Hidrológiai Közlöny 1970 (50. évfolyam)

8. szám - Bulkai Pál–Rácz Tamás: Budapest környéki településgyűrű vízellátása és szennyvízelhelyezése

376 Hidrológiai Közlöny 1970. 8. sz. Bulkai P.—Rácz T.: Budapest környéki települések talom növekedése ellen, ahogy ezt a vecsési vízmű példája mutatja, mivel az aktív műtrágyázás hatása a szükségesen fokozódó víztermelés következtében terjedő leszívási tölcsérben a mélyebb rétegekben is emelheti a nitrát tartalmat. A Budapestről délkeletre fekvő községek ellátása az előbb említett egyedi, vagy helyi regionális vízmű kiépítésén kívül más módon is történhet. Amennyiben a Csepel-szigeten nagy mennyiségű, és megfelelő minőségű víz szerezhető be, ezt fel lehetne használni a terület vízellátására. A megoldás kétféle módon is elképzelhető. Az egyik mód nagynyomású (ún. expressz) vezeték építése Taksony és a községek között (Alsónémedit egyébként is a szigetről célszerű ellátni). Ez a vezeték a Monori járás 8 községét (Ecser, Gvömrő, Maglód, Mende, Monor, Péteri, Üllő, Yecsés) és Gyált, esetleg Felsőpakonyt, a déli regionális rendszerbe kapcsolná be. A másik megoldás a regionális vízmű és a Fővárosi Vízmű közötti kooperáción alapulna. A Fővárosi Vízmű — mint már említettük — a Csepel szigetről kívánja elsősorban a déli területek vízellátását biztosítani. Elképzelhető az, hogy a községek számára szükséges 41 000 m

3/nap vízmennyiséget a közös Csepel-szigeti vízműből a regionális vízmű „átadja" a fővárosnak, s ugyanezt a mennyiséget a Fővárosi Vízmű Pestimrén és Rákoscsabán keresztül adná vissza az ellátandó területnek. Gazdasági vizsgálattal tisztázható, hogy melyik megoldás az előnyös. A távvezeték építésével szemben áll ugyanis a főváros területén szükséges új vezetékek és vezetékcserék építésének költsége. Összefoglalás, regionális üzemelés A fentiekben röviden vázoltuk a főváros körüli településgyűrű vízellátásának megoldását. A korszerű, az igényeket teljesen kielégítő, és a meglevő vízkészletek gazdaságos kihasználását lehetővé tevő ellátás regionális vízművek megépítésével biztosítható. Mind a pesti, mind a budai parton 2—2 mű kialakítására van lehetőség. A budai oldalon a fővárostól északra épülne a Dunakanyar Regionális Vízmű, a fővárostól délre pedig az érdi térség Regionális Vízműve. A pesti oldalon épülhet északon a Vác—Gödöllő—Dunakeszi Regionális Vízmű, mely lényegében a nevezett települések által határolt háromszög alakú területet látná el. A Csepel szigeti és a déli területek Regionális Vízműve a sziget egész területét, valamint a fővárostól dél-délkelet irányban fekvő községek vízellátását oldaná meg. Az elképzeléseket illusztrálja az 5. ábra. A négy nagy területre kiterjedő regionális vízmű magas színvonalú, egységes üzemeltetést kíván meg. Az üzemeltetés színvonala feltétlenül magasabb lehet a tervezett nagy-kapacitású telepeken, ahol a vízkezelés, ellenőrzés szakszerűen biztosítható. A négy regionális vízműből álló Budapest környéki regionális vízmű üzemeltetése önálló vállalat keretében történhetne, ahogy ezt a már említett Párizs környéki három nagy rendszerre tagozódó regionális vízműnél is megoldották. Az előzőekben a Budapest környéki települések vízellátásának legcélszerűbb módját, a regionális vízművek kiépítésének lehetőségeit, az arra vonatkozó elgondolásokat vázoltuk. A magas fokú vezetékes vízellátás megvalósítása szükségessé teszi a keletkező szennyvíz elvezetésének, kezelésének megoldását is. Egyes községekben, körzetben a szennyvíz-kérdés ugyancsak összevontan, a fővárosi csatornahálózathoz kapcsolódva, másutt — a helységek többségében — egyedi művekkel oldható meg. A terület szennyvízelvezetési és kezelési kérdéseivel jelen cikk folytatásaként külön kívánunk részleteiben foglalkozni. BoAOCHaSwemie H pacnojioweHHe CTOHHMX BOA B HacejieHHbix nyHKTax, no KOJibuy BOKpyr By^aneuiTa EyMcau. H.—Pau. T. EypHoe pa3BHTiie nocejiKOB, pacnojio>KeHHbix no KOJibny BOKpyr Ey/ianeiiiTa TpeöyeT coBpe.weHHoe perneHiie BoaocHaő>KeHHH h KaHajiH3aiuin. HywcHO OTMeniTb, MTO BOAOCHAÖ>KeHiie arrjioiwepauHH B iiacTonmee BpeMsi He oőecnemiT n0Tpe6H0CTH Ha cooTBeTCTByioiueM ypoBHe. Hbine paö0Tai0inne B()AonpoB0AHbie CTannwi iiMeroT npoM3BOAHTejibHOCTb 58,7 Tbic. M

3/cyTKH, no peanbHaa noTpeŐHOCTb y>Ke cefmac AOCTHraeT 78 TWC., a B miKe 120 Tbic. M

3/CYTKH. JIJIH 0Kpy>Kai0innx nocejiKOB, pacriojio>KeHHbix BOKpyr ByaanemTa rocnoflCTByiomnü xapai<Tep AaCT I1M6HH0 npHTH>KeHHe CTOJIHUbI, HO OHM C T0MKH 3peHIW BOfloCHaőMfeHiiH pacnajioraioT eme c TaKoií ocoSeHHOCTbro, KAK nojiHB ca/iOB H KypopTHbifí xapai<Tep STHX MeCT. Pa3BHTne conpoBo>KAaeTC5i c yBejiiiHemieM HaceJieHiui h BCneflCTBiie B0A0fl06bmn. C yqeroM cpeAHeft AoSbiqii BOAW PA3BMTHE CONPOBOWCAAETCN c YBEJNMEHHEM BOAOAOSbiHH B pa3Mepe 190 000 M

3/cyTKH B 1985 r., 230 000 M

3/cyTKn B 2000 r., a B miKe C00TBeTCTBeHH0 260 000, TO ecTb 330 000 3/cyTKn. PeraoHanbHoe pa3BHTMe TpeöyeT ripe>KAe Bcero Haxo>KAeHne penioHajibHbix 3anacoB B Boae w nx oSecnenenne Ha aaHHoií TeppiiTopnn. no H.MeiouiHMCH cooöpa>KeHHflM OCHOBHbIM BOAHbl.M HCT0MHIIK0M AJIH AaHHOÍÍ MeCTHOCTH HBUHETCH p. ÍTYHAIÍ, coopywaeMbie me peniOHajibHbie BOAonpoBOAHbie CTaHUMH AOJDKHM onepaTbcn Ha ^yHaii B KaKoií TO (fiopMe. BepoflTHO co3AaeTCH He TOJibKO OAHa perHOHajibHan B0Aonp0B0AHaH CTaHnnn, a uenb HeCKOJlbKHX BOAOnpOBOAHblX peTHOHajIbHblX CTaHUHH Morjia öbi oöecneMiiTb coBpeMeHHoe oSecneMenne HaceneHHbix nyHKTOB. MOJKHO npeflCTaBHTb, MTO STH B0A0np0B0AHbie CTaHUHH B nepeneKTHBe COeAHHHIOTCfl H MOHíeT ÖblTb, HTO B őojiee OTAajieHHOH nepeneKTHBe STH CUCTEMM coeAHHHIOTCfl C BOAOCHaŐHCeHHeM CTOJIHUbI. CraTbji nocTpoeHa Ha npoeKTiipoBOMHbie MaTepnajibi, pa3paŐ0TaHHbie B FnApOTeXHimeCKOM ItpoeKTUpOBOMHOM npeAnpHHTHH (BH3HTEPB). Wasserversorgung und Abwasserbeseitigung des Siedlungsringes in der Umgebung von Budapest Bulkai, P.—Rácz, T. Die rasche Entwieklung des Siedlungsringes in der Umgebung von Budapest erfordert eine je rasohere, moderne Lösung der Wasserversorgung mit öffentliehen Werken. In ihrer Gesamtheit kann gesagt werden, dass derzeitig die Wasserversorgung der Agglomeration die Ansprüehe nieht auf entsprechendem Niveau befriedigen kann. Die zur Zeit in Betrieb stehenden Wasserwerke verfügen über eine Wassergewinnungskapazitát von 58 700 m

3/Tag, demgegenüber erwünscht der gegenwártige reale Bedarf durohsehnittlieh 78 000, in der Spitze 120 000 m

3/Tag. Diesem Gebiet verleiht die Anziehungskraft der Hauptstadt den vorherrschenden Charakter, doeh bestehen zahlreiche individuelle Eigenheiten aus Sieht der Wasserversorgung, wie z. B. die Bewásserung der Gárten, der Erholungsgebietscharakter. Die Entwieklung hat eine betrachtliehe Erhöhung der Einwohnerzahl und demzufolge des Wasserbedarfs zur Folge. Durohsehnittlieh ist im Jahre 1985 ein Bedarf von 190 000 m

3/Tag und im Jahre 2000 ein soleher von 230 000 m

3/Tag zu erwai'ten; dies würde in der Spitzenperiode einen Verbrauch von 200 000 bzw. 330 000 m

3/ Tag bedeuten.