Hidrológiai Közlöny 1969 (49. évfolyam)

6. szám - Dr. Rakovits Zoltán: A Hernád meder-kavics szállításviszonyainak elemzése

Hidrológiai Közlöny 1969. 5. sz. 280 HIDROLÓGIA A Hernád mederkavics szállításviszonyainak elemzése Dr. E.AKOVITS ZOLTÁN* A vízgyűjtő általános jellemzése A Hernád vízgyűjtő területe 5436,4 km

2, hazánk területére 1013,6 km

2 jut. A teljes meder hossza 282,2 km, a magyarországi szakasz 110 km hosszú (VITUKI, 1953.). (Részletes morfometrikus elemzéseket az alsó, hazai szakaszon végeztem.) A Hernád felsőszakaszának kiterjedtebb, nagyobb a vízgyűjtője, mint az elkeskenyedő fiatal poszt-pannon alsószakasznak (Franyó F., 1966.). Kassától É-ra a völgy csak néhány száz méter széles. Hazánk területén a Kishernád—Bársonyos—Malomcsatornával közös völgy talp átlag 4—4,5 km széles. E széles tektonikus völgy fiatal korát egyéb geológiai bizonyítékok mellett (Hoffer A., 1937., Bóczán et al, 1967) igazolja: 1. a vízgyűjtő alakja, 2. a völgy talptól K-re (Tokaji hegység) és Ny-ra (Cserehát) csak rövid bőhordalékú, de kishozamú mellékpatakokkal érintkezik, 3. A Csenkő, Lapis és Pányok patakok (bal oldali mellékvizek) teraszai a pleisztocén és ó-holocén tektonikus mozgásokról, a Hernád vonal szakaszos és fiatal besüllyedéséről tanúskodnak. 4. A Tokaji hegység területén levő idősebb (szarmata, pannon kori) Hernád-hordalék ma már jórészt a szomszédos Bodrog és Szerencspatak vízgyűjtőjéhez tartozik. A durva kavicsos hordalékkúpon számottevő hordalékszállítás a holocénben már csak a Hernád főmedrében van. Sajátos, végig felkavicsolt medrű folyó. Mintavétel módja Mintákat kisvíz idején (1963. augusztus 1 — 10-ig) a folyókanyarulatok zugaiban levő erősen felkavicsolt részekről gyűjtöttem. A folyóvízre a ritmikus üledékosztályozás jellemző (Kádár L. * KLTE Ásvány és Földtani Tanszék, Debrecen X = mintavételi pont 1. ábra. Mintavétel módja Puc. 1. Memod e3Htnun npoő 1960., Allén I. R. L., 1965.). Egy-egy felkavicsolt zugban is osztályozódik az anyag, ezért a begyűjtésnél a folyásiránynak megfelelően a zug felső és alsó és két közbülső hely átlagát határoztam meg. (Minimálisan 4 mintavételi pont határoz meg egy mintavételi helyet, 1. ábra.) A mintavételi helyeken nagyvíz idején aktív kavics mozgás volt megfigyelhető. Célom az volt, hogy így a szállítás folyamán létrejött általános osztályozódás (szemcseméreti, kőzetösszetételbeli és morfometrikus) és a hordalékkúpon végbemenő keveredést is jellemezhessem a kisebb szakaszokra érvényes ritmusoktól függetlenül. Az „egyes" minták így egy-egy kisebb kavicsképződmény (zátonyterasz) átlagos üledékkőzettani adatait adják. Ez az eljárás gyakorlatilag azonos egy fosszilis terasz vagy zátonyképződmény szokásos jellemzésével. A finomabb frakcióban (2 mm 0-nél kisebb) szekunder változások voltak megfigyelhetők (marin, limnikus üledékekkel való keveredés és beiszapolódás). Ezért részletesebb elemzésükkel más szerzők kavicsvizsgálataihoz hasonlóan most nem foglalkozunk (Zingg Tk., 1935., Szádeczfcy Kardoss E., 1958., Bluclc B. J., 1965.). (A kavicsfrakciók kb. 25—25 kg-os reprezentatív jellegű mintáit határoztam meg. A mintavételi helyeket lásd 7. ábra.) Szemcseméret és kőzetösszetétel A Hernád hordalékát az Alacsony Tátra K-i részéből, a Lőcsei hegységből, a Branyiszkói hegységből, a Csörgő-csoportjából, a Szepes—Gömöri Érchegységből és az Eperjes—Tokaji hegység Ny-i feléből szállítja. A kavicsok zöme azonban a SzepesGömöri Érchegységből való, amit az idősebb kavicsképződmény áthalmozása a vízgyűjtőterületen belül csak fokoz (Rakovits Z., 1965.). A SzepesGömöri Érchegység valamennyi kőzetére a többfázisú dinamometamorfózis jellemző (Földvári A., 1941., 1948.). A kavicsos hordalék uralkodó kőzeteinek elterjedését a vízgyűjtő területről szerkesztett földtani térképvázlattal szemléltetjük (2. ábra). A kavics vékony csiszolatos elemzése alapján az alábbi kőzeteket határozhattuk meg a hordalékban : Proterozoikum: ortoamfibolit, biotitos gránit. Ó-paleozoikum: turmalinos porfiroid, kovás-grafitos fillit, grafitos fillit, homokos fillit, porfiroid. Új-paleozoikum: palás arkóza, finomszemű arkóza, csillámos arkóza, finomszemű gránitmilonit, préselt mikrogránit, kvarcporfir, „porfirit-kálimetaszomatit", magmás és metamorf kvarcit, brecscsás szövetű fekete mészkő. Mezozoikum: Finomszemű mészkő, durvaszemű világos mészkő, aprószemű dolomit. Paleogén: Kárpáti homokkő (flis).