tehát a mostani kibővítéssel még nincs végleg befejezve, teendők maradnának fenn a következő sorrendben: 1. A Wein-féle terv szerint a kibővítés eszköz lendő, mert minden oda mutat, hogy ezen a módon jó ivóvíz a lakosság mostani számának elegendő mennyiségben kerül ki. 2. Ezen új vízvezeték is oly szorgalommal lesz tanulmányozandó, mint az eddig. A hőfoki és különösen chemiai vizsgálások rendszeresen lesznek teendők, néha-néha a mikroszkóp segítsége is igénybe lesz veendő. Ezen tanulmányok fogják aztán valóságban kitüntetni, liogy minden, mire számítani elégséges indokaink voltak, csakugyan bekövetkezett-e. 3. A déli és északi szomszéd vízterületek fúrás és próbakutak által tovább tanulmányozandók. 4. Pest területének azon sajátsága, hogy ez homoktenger, melynek kellemetlensége és kopársága csak sok víz által győzethetik le, igen kívánatosnak teszi mindenek fölött a bőséges és olcsó vizet, és ezt úgy érthetjük el, ha a Dunavizet közvetlenül vezetjük fogyasztási helyekre. A víz természeti viszonyai mindenütt localisált jelleggel bírván, a mi fővárosunk

ban a balparton mily jótétemény volna olcsó Dunavíz mindazon fentebb elősorolt czélokra, melyekre valóban kár szűrt vizet alkalmazni, sőt a növényzetre nézve határozottan mondhatjuk, hogy a Dunavíz jobb, ennél fogva ezen feladat megoldására is van bőséges ok gondolni." (Budapest vízellátása nem okozna ma annyi gondot, ha Szabó 95 év előtti két vízvezeték elgondolását megvalósították volna!) Szabó tovább folytatja vizsgálatait s 1885 majd részletesebben 1887-ben beszámol „Göd környéke forrásainak geológiai s hidrográfiai viszonyai"-ról. (Értekezések a term.-tud. köréből. XVII. k. 1. sz.). Ebben a dolgozatában ismerteti a források „hőfoki", mennyiségi adatait, geológiai, tektonikai, mélységi stb. viszonyait. Szabó munkássága nyomán Wein János már 1884-ben javasolta a káposztásmegyeri vízmű megépítését, de az építés csak 1893-ban indult meg. Szabó és Wein évtizedes harcát a főváros ivóvízellátásának helyes megoldásáért még mindig támadták, elég talán idéznem Baló Mátyás fővegyész akad. lev. tag közleményéből (Budapest főváros ivóvíz kérdése Mathematikai és term. tud. értesítő