Hidrológiai Közlöny 1971 (51. évfolyam)
8-9. szám - Domokos Miklós: Módszer a vízkészlet-gazdálkodási döntések eddiginél jobb megalapozására
366 Hidrológiai Közlöny 1971. 8—9. sz. Domokos M.: Módszer a vízkészletgazdálkodási döntésekben általánosítása. A t>x mintájára alkotott ).t mutató definíciója: J»4 i [•--$-]* < 6 I» (Ennek a X mutató nyilvánvalóan a x—1 esethez tartozó speciális változata.) Ugyanakkor a (37) szerinti indikátorfüggvény négyzetének, w 2(í)-nek várható értékeként értelmezett / (2) mutató a mélyebb vízkorlátozásra fokozottan érzékeny s ezzel jól érvényesíti azt a tapasztalatot, hogy a vízhasználatok jelentős csoportjánál az időben elnyújtottabb, de kisebb mértékű vízkorlátozás kisebb veszteséget okoz, mint az előbbivel azonos X mutatójú, de rövidebb és mélyebb vízkorlátozás [14]. Mind a X x, mind a X^ mutatóhoz előállítható a (44)-hez hasonló típusú, a gyakorlati számításra közvetlenül alkalmas képlet. 5. összefoglalás A magyar vízkészletgazdálkodási gyakorlatban a döntések alapjául szolgáló vízgazdálkodási mérlegek mutatójául eddig szinte kizárólag a vízkorlátozásos időszakok viszonylagos tartamát alkalmazták. Ezt a mutatót, ill. annak kizárólagosságát az utóbbi időben sok bírálat érte, mivel a vízhasználatoknak csak szűk körére jellemző és ezért általában nem tesz lehetővé kellően megalapozott vízkészletgazdálkodási döntéseket. E tanulmány célja olyan új vízkorlátozási mutató keresése volt, amely az előbbinél alkalmasabb a döntések megalapozására és a gyakorlati számításokban is könnyen alkalmazható. E cél érdekében — a vízgazdálkodási mérleg alapfüggvényeinek és tárgyidőszakának vizsgálata után — a vízkorlátozási indikátorfüggvény bevezetésével kidolgoztuk a vízkorlátozási mutatók általános és szabatos elméletét, majd — ebbe az elméletbe illesztve — tárgyaltuk a Magyarországon eddig alkalmazott mutatót és levezettük az új X mutatót. Az utóbbi mutató az átlagos viszonylagos vízhiányt méri. Olyan vízhasználatok esetében használható jól, amelyeknek a vízkorlátozás okozta termeléscsökkenése a népgazdaságnak a vízkorlátozás mindenkori viszonylagos mértékével arányos veszteséget okoz. Ez a tulajdonság a vízhasználatok tág körére jellemző, az új mutató tehát a régebbitől eltérően a vízkészletgazdálkodási döntések megalapozására általában nagyon jól használható. A X mutató gyakorlati alkalmazására, jóllehet a nemzetközi szakirodalom is, bár nem definiálja szabatosan, de elvileg legjobbként ajánlja, eddig elsősorban azért nem kerülhetett sor, mert nem volt ismeretes a kiszámításra szolgáló egyszerű módszer. Most, az e tanulmányban levezetett (44) összefüggés megtalálásával lehetővé vált e hatékony vízkorlátozási mutató széles körű alkalmazása a vízkészletgazdálkodás gyakorlatában. A tanulmányban kidolgozott általános elmélet egyéb hasznos vízkorlátozási mutatók levezetését is lehetővé teszi. A vízkészletgazdálkodási kutatás azzal, hogy kidolgozza a vízkorlátozási mutatók elméletét és konkrét képviselőit, a gyakorlat számára voltaképpen választékot nyújt. E választék használhatósága azonban nagymértékben függ attól, hogy a mérnöki-matematikai eredményeket mennyire egészítik majd ki a vízkorlátozási és kapcsolatos mutatókra vonatkozó közgazdasági vizsgálatok. Kétségtelen ugyanis, hogy a vízkészletgazdálkodási tevékenység egyre kevésbé nélkülözheti a közgazdasági megalapozást. így pl. a valamely adott feladat szempontjából legmegfelelőbb vízkorlátozási mutatótípus kiválasztásában, de még inkább a hozzá tartozó vízhiány-tűrés konkrét értékének felvételében közgazdasági döntésekre szorulunk. IRODALOM [1 ] Dégen I.: Vízkészleteinkről. Tudomány és Mezőgazdaság VI. évf. 5. sz. (1968. szeptember). [2] Bogárdi J.: A vízkészletgazdálkodás tudományos alapjai. Magyar Tudomány (Az MTA Értesítője). LXXV. kötet. Új folyam XIII. k. 1. sz. 1%68. január. [3] Csermák B.: A vízhasználatokkal kapcsolatos időszerű hidrológiai ós vízkészletgazdálkodási kérdések. Kandidátusi értekezés. Kézirat. Budapest, 1968. [4] V. Nagy I.—Erdélyi M.: Alkalmazott hidrológia. BME Továbbképző Intézetének kiadványa. M. 220. Kézirat. Tankönyvkiadó, Budapest 1970. [5] Dyck S.—Schramm, M.: Stochastische Methoden der Speicherwirtschaft. Mitteilungen des Intitutes jür Wasserwirtschaft. H. 28. VEB Verlag für Bauwesen. Berlin, 1 968. [6] Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézet (VITUKI): Vízkészletgazdálkodási Értelmező Szótár (Tervezet). Budapest, 1968. [7] Filipkowski, A.: A vízgazdálkodási mérleg időszerű kérdései Lengyelországban. Vizügyi Közlemények, 1969/1. [8] Domokos M.: A vízgazdálkodási mérleg mutatói. Vizügyi Közlemények, 1967/3. [9] Déri J.: Sztochasztikus program a biztonsági vízkészlet meghatározására. Hidrológiai Közlöny, 1970/2. [10Szigyártó Z.: Hidrológiai események valószínűségének becslése eloszlásfüggvények segítségével. Vízügyi Közlemények, 1964/4. [11] Domokos M.—Szász D.: Eloszlásfüggvények alkalmazása a vízkészletgazdálkodásban. Hidrológiai Közlöny, 1968/10. [12] Rényi A.: Valószínűségszámítás. Tankönyvkiadó, Bp. 1966. [13] Szőkefalvi Nagy B.: Valós függvények és függvénysorok. Harmadik kiadás. Tankönyvkiadó. Budapest, 1969. [14] Votruba, L.: Uplatnéni akonomickych hledisek pri dodávce vody. Práce CVUT. Praha 1963/3. [15] Klemeé, V.: Reliability estimates for a storage reservoir vvith seasonal input. Journal of Hydrology. January 1969. MeTOfl flJiH Sojiee xopomero oöocHOBaHMji peUieHHH B 06íiaCTH X03flHCTB0BaHHH C BOflHbIMH pecypcaiviH flOMOKOUl, M. B BGHrepcKOH npaKTHKe x03HHCTB0Bamiíi c boahhmh pecypcaMH chx nop noi<a3aTejieM BO«oxo3flHCTBeHHi,ix öanaHcoB — cjiywamHx ochoboh RJIH peuieHHü — SbiJi npHMeHeH 0TH0CHTejibHbiií cpoK nepHOflOB, orpaHHHeHHbix b Boae. B nocjieflHee BpeMfl stot noKa3aTejib, BepHee HCKJiio<iHTe.nbHoe ero npiiMeHenHe nojiywaan MHoro Kpnthkh, nocKOJibKO oh xapawrepeH TOJibKO Ha y3KHÜ i<pyr
