Hidrológiai Közlöny 1972 (52. évfolyam)

9. szám - Dr. Karácsonyi Sándor–Dr. Scheuer Gyula: A dunai magaspartok vízföldtani sajátosságai

375; Hidrológiai Közlöny 1972. 9. sz. A dunai magaspartok vízföldtani sajátosságai Dr. KARÁCSONYI SÁNDOR»— Dr. SCHEUJilt GYULA» A vízföldtani-építésföldtani tájterületek között sajátos helyet foglal el a Dunamenti magaspartvonulat. E területen — elsősorban a Földmérő ós Talajvizsgáló Vállalat tevékenysége róvón — sokirányú vizsgálatokra került sor. E vizsgálatok egyrészt beépítésre kiszemelt területek előkutatását, másrészt vízföldtani feladatok megoldását célozták. E mellett problémák adódtak mozgás jelenségek okának felderítéséből és a további kárelhárítás megelőzéséből is. E vizsgálatok alkalmat adtak a területi adottságok átfogó elemzésére. Ezen belül egységesen mutatták azt a vízföldtani sajátosságot, amely az egész partvonulatra jellemző. Tanulmányunkban bemutatjuk e sajátosságokat annak reményében, hogy a jövőbeni lokális vizsgálatok eredményei, ezáltal a regionális adottságokkal gazdaságosabban lesznek öszsze vethetők. 1. Földtani és geomorfológiai felépítés A Duna jobb oldalán Érd és Mohács között kb. 200 km-es hosszúságban kisebb-nagyobb megszakításokkal a folyó völgyét meredek partok határolják. A Dunát kísérő természetes feltárások hosszú sora, valamint az utóbbi évtizedekben végzett kutatások és a korszerű üledékföldtani vizsgálatok mind nagy lépést jelentettek az adottságok komplex megismerése felé (1. ábra). A part sok helyen függőleges, ill. közel függőleges 10—30 m magasságú fal. Általában ezek adják a természetes feltárásokat a Duna mentén. Ahol csúszásveszély nincs, illetve a terület megállapodott, a part rendszerint természetes lejtővel kapcsolódik a Dunához. A csuszamlásos helyeken a Duna eróziós tevékenysége révén közvetlenül a partnál 4 — 5 m magasságú előpartok mutathatók ki. A mozgások morfológiailag [33] a szeletes csuszamlások csoportjába tartoznak, talajmechanikailag [19] a partrogyások körébe sorolhatók. A Dunát hosszan kísérő magaspartok mögöttes területei, amelyek meghatározó szerepet játszanak a mozgások, azok jellege és a vízföldtani viszonyok kialakulásában, különböző geomorfológiai formát mutatnak. Annak figyelembevételével, hogy a magaspartokhoz milyen morfológiai formák csat lakoznak megkülönböztethető: pannóniai tábla (Érd-Ercsi); nagy területi elterjedésit kevésbé tagolt löszfennsík (Dunaújváros); völgyekkel vagy sülylyedésekkel lehatárolt kisebb löszfennsík (Dunaföldvár), völgyekkel vagy süllyedékekkel kísért löszhál (Kisapostag) és lösz-szigethegy, (Dunaföldvár-Kálvária). A magaspartok földtani felépítésében felsőpruinóniai és negyedkori üledékek vesznek részt. A felsőpannóniai rétegek a felszínen áltaban csak kisvastagságban — az Érd-Ercsi közötti szakasz kivételével — a magaspartok lábánál bukkannak ki. A fúrási adatok, valamint a helyszíni megfigyelések alapján a felsőpannóniai összletre a változatos üledékképződés a jellemző. A finom rétegezettség a különféle — agyag, iszap, homok, homokkő, — rétegek gyors váltakozása mutatható ki. * Földmérő ós Talajvizsgáló Vállalat, Budapest. A pannóniai rétegeket sok esetben csúszamlások anyaga vagy dunai kavicsos képződmények elfedik, ezért nyomozásuk és kimutatásuk nehézségekbe ütközik. 1. ábra. A Dunamenti magaspartvonulat szakaszai Puc. I. y<tacmKu eucoKoeo őepeea p. Jlytiaü Abb. 1. Strecken des Hochuferzugs entlang der Donau