Hidrológiai Közlöny 1968 (48. évfolyam)

4. szám - Dr. Madarász Géza: A víztermelés és vízellátás néhány gazdasági vonatkozása a Fővárosi Vízműveknél - Dr. Vágás István: A kúthidraulika geometriai szemlélete - Műszaki hírek

Hajdú Gy.: 100 éves a Budapesti Vízmű Hidrológiai Közlöny 1968. 4. sz. 153 részt anyagi nehézségek, másrészt pedig a vízbeszerzés módja felett kiéleződött viták gátolták. A hivatalos körök nagyrósze Lindley hatására mesterségesen szűrt folyóvízzel kívánta ellátni a város lakosságát. A hazai szakemberek viszont, Wein .Jánossal, a későbbi első vízműigazgatóval az élükön, felismerték a természetes, partiszűrésű víz előnyeit és a város vízszükségletét a Duna menti homokos kavicsrétegek gazdag ós állandóan utánpótlódó vízkészletéből akarták biztosítani. Azt vallották, hogy Budapest legésszerűbb vízellátásának módját maga a természet határozta meg. Végül is az ő elképzelésük győzött. Buda, Pest ós Óbuda 1873-ban végrehajtott közigazgatási egyesítése új lendületet adott a vízellátás fejlesztésének. A budai oldalon a régi és elégtelen vízművek felszámolásával egy időben, 1880-ban megindult; a budaújlaki vízmű és a hozzátartozó egész hegyvidéki rendszer gyorsütemű kiépítése, Wein elképzelései szerint. Ugyancsak az ő koncepciója érvényesült a vízszintes gyűjtőcsövekből — galériákból — termelt Markó utcai v ízmű létesítésén él. Az egyre növekvő főváros vízellátása azonban továbbra is súlyos nehézségekkel küszködött. Döntő változás csak a végleges vízmű megépítésétől volt válható. Wein János a végleges vízmű helyéül a Káposztásmegyer mellett és attói északra húzódó Duna-partot ajánlotta, mint kitűnő vízbeszerzési területet. Hosszú viták után végre elfogadták Wein, Kajlinger terveit és javaslatait ós 1893. április 1-ón megkezdődött a káposztásmegyeri vízmű, valamint vele egyidejűleg a csaknem 8 km hosszú, 1200 mm 0-jű I. sz. főnyomóvezeték építése. Az építők összefogását ós szinte hihetetlen teljesítményét dicséri az a tény, hogy öt hónappal később, augusztus 28-án az ú j vízmű első egységei az új főnyomócsövön keresztül megkezdték a vízszolgáltatást. A káposztásmegyeri vizműrendszer kiépítése csak 1904-ben fejeződött be. Az építkezések irányítását 1895től, az akkor igazgatónak kinevezett Kajlinger Mihály végezte. Oroszlánrésze volt abban, hogy a századfordulón az európai fővárosok közül Budapest rendelkezett talán a legkorszerűbb vízművel. Ennek a vízműnek tervezői és építői nemcsak egy páratlan mérnöki alkotást hoztak létre, ós hosszú időre biztosították a főváros zavartalan vízellátását, hanem felismervén a Szentendreiszigetnek, mint vízbeszerző-területnek a jelentőségót, a következő évszázadra is megvetették a fejlesztés egészséges irányát. Az 1910-es években főleg a jobb part hegyvidéki övezeteinek bővítése, korszerűsítése és fejlesztése töltötte ki a vízművek építési programját.. Az első világháború és az utána következő gazdasági válságok a Fővárosi Vízművek fejlődésére ós teljesítményére is rányomták szomorú bélyegüket. Tervszerű felújítási és korszerűsítési munkák újból csak az 1920-as évek második felében kezdődtek. Ezek keretében számos új medence és kútcsoport. épült, számottevően bővítették a hálózatot ós végrehajtották a szivattyútelepek teljes elektrifikálását. A második világháború ismét megállította a vízellátás fejlesztését, sőt kegyetlen bombázásai a Vízműveket sem kímélték. A legnagyobb megpróbáltatást a Vízművek számára azonban a városért folytatot 1 harcok hozták. Több mint ezer sérülés érte a hálózatot. A helyreállítási munkálatok a harcok közben is folytak, melyek során 22 vízműdolgozó halt. hősi halált.. 1945. május 1-én a csőhálózat. 94%-a már ismét üzemképes állapotban volt , ós 1947-re a Vízmű ú jra elérte az 1944. évi víztermelést. Ettől kezdve újra normális ütemben folyt a fejlesztés. Az igények azonban ugrásszerűen nőttek, ami nagyrészt az ipar hatalmas arányú fejlesztésének volt köszönhető. A sok vizet igénylő ipartelepek, melyek eddig igényüket saját kútjaikból, saját, szivattyútelepeikkel biztosították, mindinkább áttértek arra a számukra kényelmes megoldásra, hogy vízszükségletüket, a közszükségleti célra termelt hálózati vízből fedezzék. 1950. január 1-óvel létrejött Nagy-Budapest. A viszonylag gyengén ellátott peremkerületek vízellátási gondjait a Fővárosi Vízművek vette át. Az ellátás javítása, melynek érdekében közel 200 km elosztóhálózatot fektettek le 800 db közkútt.al, igen költséges feladatot, jelentett a Vízműveknek. A végrehajtott fejlesztések, bővítések és nagyarányú erőfeszítések ellenére, melyek során számos ú j csáposkút és csőkúttelep épült, időszakonként vízhiányok keletkeztek. Az ezek felszámolására tett erőfeszítések keretében számos provizórium időszakos bekapcsolása mellett, az ipar igényeinek jobb kielégítésére 1958-ban üzembehelyezték az első ipari vízművet, melyet később két újabb üzembeállítása is követett. A felszíni víztisztítás technológiájának üzemirányú kikísérletezésére ós egyben a víztermelés növelésére 1957—59 között megépült a káposztásmegyeri főtelepen az ún. Kis Felszíni Vízmű. A vízellátás helyzetének további javítása érdekében épült a Nagy Felszíni Vízmű, melynek első 100 000 m

3/nap teljesítményű egysége 1961-ben, a második 100 000 m

3/nap teljesítőképességű egysége pedig 1967ben lépett üzembe. Ez a mű ma csúcsvízmű szerepét tölti be a Fővárosi Vízművek termelőegységei között. A felsorolt munkákkal párhuzamosan tovább folyt a Duna menti kavicsrétegekbe telepített, partiszűrésű vizet termelő egységek építése és a Fővárosi Vízművek csőhálózatának nagyarányú fejlesztése. A Fővárosi Vízművek jelenleg több mint 800 db különféle típusú kútból és 2 db felszíni vízműből termeli a főváros ivóvízszükségletét. A termelt vízmennyiség óves viszonylatban 220 millió m

a körül mozog, mely teljesítmény, mennyiségi vonatkozásban meglehetősen előkelő helyet biztosít, európai viszonylatban is a budapesti Vízműveknek. A maximális napi termelése elérte már a 840 000 nv'-t. A 3200 km összhosszúságú csőhálózatáról 120 000 db házibekötésen keresztül jut el a víz a fogyasztókhoz. Három db ipari vízműve mintegy 22 millió m

3 használati vizet termel és továbbít, évente egyes nagyobb ipartelepek technológiai vízszükségletének fedezésére. Ma a Fővárosi Vízművek 2000 dolgozója önfeláldozó munkával tevékenykedik azon, hogy ez a patinás, százesztendős közüzem maradéktalanul biztosítani tud ja Budapest lakosságának az oly sokat jelentő ós nélkülözhetetlen vizet. Mi a ,,Kioscop" ? A Fővárosi Vízművek Vegyészeti Osztálya a Budapesti Műszaki Egyetem Szerves Kémiai Technológia Tanszékével együttműködve műszaki fe jlesztési munkák során igen érdekes kísérleti műszert fejlesztett ki klórgáznak a levegőből való folytonos kimutatására. A kísérleti berendezés laboratóriumi kipróbálása megtörtént, és jelenleg van folyamatban üzemi beállítása. A kísérleti készülék alkalmazásának célja, hogy klórozóhelyiségek, klórraktárak stb. légteréből, megszabott koncentráción felüli klórmennyisóget, folytonosan kimutasson, regisztráljon és adott koncentrációhatár elérésekor hang vagy fényjelzéssel esetleg távolabbi helyiségekbe továbbított jelzésekkel riassza a kezelőszemélyzetet. A jelzéssel egyidejűleg a klóros levegőnek a helyiségből való eltávolítására és klórtalanítására alkalmas és külön erre a célra beszerelt készüléket is automatikusan működésbe hozza. A „llioseop" elnevezésű kísérleti műszer üzemi beállítása még ez év második negyedévében befejeződik. Dr. Bozzay József né