Hidrológiai Közlöny 1966 (46. évfolyam)

12. szám - Vedres Lipót: Kájlinger Mihály élete és szerepe Budapest ivóvíz-ellátásában

Hidrológiai Közlöny 1966. 11. sz. 574 Kájlinger Mihály élete és szerepe Budapest ivóvízellátásában VEDRES LIPÓT 1. Első mérnöki munkák Budapesten született 1860. február 27-én. Középiskolai tanulmányait a budapesti V. kerületi Markó utcai főgimnáziumban végezte, majd a József Műegyetemen gépészmérnöki oklevelet szer­zett. A 23 éves ifjú 1883. október 1-én a főváros szolgálatába lépett. A mérnöki hivatalba osztották be. ahol csatornázási munkákat bíztak rá. Mint fiatal mérnök tervezte meg a központi csatorna­szivattyútelep 1200 lóerős gépészeti berendezését. Korán feltűnt kiváló képességeivel, és Lechner Lajos középítési igazgató, a mérnöki hivatal veze­tője, mindinkább a főváros vízellátási kérdéseivel foglalkoztatta. így Kájlinger 1888. augusztus 29.­étől hivatalának képviseletében résztvett a Közé­pítési Bizottság Vízvezetéki Al- és Házi Bizott­mányának ülésein. Mikor a balparti vízgyűjtő galéria szolgáltató képességének fokozásáról volt szó, talaj vízdúsításra nyújtott be javaslatot. Czigler Győzővel együtt munkatársa volt Miklós Ödön mérnöknek, aki a Fővárosi Közmunkák Taná­csának a balparti végleges vízműre hirdetett pályá­zatán Hyatt-rendszerű szűrő építésére tett ajánla­tot. Abban az időben folytak a legnagyobb viták a végleges vízművet — pontosabban az alapvető kérdést, a vízbeszerzés módját — illetően. A Fő­városi Közmunkák Tanácsa a dunavíz mesterséges szűrése mellett volt. Wein János, az akkori vízmű­igazgató, a dunaparti homokos kavicsrétegben áramló természetesen szűrt talajvíz igénybevételé­ért küzdött, amit vízgyűjtő galériával kívánt meg­oldani. Avégből, hogy a vízellátás a kérdés eldől­téig is biztosítható legyen, 1889-ben ideiglenes szűrőtelepet létesítettek a Markó utcai gépház mellett. Ennek technológiai és gépészeti részét Kájlinger tervezte, majd a mérnöki hivatal részé­ről ő irányította az egész berendezés üzemét. Midőn a káposztásmegyeri vízmű kérdésében a harc eldőlt, és az építkezésekre került a sor, 1893­ban Kájlinger készítette a három kisegítő vízmű és a káposztásmegyeri főtelep elrendezésének, to­vábbá gépészeti berendezéseinek tervét. Az új mű üzembehelyezése után pedig — mint a mérnöki hivatal tagja — átvette a telep vezetését. A város belső területén levő vízműtelepek és a káposztásmegyeri mű zavartalan együttműködé­sének biztosítása érdekében Weint 1894 tavaszán felmentették a balparti berendezések vezetése alól és azt Kájlingerre bízták. A vízművek egyéb teen­dőinek irányítása továbbra is Wein János kezében maradt. Kájlinger Mihály fellépése idején Wein János már 10 éve volt a Vízmű igazgatója. Az első harcot, amely a természetes és mesterséges szűrés hívei között lezajlott Wein 1868-ban vívta meg. Ekkor ugyanis a Fővárosi Törvényhatóság által meghívott Lindley angol mérnök a Hajógyári szigeten mesterséges szűrésű vízművet java­solt ós ezt a javaslatot a Közmunkák Tanácsa is támo­gatta. Wein János a természetes szűrésű dunaparti ku­tak építésének gazdasági, egészségügyi, s esztétikai elő­nyeit oly meggyőzően tudta bizonyítani, hogy az ő ja­vaslatára az akkori Flottillenplatzon elhelyezett kutak tervezésére kötelezték Lindley-t. Ezeket a kutakat, amelyek a mai Parlament helyén épültek bővítette ki Wein János galériával, mely a kutaktól a mai Sziget utcáig húzódott 1047 m hosszban. A galéria igen sikeres alkotásnak bizonyult ós Wein János a további bővíté­seket is dunaparti galériákkal akarta megoldani. A vita Wein ós Kájlinger között egy műszaki tévedés folytán dőlt el Kájlinger javára. Ugyanis a budaújlaki megépí­tett 286 méteres galéria végaknáját kísérletképpen el­falazták magától a galériától és a végakna a kísérlet során 00%-át adta annak a vízmennyiségnek, amelyet a galéria üzemeltetése idején kitermeltek. Ez azzal ma­gyarázható, hogy a galériában összegyűlt víz az elfala­zás dacára a környező víztartó kavicsrótegen keresztül beáramlott a kútszerűen kiképzett végaknába. Erre azonban akkor nem jöttek rá és a kísérlet eredménye­ként az aknakút került előtérbe. így kapott lehetőséget Kájlinger arra, hogy az újlaki valamint káposztásme­gyeri új vízműveket aknakúttal építse meg. Az akna­kutakat Kájlinger tervezte jellegzetes és az utókor mű­szaki elismerését is kiérdemlő módon. Napjainkban a sors békítette ki magasabb szinten a két ellentétes ál­láspontot, amikor a 70 éves üzemelő Kájlinger-féle akna­kutakat galéria jellegű vízszintes szűrőcsövekkel — ami szakkifejezéssel „csápokkal" — látjuk el. 2. A káposztásmegyeri vízmű fejlesztése Kájlinger első sikeres működése után teljesen az ő feladatává tették a káposztásmegyeri nagy mű fejlesztését. A Fővárosi Közmunkák Tanácsának kívánságára meghívott drezdai szakértő, Salbach Bernát építési tanácsos, a Káposztásmegyer és; Dunakeszi közé eső partvonalon három nagy ka­vicsmedencéből álló kiaknázható területet jelölt meg. A kivehető vizet összesen napi 235 000 m 3-re becsülte. 1893-ban az első medence Duna-balparti részét hasznosították négy kúttal, 30 000 m 3 vélt hozammal. Most Kájlinger önálló tervezésében az első medence második szakaszának, a palotai szi­getnek a bekapcsolására került a sor, ugyancsak négy kúttal és ugyanakkora várt hozammal. A szigetről a vizet közlekedő edényként működő 500 m hosszú alagút vezeti a főtelepre, amelv akkor még nagy részben a Duna alatt haladt. A szigeten nincs semmiféle gépi berendezés, a főtelepről átszivor­nyázzák a vizet. A munkához 1894. január 24-én láttak hozzá. Június 23-án megkezdték a Duna alatti alagút fúrását, és két oldalról haladva november 2-án összeért a két munkarész. 1895. április 28-án megindult a vízszolgáltatás is. Ez az ütem a mai korszerű építkezésekhez viszonyítva is elismerésre méltó ! A Salbach által másodiknak nevezett medence a Szilas pataktól északra fekszik. Erre a területre Salbach hét kutat javasolt. Kiaknázását a főváros közgyűlése 1895. április 17-én rendelte el. Ez a munkarész, a végleges vízmű építésének harmadik szakasza, napi 60 000 m 3 vízhozamtöbblet biztosí­tását célozta. A törvényhatóság egyidejűleg felhívta a vízműveket, hogy folytasson tanulmányokat a teljesítőképességnek 240 000m 3-re emelésére vonat­kozóan. Kájlinger eddigi munkásságáért a köz­gyűlés elismerését fejezte ki.

Next

/
Oldalképek
Tartalom