Hidrológiai Közlöny 1969 (49. évfolyam)

2. szám - Kolin László: Az Osztrák Vízgazdálkodási Szövetség (ÖWWV) 1968. évi, Raach-ban rendezett víztisztítási szemináriuma

80 Hidrológiai Közlöny 1969. 3. sz. Az Osztrák Vízgazdálkodási Szövetség (ÖWWV) 1968. évi, Raach-ban rendezett víztisztítási szemináriuma* KOIIS LXSZL Ó** Az Österreiehischer Wasserwirtschaftsverband (Osztrák Vízgazdálkodási Szövetség) korábban két alkalommal rendezett szemináriumot, egy-egy a vízgazdálkodással összefüggésben levő témakör részletes megtárgyalására. Az 1966 tavaszán a ,,Biológiai szennyvíztisztítás", az 1967 tavaszán a ,,Csatornázás" címmel megtartott szemináriumok után került sor 1968. március 4—8. között a ,, Vízkezelés" című 3. ÖWWV szeminárium megrendezésére. A szemináriumok rendezését és szervezését mindhárom alkalommal az ÖWWV ügyvezető elnöke Dr. Roland Buchseh irányította. A szemináriumok műszaki-tudományos előadói munkájában elsősorban a három nagy osztrák műszaki felsőoktatási intézmény, a Technische Hochschule in Wien Technische Hochschule in Graz Hochschule für Bodenkultur in Wien vízgazdálkodással kapcsolatos tanszékeinek vezetői vetlek részt. Az első két szeminárium tudományos irányítását Dr. II'. von der Kmde professzor, az 1968 évi szemináriumét pedig Dr. Julius Kar professzor vállalta. Az 5 napos szeminárium 15 előadása az ivóvízkezelés valamennyi technológiai részét felölelte. A szeminárium hallgatósága az osztrák építésügyi és vízügyi hatóságok, a különböző vízművek, oktatási intézmények, tervező és kivitelező vállalatok vezetőiből és alkalmazottaiból tevődött öszsze. A hallgatóság igen aktívan vett részt az előadások utáni vitákban, és így ezek időtartama rendszerint meghaladta a programban előirányzott időtartamot. A szemináriumot 1968. 111. 4-én az ÖWWV elnöke Georrj Beurle nyitotta meg. Az elnök üdvözlő szavai után l)r. Julius Kar professzor ,,A vízkezelés alapvető kérdései' c. bevezető előadásában kiemelte, hogy a vízkezelés, víztisztítás igen sokoldalú problémáit csak a mérnökök (műszakiak), a biológusok és a higienikusok (egészségügyiek) összefogása és közös munkája oldhatja meg. Mivel ehhez a három szakághoz tartozó szakemberek „különböző nyelven beszélnek" ennek a szemináriumnak éppen az az elsődleges célja, hogy a közös plattformot kialakítsa. Ausztria eddig kedvező természeti adottságai folytán alig kényszerült rá arra, hogy víztisztítóberendezéseket létesítsen. Az egyre növekvő vízigények és a felszíni és felszín alatti vízkészletek szennyeződése azonban hamarosan Ausztriában is szükségessé teszi a víztisztítást. Ezért hívtak meg külföldi kollegákat is a szemináriumra, hogy azok ismertessék tapasztalataikat. A továbbiakban a vízellátó és víztisztító berendezések tervezési építési és üzemelési problémáit, ill. az ezekkel kapcsolatban a szeminárium által megtárgyalandó kérdéseket vetette fel, és egyben megadta ezzel a szeminárium programját. Még az első napon került sor Dr. A. Schinzel, innsbrucki professzor előadására a ,,Víztisztítás * Az ÖWWV meghívására Kolin László oki. mérnök (MÉLYÉPTERV) és Mucsy György oki. mérnök (KÖVIZTG) vett részt az ÖWWV 3-ik r'aaehi szemináriumán. ** Mélyépterv, Budapest . egészségügyi szempontjai"-ról. Az innsbrucki professzor ebben hangsúlyozta, hogy az egészségügyiek szerepe már a vízkészletek megfelelő védelménél, azok tisztántartásánál jelentkezik. A továbbiakban kifej tette az egészségügyi követelményeket a fertőtlenítés, a mérgező anyagok eltávolítása, a korrózióvédelem és az ivóvízhez adagolt különböző egészségügyi anyagokkal kapcsolatban. Felhívta a figyelmet a csővezetékek korrózióvédelme miatt adagolt polyfoszfátok veszélyességére, mert ezek a csővezetékben a csíraszámok jelentős megemelkedéséhez vezetnek. Helytelenítette azt, hogy a közületi vízellátásra szolgáló ivóvizet különböző — egészségügyi célokat szolgáló — anyagok pl. fluór szállító eszközének használják fel. Ezzel — véleménye szerint — a lakosságot kényszeríthetik olyan szerek fogyasztására, amelyeket egyébként nem kívánna. A szeminárium második napján lényegében az ivóvíz fertőtlenítésével foglalkoztak. Dr. B. Nietsch professzor a bécsi Higiéniai és Bakteriológiai Kutató Intézet részéről az ,,Ivóvízfertőtlenítés eljárásait" ismertette. Hangsúlyozta, hogy az effektív fertőtlenítési eljárásokat csak „ultima ratio"-ként szabad figyelembe venni és mindent meg kell tenni annak érdekében, hogy elsősorban fertőzésmentes ivívizet szerezzenek be, még ha ez — az esetleges nagyobb távolságból adódó hosszabb csővezeték miatt — költségesebb is. Kiemelte a szűrési eljárások, különösen ti lassú szűrés jó hatását a fertőző csírák eltávolítása szempontjából. Példaként említett új modern víztisztító berendezéseket, ahol a gyorsszűrők után még lassú szűrőket is alkalmaztak. A tényleges fertőtlenítő szereket az alábbi csoportokban ismertette: Klór Ózon Ezüst Ultraviola sugárzás. Megemlítette, hogy még nem állapítható meg teljes bizonyossággal, hogy a klórdioxidnak az utóbbi években tapasztalt gyors előretörése annak tényleges előnyös tulajdonságának, vagy ügyes propagandának a következménye-e? Kiemelte, hogy az ózonos vízkezelés nagy előnye, hogy csíraölő hatása független a víz pH értékétől. Ugyanakkor gyors bomlása következtében fürdőmedencék vizének fertőtlenítésére az ózon nem alkalmas. A különböző ezüst eljárások igen hosszú behatási időt (elérheti a 6 órát) igényelnek, tehát — a legnagyobb elővigyázatosság mellett is — csak olyan eseten használhatók, ahol ez biztosítható. Az ultraviola sugarakkal történő fertőtlenítésre példaként képeken mutatta be a schaffhauseni ,,MULTUS"-féle ultraviola sugarakkal fertőtlenítő berendezést . A következő előadást dr. K. Wuhrmann, a Zürichi Műegyetem professzora tartotta, ,,A fertőtlenítő eljárásokkal kapcsolatos kritikai állásfoglalás' címmel. Ebben először azokat az alapelveket ismer-