Hidrológiai Közlöny 1967 (47. évfolyam)
9. szám - Dr. Illés István: Újabb kutatási és gyakorlati eredmények a nyugat-európai árkos biológiai szennyvíztisztító telepekkel kapcsolatban (Hozzászólá: Kőrösmezey László és Csanádi Mihály)
Illés 1.: Üjabb kutatási eredmények Hidrológiai Közlöny 1967. 9. sz. 423 Újabb kísérletek az árkos berendezésekkel A Ruhr-vidéken a Lippeverband az elmúlt évek során a wernei szennyvíztisztító telepen kutatási céllal egy valódi méretű kísérleti berendezést épített. A berendezés célja egyrészt az eredeti oxidációs árkos berendezés működésének ellenőrzése, másrészt további kutatások végzése annak érdekében, hogy felderítsék, hogyan fejleszthető tovább a Pasveer által kialakított berendezés és tisztítási eljárás [1]. A kísérletek eredményei azt mutatták, hogy a szokványos, 180 gr BOI 5 ároktérfogat m 3 terhelés mellett a tisztítási hatásfok, valamint az iszap szervetlenné alakulása olyan, hogy valóban megfelel kisebb települések szennyvizeinek tisztítására. Megállapították azonban, hogy egyesített csatornarendszer esetén, a szennyvízhozam nagy ingadozása miatt külön utóülepítőről is kell gondoskodni, ha megfelelő hatásfokot akarunk elérni. Az NSzK építési és karbantartási költségei mellett az oxidációs árokgazdaságos alkalmazásának felső határát mintegy 2500 lakosegyenértéknél találták. A kutatók számára a legfontosabb kérdés ezek után az volt, vajon az árkos biológiai tisztítás üzemi és gazdasági előnyei elérhetők-e nagyobb szennyvíztisztító telepeken való bevezetésnél és ha igen, a nagyságrendi növekedés nem igényel-e valamilyen költséges technológiai változtatást. Preuss és Viel [9] megemlékeznek azokról az eleveniszapos árkokról, amelyeket az oxidációs árkoknál szokásos BOI 5 terhelés háromszorosára méreteztek és eredményesen alkalmaztak. A wernei telepen a kísérleti berendezést hosszabb ideig különböző terhelésekkel üzemeltették. Több mint két éven át 2,50 kg BOI 5/m 3 terheléssel végzett kísérletek alapján (nagyszámú, sűrűn vett minták alapján) a BOI 5ben mért tisztítási hatásfok és térfogati terhelés összefüggését sikerült megállapítani (8. ábra). Eszerint a térfogati terhelés (200 g BOI 5/m 3 értékről 2000 g BOI s/m 3) tízszeresre való növelésekor a hatásfok megegyezett az Imlioff által a teljes biológiai tisztításra megadott értékkel. A terhelés nagymértékű emelése során jutottak el a „kis terhelésű" ún. oxidációs ároktól a „nagy terhelésű" ún. eleveniszapos árokhoz. Az előbb bemutatott eleveniszapos ároknál kapott lebontási görbe lebontási függvénye, valamint 100 somII • 6070• o O r o-t kérési Vérese odatok k szám közép a: 126 értéke o o-t kérési Vérese odatok k szám közép a: 126 értéke 0 180 500 : 1000 1500 TérfogaH terhelés gr BOIg/m 1 ároktérfogai 360 -t170 1080 H H mo 1 H 1800 +• § ^1000 • ^ 100 Tartózkodási idS napban -3 2 1 lízopkoncentróciá - 1J-2Jgr/l Ülepíthető anyagok a befolyó szennyvízben -3-5 cm'/l ' Elfolyó víz állászáság a 16 -30 cm KMn0 t a befolyásnál cco. KOOmg/l 10 500 Térfogai, terhelés gr 2130 13 0 Befolyás cco 1000 mg/l Hatásfokát! 97-99% Ú ts 1500 KMn0 t hatásfok cca. 95'/. - Befolyás ^Kifolyás 1962. K16. -i—r• 1962. m. 10. 0 2 4 6 8 10 -szorosan nagyobb terhelés, mint az oxidációs ároknál 8. ábra. A tisztítási hatásfok és a térfogati terhelés összefüggése a szellőztető ároknál (Böhnke nyomán) Abb. 8. Der Zusammenhang zwischen Reinigungs-Wirkungsgrad und der Raumbelastung bei Belüftungsgraben (nach BÖHNKE) 9. ábra. Sörgyári szennyvizekkel végzett kísérletek eredményei ( Böhnke nyomán) Abb. 9. Resultate der mit Bierbrauerci- Abwassern durchgeführten Versuche (nach BÖHNKE) azon tapasztalat alapján, hogy a berendezés más térfogati terhelésre igen gyorsan képes átállni, Böhnke rámutat arra, hogy gyorsan növekvő, illetve viszonylag magas idényterhelésű (üdülőhelyek, konzervgyárak stb.) települések esetében az eljárás különösen javasolható. Ha pl. arra kell számítani, hogy a szennyvízmennyiség a nyári idényben többszörösére nő a télinek, ajánlatos az árkot télen oxidációs árokként (180 g BOI 5/m 3 térfogati terheléssel), nyáron pedig a növelt terhelésre eleveniszapos árokként üzemeltetni. Természetesen a tervezés során ennek megfelelően kell a méretezést is végezni. Böhnke bemutatja hogyan viselkedett a berendezés, ha a házi szennyvíz mellett ipari szennyvízzel is terhelik. A helyi adottságoknak megfelelően sörgyári és savanyúkáposztagyári szennyvíz hatását vizsgálták. A vizsgálatokat hordozható berendezéssel végezték, amelv árokból, utóülepítőből, adagolószivattyúból és önműködő mintavevő készülékből állt.' A sörgyári szennyvizekkel végzett kísérletek eredményeit a 9. ábrán láthatjuk logaritmikus léptékben ábrázolva. 500—1500 g B01 5/m 3 térfogati terhelésnél a BOI 5-ben mért tisztítási hatásfok 97—99% volt. Lényegében akkor sem változott a helyzet, ha a sörgyári és házi szennyvizek aránya jelentősen megnőtt. A káposztasavanyítási szennyvizekkel végzett kísérletek hasonlóképpen jó eredményt, 99% és ennél magasabb BOI 5-ben mért tisztítási hatásfokot adtak, bár a szennyvíz BOI 3 értéke igen magas, 12 700—120 000 mg/liter volt. A be- és kifolyásra vonatkozó értékeket a 10. ábra alsó részén, a hatásfokot fent láthatjuk. Érdekes, hogy a magas tisztítási hatásfok akkor is elérhető volt, amikor a szennyvíz 9 mg/liter sót tartalmazott! Mivel a szennyvíz nagy töménységben tartalmaz szerves anyagokat, az eleveniszap nagyon könnyű. Azt találták, hogy emiatt célszerű az utóülepítőt 4—5 órás tartózkodásra méretezni. Összehasonlítva a házi, sörgyári és savanyúkáposztagyári szennyvizek tisztítási kísérleteinél kapott adatokat, érdekes megállapítás tehető. Bár a három szenny vízfajta töménysége igen nagy mértékben tért el egymástól (házi szennyvízé mintegy 300 mg B0I 5/lit., a sörgyártási szennyvízé 1000 mg
